Befellegzett a férfiherék szövetségének

A nők összességében megbízhatóbbnak tűnnek. Sőt, nemcsak a női cégvezetők, hanem azok a cégek is, ahol a felső vezetésben női tag van – közölte valamikor a magyarországi Opten céginformációs szolgáltató. A cégstatisztika szerint a férfi menedzsmenttel és tulajdonosi körrel (!) rendelkező vállalkozások tíz százalékkal rosszabb kockázati besorolást érnek el, mint azok, melyek vezetésében legalább egy, de inkább több nő található.

„Vállalkozóként mindig is szívesen olvastam sikeres üzletemberekkel készült interjúkat. Néhány évvel ezelőtt rábukkantam az egyik legsikeresebb kanadai befektető gondolataira arról, hogy kit lát szívesen egy cég élén. Az akkori fejemmel kissé megdöbbentett a véleménye. Határozottan állította, hogy előszeretettel helyezi a tőkéjét olyan cégekbe, amiket egy nő vezet” – írja Győrfi András.

De mik is ezek a tulajdonságok? Először is, a nők érzékenyebbek, figyelmesebbek, gondoskodó természetűek, ami miatt nagyobb a hajlandóságuk a problémamegoldásra. Jobban elérhetőek, általában mindig rendelkezésre állnak, ami kulcsfontosságú egy vezető munkájában.

Ezenkívül a nőknek fontos a személyes fejlődésük, hogy képezzék magukat, tanuljanak. A szakmájukban, az érzelmi intelligenciájukban, vezetői képességeikben állandóan törekednek az előrelépésre. Ezzel függhet össze, hogy a nők jobban motiválnak másokat is. Inkább bátorítják a környezetüket a fejlődésre, mint a férfiak. A nők jobban elismerik, amikor valaki jó valamiben. A cikk szerint állítólag egy kutatás is igazolja, hogy nők által vezetett cégek dolgozói elkötelezettebbek, motiváltabbak és kiegyensúlyozottabbak.

Persze lehetnek rossz női vezetők is, minthogy az adott személy neveltetése és tapasztalatai nagy szerepet játszhatnak abban, hogy milyen főnök lesz, de összességében mégis elmondható, hogy „egy nőből könnyen lehet jobb vezető, mint egy férfiből”.

„Az egymástól függetlenül végzett megfigyelések meglepően hasonló eredménnyel zárultak: a nők intellektuálisan egyértelműen túlszárnyalták a férfiakat. A megkérdezettek szerint – akiknek többsége férfi volt! – a nők színvonalasabb munkát végeznek, gyorsabban és könnyebben ismerik fel a piaci folyamatokat, több új ötlettel állnak elő, és azok megvalósításában is ügyesebbek a férfiaknál” – olvashatjuk nem is akárhol, hanem annak a kormánynak az egyik igen hűséges oldalán, amit általában macsósággal és kelet-európai patriarchális bunkósággal szoktak vádolni.

A cikk három, egyesült államokbeli kutatás erre vonatkozó eredményeit is ismerteti, majd summázza a lényeget: “Ha kiváló vezetőt akarsz, vegyél fel nőt!” A kutatások mellett értesülhetünk arról is, hogy a bostoni DiMella Shiffer építőipari cég azért indult rohamos fejlődésnek, mert a vezetőség kizárólag nőkből áll, akik jobb csapatjátékosok, mint a férfiak. Ezt támasztja alá a Harvard Business School professzorának véleménye is, aki a témából könyvet írt.

Az ilyen jellegű, még nálunk is egyre nagyobb számban megjelenő cikkeket olvasva óhatatlanul felvetődik a kérdés, ha ez így van, miért követelnek női kvótát a közszféra mellett az üzleti szférában is szerte a világon a haladás hívei? Hiszen a kapitalizmus lényege, hogy a befektető biztos helyen akarja tudni a pénzét és profitmaximumra tör. Márpedig, ha a női cég sikeresebb, úgy kvóta nélkül is biztosított a nők nagyobb arányú részvétele.

Nyilván a magukat biztos pozícióban tudó férfiherék titkos szövetsége miatt nem megy ez ilyen könnyen. Illetőleg a patriarchális társadalom miatt, a sok évezrede tartó férfiuralom és annak minden velejárója miatt, a viselkedési mintáktól a családig. Ez akadályozza a fejlett feminista kapitalista társadalom békés építését.

A társadalmi változásoknak általában két útja-módja van: a fokozatos és a radikális. A női kvóta bevezetése az előbbihez tartozik, inkább reform, mintsem forradalom. Németországban éppen három éve szavazták meg az alsóházban a női kvóta bevezetéséről szóló törvényt, melynek értelmében a nők arányát 30 százalékra emelik a tőzsdén jegyzett legnagyobb cégek felügyelőbizottságában. Manuela Schwesig család-, idős-, nő- és ifjúságügyi miniszter szerint ez olyan fontos lépés volt, mint a minimálbér és hasonlók. Idén bevezették a kvótát a részvénytársaságoknál is. Sőt, úgy is üdvözölték ezt a döntést, mint a nők egyenjogúsága felé tett legnagyobb lépést a női választójog bevezetése óta. Az ellenzéknek persze nem volt elég, szerintük a nagykoalíciónak csupán egy kis „kvótácskát” sikerült kiizzadnia magából.

Hát igen, a reformmal az a baj, hogy lassú. Nem győzik kivárni azok, akik a földi paradicsomot most azonnal óhajtják.

Aztán jött a me too kampány, ami már inkább forradalom, mintsem reform, főleg, hogy a jogállam szinte összes alapelvét sikerült pillanatok alatt kiiktatnia, úgymint az ártatlanság vélelmét, a bíróság kikerülhetetlenségét, az elévülést, sőt olykor a visszamenőleges hatályt. Tök mindegy, hogy valaki erőszakolt, más meg csak bunkó volt egy buliban, valaki máig rendszeresen visszaélt a hatalmával, más meg csak egyszer csinált valamit harminc évvel ezelőtt. A jog az elnyomók eszköze az elnyomottakkal szemben, amint azt annyi klasszikus forradalmár is megfogalmazta annak idején, ezért kell a népítélet, ahol nincs különbség kis és nagy bűnösök között, és ha netán ártatlan is odavész, hát istenem, ahol gyalulnak, ott hullik a forgács.

Ha a forradalom nem fagy meg és nem falja fel saját gyermekeit (illetve csak a győzelem után, ahogy szokott lenni), megvalósulhat végre a feminista kapitalizmus. Női menedzsment, női tulajdonosi kör, női vállalkozás, női céges kultúra. Egy jobb, szebb, emberségesebb világ ígérete.

A me too első kézzelfogható eredménye, hogy a megbukott szexragadozó Weinstein cégét egy amerikai üzletasszony akarja megvenni, egy bizonyos Maria Contreras-Sweet. A hölgy az Obama-adminisztráció idején a kisvállalkozásokért felelős hivatal vezetője volt, és most nők vezetésével akarja életben tartani a vállalatot. Mint írja, a feltártak mély hatást gyakoroltak rá, amiért is a „cég átszervezése egy nők vezette vállalkozássá inspiráció lenne az iparág számára, és egy új modellt jelentene arra, hogyan lehet egy szórakoztatóipari vállalat sikeres, miközben méltósággal és tisztelettel bánik alkalmazottaival”.

A cég folytatná a tevékenységét és az alkalmazottakat is megtartaná, kivéve persze a társelnököket, a Weinstein-fivéreket. Ugyanakkor a többségében női igazgatótanács megváltoztatná a cég nevét, valamint létrehoznának egy pénzügyi alapot Harvey Weinstein áldozatai számára.

Az eset nem a profitról és a szerzésről szól, hanem az erkölcsről, illetve egy új világ építéséről. Sokkal inkább példázat és egyben példamutatás, mintsem hagyományos vállalkozás. A női vezetők részéről biztosan nem lesz zaklatás, molesztálás, zsarolás, kihasználás, hatalommal való visszaélés, hiszen ez férfi műfaj.

Mindeközben úgy hírlik, hogy Líbiában felvirágzott a rabszolgakereskedelem. Legalábbis ez derült ki egy CNN riportból, amikor is egy videó nyomán kezdtek el kutakodni a líbiai rabszolga-kereskedelem után.

A videó azt rögzíti, amint két fiatal afrikai férfit 1200 líbiai dinárért (kb. 230 ezer forintért) eladnak, az eladó pedig dicséri az egyik „árut”, mondván hogy „nagy, erős fiú, farmon való munkához jó”.

Felötlött bennem, hogy mennyivel jobb lenne, ha a rabszolgapiacot is nők irányítanák. Figyelmesebbek, nagyobb a hajlandóságuk a problémamegoldásra és fejlődésre, együttműködőbbek, motiválók és empatikusabbak, valamint gyorsabban ismerik fel a piaci folyamatokat. Így a rabszolgapiac egy női tulajdonosi körrel és menedzsmenttel jobb kockázati besorolást érne el, és az áru is minden bizonnyal sokkal emberségesebb bánásmódban részesülne.