Szexbabákkal ma már élvezetesebb az együttlét, mint valódi, hús-vér partnerrel

A Weinstein-ügy kihúzta a dugót a palackból, az igazság szelleme kiszabadult, egyre-másra kerülnek elő a zaklatási ügyek. Többek között megtudta a világ, hogy még Steven Seagal is otthonába hívta az egyik színésznőt meghallgatásra, és selyemköntösben nyitott neki ajtót. Aki pedig maga nem zaklatott, az segített eltussolni a zaklatást. Így tett Matt Damon és Russel Crowe.

Elindult tehát a lavina a szennyes Hollywoodban, ami pedig mindig a demokraták, a vérző szívű liberálisok fellegvára volt, nem véletlenül voltak kommunistagyanúsak az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság szemében annak idején. Hollywoodot most ironikus módon a saját politikai-kulturális oldalról érte támadás.

Mc Carthy szenátor röhög a sírjában.

Mindennek hatására megindult a MeToo kampány, ami futótűzként terjed, még ide, Orbán Viktor Magyarországára is megérkezett. Nők mesélik el, beszélik ki, hogyan zaklatták, molesztálták őket a legkülönfélébb módokon.

Persze korábban is volt hasonló botrány a tengerentúlon. Bryan Singer rendezőt például megvádolta Michael Egan színész, hogy még 17 éves korában megerőszakolta. Igaz, ezt nem követte össznépi felzúdulás, nem indult „me too” kibeszélés a vad melegpartikról szóló cikkek hatására az egykori srácok részéről, sőt a vádat ejtették, Egant szavahihetetlennek minősítették, Singer pedig brutális kártérítést követelt.

Bill Cosbyt, a fekete komikust több mint ötven nő vádolta meg szexuális zaklatással, ám ebből mindössze egyetlen feljelentés jutott el a vádemelésig. A nőket Cosby szimplán hazugnak nevezte, s mint aki jól végezte dolgát, turnéra indult. Az esetet szintén nem követte „me too” kampány.

Viszont idősödő dívákról valahogy nem olvasunk ilyen cikkeket. Ami érthető, hiszen nőkről elképzelhetetlen, hogy hatalmukkal, kapcsolataikkal és befolyásukkal visszaélve, az általuk kínált előnyökért cserébe bárkitől is szexuális ellenszolgáltatást várjanak, vagy fiúkat tárgyiasítsanak.

Weinsten azonban se nem nő, se nem meleg, se nem színesbőrű. Igaz, nálunk a kuruc.info azonnal hozta a formáját, hogy a zsidó producer erőszakolja az árja nőket, csak hát már nem a harmincas években élünk, így Weinstein ebben a kulturális kontextusban nem zsidó, hanem fehér és ciszhetero férfi.

A MeToo révén kiderült, hogy a nők zöme legalább egyszer, de inkább többször elszenvedett molesztálást, vagy zaklatást. A kibeszélésekben éppúgy megjelenik a tényleges nemi erőszak, vagy arra tett kísérlet, mint a mutogatás, a beszólás, vagy a rámenős pasik nyomulása. Mind erőszak, ami traumát okozott, vagy ami nem erőszak, hát annak az előszobája. Zaklatás lehet az is (magam is találkoztam ilyennel), ha a férfikolléga dicséri kolléganője küllemét, jelzi, milyen csinosnak tartja.

Emma Thompson nem véletlenül beszél a férfiak ragadozó viselkedéséről a Weinstein-ügy kapcsán. A brit színésznő szerint szükséges a nyilvánosság előtt kitárgyalni ezt a nemcsak a filmiparban, hanem mindenütt tapasztalható magatartásformát.

Schilling Árpád, akinek a felesége is beszélt a Weinstein-ügy kapcsán egy 20 évvel ezelőtti esetről, már korábban kifejtette, hogy a világtörténelem minden szenvedését férfiak okozták, és erre nincs semmiféle mentség és bocsánat, ő ezzel a szégyennel együtt kell éljen egész életében. TGM hasonlókat fejtegetett még korábban, de aki olvas feminista kommenteket, ennél erősebb állításokkal is találkozhat.

Nyilvánvaló és köztudott, hogy az anyjuk, nagynénjük vagy a szomszédasszony által abuzált kisfiúk is a hímsovinizmus áldozatai.

Persze a kibeszélés kevés, törvényeket kell hozni. Franciaországban büntethetővé tennék a nők utáni fütyülést. Korábban az amszterdami városvezetés is foglalkozott a füttyögés betiltásával, sőt rendőrségi ügyként kezelné, három hónap börtön járna érte.

Ám ez is csak tűzoltás. Prevencióra lenne szükség, amihez a fejekben kéne rendet tenni, de mindenek előtt az ösztönöket korlátozni, mivel az erőszak nem a tevőlegességgel, hanem a férfi pillantásával kezdődik, amikor is egy nő valamely szexuálisan vonzó vagy izgató testrészét szemléli, s ezt még természetesnek is tartja.„Ha egy nőt a férfitekintet a testrészeire bont le, ha a szexualitását leválasztja a személyiségéről, ha csak a melle lesz fontos, vagy a combja, vagy a nemi szerve, akkor eleve úgy tekint rá, mint szexuális eszközre. Az eszközöknek pedig nincs személyiségük, nincsenek jogaik és szükségleteik.”

A szexuális forradalom köztudottan nem a nők emancipációját hozta el, hanem a férfierőszakot. Így talán részleges megoldás lehet a problémára a régi idők etikettjének valamiféle felújítása. Nincs tegeződés, nincs koedukált iskola, nincs közvetlen érintkezés, a széklábakra és asztallábakra pedig harisnyát kell húzni, mint a viktoriánus Angliában, mert a csupasz bútorlábak bűnre csábítanak. Ez azonban történelmi okok miatt nem kompatibilis a feminizmussal.

Jobb megoldás lenne az iszlámra való kollektív áttérés. A nőt eltakarná a csador, a nikáb, a burka és a burkini. Nem lenne füttyögés meg beszólás. Egy fundamentalista muszlim országban halál fia, aki akár csak szemezni próbál egy nővel. Ráadásul két legyet ütnénk egy csapásra: összebékítenénk a két kultúrát, a bevándorlók és a nők egyaránt megszabadulnának a fehér férfi uralmától. Érthető tehát a feminista Pap Réka Kinga kifakadása, miszerint „akkor Európa iszlám lesz, akkor mi van?”.

Ezzel csak az a gond, hogy a nyugati nők jó része szeret úgymond „kihívóan” öltözködni, és ehhez joga is van. A férfiaknak nincs joguk erre tesztoszteron alapon reagálni. A „merészen” öltözött nő nem nekünk öltözött így, tehát nincs jogunk odanézni, egy járművön odaülni pláne nem. „Ha tömegközlekedési eszközre szállsz fel és látsz szabad helyeket más férfiak mellett, akkor foglald el ezek valamelyikét ahelyett, hogy egy nő mellé ülnél. Ha az utcán vagy sötétedés után, és egy magányos nő mögött mész, inkább menj át az utca másik oldalára, hogy ne kelljen attól félnie, hogy valaki követi. A metrómegállóban se állj közvetlenül egy nő közelébe” – tanácsolja a 35 eszköz a férfiaknak a feminista forradalom kiteljesedéséhez c. sillabusz, ami segítséget próbál nyújtani a férfiaknak a helyes viselkedés- és gondolkodásmód elsajátításához.

Sajnos az átnevelés idealista hívei nem látják be, hogy a probléma a tesztoszteron. A férfiak (mármint a fehér férfiak) nem nevelhetők, ahogyan bűneikre sincs mentség és bocsánat. Ráadásul állatiasságukat a bulikultúra és a pornó csak tovább gerjeszti. Egy biológus barátom szerint megfelelő szelekcióval elvileg ki lehetne tenyészteni egy együttműködésre alkalmasabb heteroszexuális hímet, ha az alacsony tesztoszteron szintű „nőies” férfiak nemzhetnének csak gyereket. Ezzel azonban az a baj, hogy a folyamat akár több évszázadig is eltarthat. A probléma pedig nagyon is jelenvaló és akut.

Így marad végső megoldásként a férfiak és a nők totális szegregációja.

Ez biztonságot nyújtana a férfiaknak is. Nem kellene diplomáciai nyelven kommunikálni a kolléganőikkel, és kamerát viselni, hogy zaklatás vádja esetén igazolni tudják ártatlanságukat.

A nemi vágy kielégítését pedig a technológia megoldja. A mesterséges méhtankokat bárányembriókkal már kikísérletezték, és szexbabákkal ma már élvezetesebb az együttlét, mint valódi, hús-vér partnerrel.A szilikonbaba mély érzelmeket is képes kiváltani a férfiakból, ahogyan ezt az előttünk járó japán társadalom példázza.  Megjelentek férfi szexbabák is, amit számos nő jobban kedvel, mint a biológiai férfit, tehát nem kell feltétlenül leszbikus nőközösségek társadalmát vizionálni, legfeljebb részlegesen.

A férfiuralomnak ezzel vége. De ami nagyobb vívmány: a hagyományos reprodukciónak is befellegzett.

Nincs patriarchátus, nem lesz olyan nyűg, mint gyerek meg család, ami hátráltatja az önkiteljesedést és az érvényesülést. Mindenki jól jár, leginkább a Föld nevű bolygó, mert megszabadul az embertől.

Kiemelt kép: Getty Images/David McNew