Közös szégyenünk, ami Kiss Tibor Orbán-versével történik

Mióta megjelent Kiss Tibor Quimby-frontember Veiszer Alindának adott interjújának részlete, az ország arról beszél, hogy lebékakirályozták Orbánt. Az egyik legnépszerűbb zenekar frontembere nem túl jól sikerült versben emlékezett meg az ország közállapotairól.

Önmagában ennek nem kellene címlapra kerülnie. Egy művész véleményt mondott és kész. Lapozzunk, és foglalkozzunk égetőbb kérdésekkel.

Ám az a hisztéria, ami kialakult a Kiss-interjú körül, sokkal komolyabb látleletet ad az ország mentális állapotáról, mint bármi, amit az utóbbi időben láthattunk, és nem csak azért, mert maga az egész interjú csak ma este 11-kor kerül adásba. Bemutatja, miért nem lehet ebben az országban függetlenül élni és alkotni. Nézzük a reakciókat.

Az ellenzék, amelyik tavaly még látványosan határolódott el, mert a Quimby nevű rockzenekarnak van pofája fellépni Tusványoson, most látványosan ölelte magához a zenekart és frontemberét. Mintha egy politikai platform jelentkezett volna be, mindenkinek volt egy békás poénja, mentek a lapogatások, a finom utalgatások, hogy kurvára egyívásúak vagyunk, te is benne vagy az ellenállásban, kishaver.

Tette ezt az a csapat, amelyikről tudjuk, hogy fél éve még máglyán égette volna el a zenekart, mert fellépett egy fesztiválon. (Mintha nem ebből élnének a zenekarok.)

A jobboldal reakciója is bődületes volt. Bayer Zsolt a tőle megszokott szinten reagálta le Kiss versikéjét. Egészen biztos, hogy a zenekart az idén nem hívják majd meg Tusványosra, de amilyen fokon nyomják itt a hülyeséget, meglehet, más retorziókra is számíthat.

Így néz ki Magyarországon az alkotók élete. Ha nem hozzájuk, akkor hozzánk, ha viszont rosszat szólsz, nekünk nem tetszőt csinálsz, akkor hozzájuk tartozol. Személyes integritás nincs. Még feltételezni sem feltételezi senki, hogy az alkotó független lenne a politikai pártoktól, hogy egy-egy mondata nem jelenti azt, hogy holnap politikai szereplésbe kezd.

Ilyen légkör mellett nem csoda, hogy sokan elgondolkodnak azon, hogy elmennek inkább innen a fenébe. Nem szeretnék Kiss és a zenekara nevében beszélni, de azt gondolom, hogy a zenéjük igenis fontos része a magyar kultúrának, és szeretném a hiszti közepén leszögezni: a Quimby zenekar nem fog jobb vagy rosszabb zenét írni attól, hogy elmegy Tusványosra, vagy hogy a frontember lebékázza Orbánt.

Ez ugyanis nem a politikától függ, hanem valami mástól, amit nem nagyon lehet adatokkal, számokkal és szimpátiával behatárolni. Ezt nevezik alkotásnak. Magánvéleménye bárkinek lehet, de soha, senki nem lett attól nagyobb művész, hogy beleállt a politikába. Pénzt lehet így keresni, de jobb alkotást létrehozni nem.

Mindent elmond erről a szörnyű, szektariánus Magyarországról, hogy még az alkotóinkat is annak megfelelően becsüljük meg, hogy politikai állásfoglalásuk belepasszol-e politikai preferenciánkba. Ezzel a művészetet degradáljuk, ami nem feltétlenül politikus, mert, ha jó, az emberi létezésnél kevesebbel nem foglalkozik.

Mindannyiunk szegénységi bizonyítványa, ami most zajlik. Mindenkinek, aki most Krisztust vagy Antikrisztust lát a Quimbyben egyetlen dolgot kell észben tartania: egy rockzenekarról beszélünk.