A szocializmus megbukása engem kifejezetten rosszul érintett. A Batman-őrs vezetője lehettem volna, ha pár hónappal tovább húzza. De nem húzta. Nagyon gyorsan véget ért a pártkarrierem, és azóta egyetlen párthoz sem tartozom. Szerintem.
A valóság az, hogy be vagyok falazva a baloldalra, a libsik és Gyurcsányisták közé, habár sosem voltam egyik pártnak sem a tagja. Mire a hosszú gyerekkoromból feleszméltem, azt vettem észre, hogy vannak az ők és vannak a mi. Hogy két ország él egymás mellett, külön hősökkel és megmondóemberekkel. Külön ünnepeink nincsenek. Még.
Ezért a rendszerváltás utáni politikai pártok a felelősek. Mindegyik. Akik erősítették, hogy a mi kutyánk kölyke bármit csinálhat, míg az övéké nem. Mind a baloldalon, mind a jobboldalon megjelent a kettős mérce. A mai politizálás már el sem képzelhető enélkül – és, ha én liberálisként nem írok vörösfarkat a FIDESZ húzásai mellé, melyben jelzem, hogy egyébként az ördöggel cimborálnak, és anblokk minden az ördögtől való általuk, akkor pária leszek a saját, nem választott oldalamon. Ez van, ezt kell szeretni.
Nem vagyok hajlandó tovább.
Nem vagyok hajlandó a pártpreferencia alapján meghúzott „mi” és „ők” között mozogni többé. Persze magyarázhatják, hogy ez „értékrendbeli” különbség. Egy nagy faszt. Káderrendszer és semmi több.
Ami most zajlik Magyarországon, az valóban értékrendbeli háború. Ez az értékrend azonban nem az, amit most mind a baloldali, mind a jobboldali politika el szeretne hitetni velünk. Nem, ez sokkal egyszerűbb annál, és szerencsére nincsenek benne ők és mi.
A háború egész Magyarország értékrendjéről szól, melyben sem fideszesek, sem MSZP-sek, sem földönkívüliek nincsenek. Csak magyarok vannak.
Ezeknek a magyaroknak kell eldönteniük, melyik értékrend mellett teszik le a voksukat.
Fotó: Kummer János
Két alternatíva van.
Az egyik, hogy Magyarország, ellentétben Kövér javaslatával, nem hátrál ki az Európai Unióból, hanem belátja, hogy oda tartozik. Teljesíti kötelezettségeit a NATO felé, nemcsak a leírtak, hanem az atlanti szövetség szellemében is jár el. Ennek velejárója az emberi szabadságjogok védelme és biztosítása, az átlátható állami működés és a korrupció elleni harc, a jogbiztonság. Szabad sajtó, szabad internet, liberális demokrácia, USA nagytestvér.
A másik, hogy Magyarország kilép a NATO-ból és az EU-ból. Ne legyenek illúzióink, az elképzelhetetlen, hogy valaha, valamikor is „független” állam legyünk. Túl fontos geopolitikai helyen van ez a kis földdarab ahhoz. Mindig lesz nagytestvérünk, ahogy mindig is volt. István király sem véletlenül kérte a koronát a római pápától.
A dolgok jelenlegi állása szerint, ha szembefordulunk a NATO-val, ez a nagytestvérünk Oroszország lesz. Fel kell majd adnunk a szólásszabadságot, a gyülekezési jogot, a szabad sajtót. Lesz új arisztokráciánk, csak más néven. Oligarchák. Cserébe lesz olcsó gáz, olcsó atom, lesz előbb-utóbb gazdasági unió az orosz érdekszférába tartozó országokkal. Olyan, mint a ’80-as évek Magyarországa. Több állami parádéval és úgy csavarható jogrenddel, hogy ihaj.
Ez a két értékrend csap most össze Magyarországon. A kérdés pedig, hogy merre megyünk tovább. A nagytestvéreink már acsarkodnak értünk, ki hisztizik és kitilt, ki gazdasági függésbe taszít és pártokat finanszíroz.
A függetlenség illúzió csupán. Mindkét nagytestvér ajánl ezt-azt, a kérdés, melyik vesz el és mit, mivel fenyeget. El kell döntenünk, hová állunk, mert itt a nagy választóvonal.
Kormányunk azt gondolja, megúszhatja, hogy befaroljon valamelyik mellé. Pedig nem. Egyre durvábban sodródunk az egyik irányba. Vezetőink vagy hülyék, vagy érdektelenek, ha nem látják, mi most a valódi tét.
Neked azonban látnod kell. Tudnod kell, milyen országban akarsz élni. Nem az internetadóról van szó, az csak tünet. Az orosz modellről vagy az amerikai modellről.
Catullusom, én öreg vagyok már, és életem nagyobbik felét egy liberális, nyugati típusú demokráciában töltöttem el. Sokat tűnődtem, de képtelen lennék megszokni valami mást, ezért, ha az oroszokra szavaz az ország, én valszeg elmegyek innen örökre. Egy darabig erre neked is lesz lehetőséged, aztán nem, mert bezárulnak a határok.
Nem baj, ha nem akarsz demokráciát. Nem baj, ha nem akarsz liberális államot. Csak tudd, hogy ezzel az orosz berendezkedést választod. Ami ellen egyszer már felkelt az ország.
