Lassan hat hete tart a HAT demonstráció-sorozata. Szimpatizánsok vagy ellenzők látogatták a „Fogadóórákat”?
Ahogy egy fogadóórán lenni szokott, van, amikor több, van, amikor kevesebb érdeklődő látogatott el a sátrunkba. Jellemzően egyetértettek a HAT álláspontjával a vendégeink. Az volt a tapasztalatunk egyébként, hogy az általunk spontán megszólított járókelők többsége szintén. Az emberek fogadókészek a HAT érveire. Az egyhónapos „Kossuth téri mintánk” alapján, ami természetesen nem reprezentatív, azt mondhatjuk: a köznevelési törvény társadalmi támogatottsága nagyon csekély.
Akik a „Fogadóórára” mentek, nyilván tisztában voltak azzal, hogy új közoktatási törvény készül, valószínűleg azzal is, hogy milyen változások várhatók. Az utca ember is tisztában van ezekkel?
A kép vegyes. Van, aki egyáltalán nem követi a politikai eseményeket, így nem is hallott róla, hogy új oktatási törvények készülnek. Van, aki hallott róluk valamit, de nem különösebben érdekli. De sokan abszolút képben vannak.
Minden képviselőnek eljuttatták a szakmai érveiket, és meg is hívták őket a fogadóórára. Volt olyan képviselő, aki elfogadta a meghívást, és megjelent a sátornál?
Igen. Elsősorban ellenzéki képviselők jelentek meg, én magam csak MSZP-s és LMP-s képviselővel találkoztam. Hallottam, hogy volt egy fideszes honatya is. Az illető a parlamenti felszólalásában tett is egy nagyon pikírt megjegyzést, azt mondta, volt kint a HAT demonstrációján, de éppen egy zenebohóc adott elő. Képviselő tömegek sajnos nem voltak. Az a célunk, hogy érdemi szakmai párbeszédet tudjunk folytatni elsősorban a kormánypárti képviselőkkel (hiszen náluk a döntés joga), nem valósult meg. Kimondható, hogy a kormánytöbbség semmilyen módon nem tekintett minket tárgyalópartnernek. Hoffmann Rózsa az egyik rádióban azt mondta, hogy ő mindenkit személyesen ismer közülünk, és tudja, hogy mi a Gyurcsány-Bajnai kort szeretnénk restaurálni. Ilyesfajta minősítések hangzottak el, de szakmai párbeszédre nem került sor. Pedig mi a levelünkben erre tettünk ajánlatot.
Volt valamilyen különös eset a hat hét során?
Volt egy úr, aki minden egyes reggel jött, és hozott egy kis péksüteményt. Egy ízben betévedt valaki, odamentem hozzá, nyújtottam a kezem, mire ő hátralépett és közölte, vörösökkel nem fog kezet. Mondtam neki, hogy ez nem politikai, hanem szakmai rendezvény. Mutattam neki, hogy vannak anyagaink, dokumentumaink arról, miért nem elfogadható a köznevelési törvény. Ezeket elfogadta, megköszönte, és megígérte, mindet el fogja olvasni. Volt egy hölgy, aki a környéken lakott, és lejött megnézni, mit csinálunk itt. Mondtam neki, hogy a köznevelési törvénnyel szemben tiltakozunk. Erre ő: tehát önök liberálisok. Mondom, nem, nekünk szakmai érveik vannak. Aha, akkor baloldaliak – mondta. Mondom, nem, konkrét szakmai tényekről beszélünk. Elmondtam neki például, hogy a társadalmi egyeztetés lezárulta előtt a kormány már elfogadta a törvényt. Erre ő azt mondta, nem baj, végre van egy jobboldali kormányunk. Dokumentumokat nem fogadott el, végül úgy búcsúzott, hogy én milyen helyes fiatalember vagyok, és reméli, majd rájövök, hogy tévedek. Van egy osztálynaplónk, abban dokumentáltuk az eseményeket, ott több száz ilyen esetet rögzítettünk.
Visszatekintve az elmúlt időszak fagyoskodására. Megérte?
Meg. Nem lehet abba belenyugodni, hogy nem tudjuk elmondani a szakmai problémáinkat a törvénnyel szemben. Mivel erre nem nyílt lehetőség, mert a másik fél nem volt hajlandó szakmai párbeszédet folytatni velünk, közvetlenül az emberekhez kellett fordulnunk. Több mint ezer család vett részt a Fogadóórán. Sokan csatlakoztak a HAT-hoz a beszélgetések keretében. Plasztikussá tettük sokak számára, hogy a törvénnyel kapcsolatos eljárással is, meg az abban foglalt elképzelésekkel is bajunk van. Továbbá ahhoz képest, hogy ez nem egy tömegrendezvény, elég jó sajtónk volt. Ez jó alap lehet a törvénnyel kapcsolatos majdani diskurzushoz is, mert azt gondoljuk, ez nem fog egyhamar lezáródni. Ha elfogadnák a törvényt, akkor sorra jönnek majd a rendeletek, azokkal kapcsolatban is lesz mondanivalónk. Hogy fű alatt, különösebb botrány nélkül, vagy csak a kormánypárti politikusok közötti belharcnak tekintve menjen át a köznevelési törvény, azt a HAT megakadályozta. Kiemeltük a politikai mezőből, és egy – több szervezet korábban elszórt szakmai kritikáját összeboronálva, rendszerbe foglalva – szakmai mezőbe helyzetük.
Vázlatosan összefoglalná melyek a legfontosabb problémáik a köznevelési törvénnyel?
A törvény az összes módosítása ellenére rendkívül méltánytalan, az esélyegyenlőtlenséget, szelekciót, szegregációt erősíti. A másik fő probléma a központi intézményfenntartás. Központilag nem lehet a helyi erőforrásokat becsatornázni, nem lehet a helyi értékeket bevinni az iskolákba, nem lehet a helyi szükségletekre reagálni. Komoly probléma a központi tantervi szabályozás. Az, hogy a törvény csak 10 százalékot hagy meg az iskolának a saját tartalmai beépítésére. Hogy minden településen, minden iskolában – függetlenül attól, hogy a gyerekek milyen aktuális képességskálával rendelkeznek, mire van szükségük – ugyanazt, ugyanakkor kell tanulni, ez rendkívül aggályos. A középiskola beszűkítése, az elitgimnáziumok és a középiskolai felvételi mind-mind a középosztályba való bejutás szűkítését jelenti. Ez a szegregáció erősítésével a társadalom még drasztikusabb kettészakadását vetíti előre. A kormány elismerte, hogy nem lesz pénz a törvény bevezetésére. A régi törvényt kiiktatják a rendszerből, az újra nincs pénz, tehát nem tudják bevezetni, ez anarchiához vezethet a területen. Problémánk van az egész iskola bevezetésével, a hároméves kortól kötelező óvodáztatással, a tankötelezettség korhatárának leszállításával. Ez utóbbi és az állami fenntartás pedagógustömegek elbocsátását jelenti majd. Nem értünk egyet a szakképzés kiemelésével a közoktatásból, és a három évre leszorított, közismeretet szinte egyáltalán nem nyújtó szakiskolákkal. És még sorolhatnám a problémákat. Ezekkel kapcsolatban számos dokumentumot írtunk, tettünk közzé az utóbbi időben.
