Józsefvárosban az elmúlt években egymást érik a nagyberuházások, a Nemzeti Múzeum alig néhány lépésnyi körzetében három a környék lakóinak mindennapjait átíró projekt zajlik egymás mellett: a kormányközeli Kommentár Alapítvány leendő új otthona a Puskin utca elején, az Ötpacsirta utca teljes lezárását hozó, ortodox Dialógus Központ a Múzeumkert sarkánál formálódik, rövidesen pedig elindul a Magyar Rádió egykori épületeinek bontása, hogy a felszabaduló helyen a tervek szerint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem új kampusza születhessen meg.
Ehhez a sorhoz kapcsolódhat rövidesen a Palotanegyed egy kevéssé ismert része, a Bródy Sándor utca 4. alatti Ádám-palota, ami a következő években az Óbudai Egyetem konferenciaközpontjává válhat – derült ki az egyetem alapítványának a telekszomszédokhoz eljuttatott dokumentumából, a több szomszéd részvételével tartott hatósági bejáráson elhangzottakból, illetve az azt követő, kormányhivatali tervbetekintésből.
Százötven év
A kiegyezés után a felső tízezer számos tagjának, így gyárosoknak, valamint az arisztokrácia képviselőinek új otthont adó mágnásnegyed egyik leginkább központi telkén, a közel negyven éven át az Országgyűlés alsóházának otthont adó palota (Ybl Miklós munkája ma az Olasz Kultúrintézet otthona) szomszédságában lévő telek épp százötven éve, 1874-ben került a legtehetősebb magyar textilkereskedők közé tartozó Ádám Károly tulajdonába.
Az Ádám és Éberling-féle cég társtulajdonosa a császári és királyi udvar vászonszállítójaként, illetve alapanyagok és készáruk eladásával vitte sikerre az akkor már több mint száz éve létező családi vállalatot, vagyona pedig akkorára nőtt, hogy saját otthonának tervezésére az akkorra már számos főrend (így a Zichy, az Esterházy és az Erdődy család), illetve dúsgazdag család villáját, kastélyát, valamint bérpalotáját jegyző Weber Antalt (1823–1889) kérte fel.
Az építész kezét a korábban tett olaszországi tanulmányútján ért hatások vezették, az egyik velencei palota által inspirált otthon tervei pedig 1875 májusában zöld utat kaptak, így a ház másfél év alatt elkészült, Ádám, valamint az első lakók azonban csak 1877 áprilisában költöztek be az akkori Főherceg Sándor utca tágas lakásaiba.
A palota kifejezést már a terveket elsőként látó Közmunkák Tanácsa is használta a házra: a Weber által kért, az utcavonal fölé kiugró, széles középerkélyt épp azért engedélyezték, mert a neoreneszánsz házat a fennmaradt dokumentumok szerint egyértelműen palotaszerűnek találták.