Ripacsok (1981)
Udvaros Dorottya megjelenésében, mozdulataiban, egész fellépésében, még a szemöldöktartásában is a dáma eleganciáját hordozza. Talán ezért alakult úgy, hogy a listánkon szereplő filmek java részében Udvaros színésznőt vagy másmilyen előadóművészt játszik.
Hogy jön ez a Ripacsokhoz, amelyben Udvaros éppen, hogy a nagy színésznő paródiáját, a kis kabaréasszisztenst formálja meg? Nos, az ő színészi eszköztárához nemcsak a díva, hanem annak groteszk tükörképe, nevetséges, olykor riasztó visszfénye is hozzátartozik. Sándor Pál filmje Kern András és Garas Dezső miatt számít kultikusnak, de amíg a két sztár szándékosan harsány és sok, addig Udvaros – az igyekvő Bogárka szerepében – az egyik kabarészínész új partnereként éppen a visszafogottságával tüntet. Három évvel korábban vétette észre magát Mrożek Tangójában Szolnokon, egy színháztörténeti jelentőségű előadásban, ami után a filmszakma is tárt kapukkal várta.
Elveszett illúziók (1982)
És jöttek a korszak fiatal és kevésbé fiatal rendezői, akik az átalakuló magyar filmkultúrában keresték a maguk helyét. Az átalakulás részint intézményi jellegű volt – létrejött és sajnálatosan hamar, a kollégák nyomásgyakorlása miatt, meg is szűnt a Társulás Stúdió –, részint művészi jellegű. Felfrissültek, új hangsúlyokat és formákat találtak a hetvenes évek modernista trendjei, a dokumentarista és a tudatfilmes közelítésmód, illetve fokozatosan egyre fontosabb lett, hogy a szerzői film is legyen minél professzionálisabb, és kerüljön közelebb a nagyközönség ízléséhez.
A sokszorosan betiltott Gazdag Gyula Balzac-adaptációját is hozzákapcsolhatjuk ezekhez a tendenciákhoz, miközben a rendező megint darázsfészekbe nyúlt: a hatvanas évek Budapestjére helyezett történet egy olyan korszakot, a korai Kádár-rendszert tette kritika tárgyává, amelyhez addig nemigen mertek hozzányúlni a magyar filmesek. A törtetés, az igazodás, a kisszerű hatalmi pöffeszkedés e szomorú körtáncában Udvarosnak jut a szeretőjét elhagyó és ezért szakmailag tönkretett színésznő fontos mellékszerepe.