Kultúra

Egy szoftver arra jutott, hogy a svéd krimikirálynő nem saját maga írta a regényeit

Albert Llop / NurPhoto / AFP
Albert Llop / NurPhoto / AFP

Camilla Läckberg svéd írónő, a Fjällbacka-, a Faye– és a Mina & Vincent-sorozat népszerű szerzője magyarázkodni kényszerült, miután azzal vádolták meg, nem is ő írta a regényeit. A vádak, mi szerint az írónő szellemírót használt a regényei megírásához, a Kvartal nevű online magazintól indultak, ahol egy újságíró, bizonyos Lapo Lappin ráeresztett Läckberg regényeire néhány szövegelemző szoftvert, a vizsgálat pedig arra jutott, hogy az írónő több regényének szövege alighanem Pascal Engman munkája – aki egy időben Läckberg szerkesztője volt. (A szoftver megbízhatóságával kapcsolatban fontos kiemelni: ez a program leplezte le annak idején, hogy a Robert Galbraith írói álnév mögött valójában a Harry Potter-kötetek szerzője, JK Rowling áll.)

Läckberg szövegeinek eredetiségét nem először vonják kétségbe: 2021-ben egy Håkan Lindgren nevű szerző kiadta a Ghostwriter, azaz Szellemíró című regényét, amely egy híres krimiírónőről szól, aki mással íratja a könyveit. Läckberg akkor hangsúlyozta, Engman a szerkesztője volt a könyveinek, de semmi több. A mostani vádak azonban ismét elég nagy port kavartak a svéd médiában, így az írónő újra védekezni kényszerült. Instagram-posztjában arról ír, hogy már a szövegeinek vizsgálata is az irodalmi sznobériából fakad. Hangsúlyozta: sosem volt titok, hogy szerkesztője segített neki megtalálni az újabb regényeiben használt hangját, azt azonban sem posztjaiban, sem a kiadóján keresztül nem cáfolta egyértelműen, hogy használt volna szellemírót a könyveihez. Megtette viszont a vélt szellemíró: Pascal Engman kategorikusan tagadta, hogy szerkesztésen kívül bármilyen munkát végzett volna a szóban forgó köteteken.

A Läckberg-ügy ugyanakkor elindított egy nyilvános diskurzust a téma tágabb vetületeiről, például arról, hogy amekkora igény van globálisan a skandináv krimikre, az alapján elvárható-e, hogy minden könyvet valóban az a szerző írjon, akinek a neve a borítón szerepel. A Guardian emlékeztet: a krimiirodalomban az írói kollaborációk nem példa nélküliek: Stieg Larsson, a Millenium-könyvek szerzőjének halála után a tetovált lány történetét David Lagercrantz és Karin Smirnoff folytatta, James Patterson amerikai bestsellerszerző is rendszeresen dolgozik együtt más írókkal, hogy képes legyen annyi könyvet kiadni, amennyit elvárnak tőle. A Kvartal cikke szerint ugyanakkor fontos különbség, hogy ezekben az említett esetekben az írók nyíltan kezelték a kollaborációk tényét, társszerzőik pedig megkapták a nekik kijáró kreditet.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik