Kultúra

Nem abból lesz arany mercid, ha felkerül a filmed a Netflixre

JUNO11, Karntén Zóna, RTL+
JUNO11, Karntén Zóna, RTL+
A magyar közönség kis túlzással bármit szívesen néz streamingen, kivéve magyar filmet – és mégis elvárható, hogy elérhetőek legyenek a filmjeink ezeken a platformokon. De mi kell hozzá, hogy egy magyar film felkerüljön a Netflixre, az HBO Maxra meg a többire? Lehet-e belőle meggazdagodni, és ki miatt nem?

Minden megkérdőjelezhető hatásukkal együtt, amivel a mozis piacot, a film- és sorozatgyártást befolyásolják, a streaming-platformok szépen átvették a videótékák egykori szerepét abban az értelemben is, hogy a mozis vetítések után néhány héttel-hónappal, aki lemaradt, streamingen pótolhatja a filmeket, amiket nem sikerült elcsípni nagyvásznon. Emellett, mivel a magyaroknak jellemzően a moziba járás költséges, s mint ilyen, inkább extra, mint hétköznapi esemény, így itthon sokan eleve szétválasztják fejben a produkciókat vászonért kiáltókra és „jó-lesz-otthonról-is” típusúakra. És mivel a magyarok hazaszeretetének biztos sok jele van, de a jegyeladási adatokból ítélve ezek között keveseknél szerepel előkelő helyen a magyar filmek iránti elkötelezett, lokálpatrióta rajongás, így a ritka mozizásokon jó eséllyel a soron következő amerikai blockbusterre váltanak jegyet, míg a magyar filmeket, ha egyáltalán hajlandók megnézni, akkor is lendületből az utóbbi kategóriába sorolják. Így aztán pláne fontos és örömteli hír, amikor egy-egy magyar filmről kiderül, hogy felkerül valamely streaming-szolgáltató kínálatába. Főleg, hogy a tékák eltűnése és a streaming megjelenése közötti holtidőben nemigen volt itthon érdemi – pláne legális – megoldás arra, hogy a mozikban kihagyott filmeket megnézhessük.

A streamerek a világ legtöbb piacán egyértelműen erősítik a regionális kínálatot, ahol elég fizetőképes keresletet remélnek, ott akár helyi saját gyártású filmekkel és sorozatokkal hívogatva az új előfizetőket a felületeikre, akik nyilván szívesen néznek a magukfajta honfitársaikról szóló, helyi alkotók által készített történeteket. Hogy ez a kiemelkedő igény a helyi történetekre Magyarországon is érvényes-e, és hogy ennek nyomán érdemes-e még streaming-platformként magyar tartalmakra bármennyi pénzt is elkölteni, arról megoszlanak a vélemények, de azért jelenleg fel-felkerülnek hazai alkotások az ismert streaming-oldalakra. Az viszont egyáltalán nem köztudott, hogy ez a kínálatbővítés hogyan is néz ki a gyakorlatban, mi kell hozzá, mennyire időigényes, mivel lehet növelni az esélyeket, egyáltalán, mennyire nehéz, mennyire „nagy szám” bekerülni ezekre a felületekre, mennyi pénz van mindebben, és kiknek jár belőle.

Szereposztás, dramaturgia, üzenet

A streamingre kerülés indulhat a streamer vagy a produkció oldaláról. Minden szolgáltatónak van kínálat-bővítésre specializálódott csapata, akik folyamatosan keresik a tartalmakat, és akikhez a megkeresések is befutnak. Ezek a megkeresések jöhetnek

  • elsősorban a film nemzetközi forgalmazójától, ami a állami pénzzel támogatott filmek esetében többnyire az NFI sales osztályát jelenti, kivéve, ha valamely nagy nemzetközi forgalmazó megvette a film jogait, ahogy az a Saul fia és a Testről és lélekről esetében történt,
  • ritkább esetben a film magyar forgalmazójától,
  • még ritkábban közvetlenül az alkotóktól, jellemzően a producerektől.

Az ő közbenjárásukon múlik, hogy hova, mikor, milyen feltételekkel és mennyi pénzért kerülnek fel a filmek – már ha a szolgáltató szeretné az adott címet.

Egy streamernél, ha kontentet vásárol, igazából két fő motiváció jöhet szóba: az egyik, hogy egy húzónév, aki presztízsértékkel bír, nála legyen, tök mindegy, hogy mit csinál, a másik pedig, hogy remélhetőleg új előfizetőt hozzon.

Ezt Sümeghy Claudia, a többek között a Curtizt és a Magasságok és mélységeket jegyző JUNO11 producere meséli, és arról is mesél, hogy e lehetséges motivációk befolyásolják, hogy mikor kezdenek el tárgyalni a felek: csak a mozis forgalmazás lezárultával, vagy már korábban, akár már a forgatókönyv-fejlesztés szakaszában. „Lehet, hogy egy film több lehetőséget rejt forgatókönyv szakaszban, ezért eladod a jogokat elővásárlásként, aminek a bevételét a gyártáshoz fölhasználhatod. De van az a verzió is, hogy tudod, hogy a filmed jól fog menni moziban, mert közönségfilm, mert olyan színészeid vannak, mert olyan minőségű kampányt tudsz köré rakni, és ezért nem akarod korán eladni a jogokat fillérekért a jogokat, hanem majd a moziforgalmazás után megversenyezteted, hogy ki az, aki a legtöbbet adja a filmért, mert mondjuk már a moziban nem elérhető, de még egy csomóan meg akarják nézni – azaz a streamer új előfizetőket tud generálni azzal, ha hozzá kerül föl.”

„A Magasságok és mélységeknél például azt éreztük, hogy lesz egy buzz a film körül Erőss Zsolt személye miatt, ugyanakkor, mivel inkubátoros film, tudtuk, hogy kb. semennyit nem fogunk kapni forgalmazásra (azaz hirdetésre, és így tekintélyes mozis nézőszámra – a szerk.), ezért úgy gondoltuk, hogy inkább kötünk az RTL-lel egy jó megegyezést korábban, aminek a részeként kaptunk valamennyi reklámidőt – ami segítette a moziforgalmazást is. Nagyon filmfüggő és nagyon intuitív alapokon nyugszik a döntés ezzel kapcsolatban, mert látunk olyat is, hogy valami szépen megy moziban, és ezért utána mindenki meg akarja szerezni, meg van olyan is, hogy valamit nagyon beígérnek előre, mert, mondjuk, egy nagyobb nevű rendezője van, és már pre-buy-ként megállapodnak, aztán megbukik a film a moziban, és utána már nem lehetne annyira jól eladni” – fogalmaz a producer.

A Curtizzel egyébként a JUNO11 behúzta a maximális elérhető eredményt: a film nemcsak felkerült a Netflixre, de annak a globális kínálatába került be. Ez finoman szólva is ritka: eddig kizárólag a Curtiznek és egy gyerekfilmnek, a Lengemeséknek jött össze a magyar produkciók közül, amelyeket jellemzően inkább csak az adott országra, vagy egy régióra válnak elérhetővé ezeken a platformokon. A Curtiz alkotóit a szakma nagyöregjei kimondottan le is beszélték a túlzott lelkesedésről, mondván, sok sikert, de ne nagyon bízzanak benne, hogy sikerrel járnak. Az illető tévedett, ehhez azonban szükség volt néhány tényező szerencsés közbenjárására: arra, hogy a Curtiz nagy részében – mivel Hollywoodban játszódik, jórészt amerikaiak között – angolul beszélnek, valamint, hogy a film témája, a Casablanca készítésének körülményei miatt globálisan is érdekes lehet. Emellett a streamer nagyra értékelte azt is, hogy a Curtiz producercsapata kicsit túlteljesített a kötelező minimumhoz képest, és rengeteg jó minőségű, marketinghez felhasználható vizuális anyagot bocsátott a Netflix rendelkezésére.

Elhívtuk Dobos Tamást, aki egy fantasztikus operatőr, ő fotózott hozzá karakterplakátokat, amit mi a külföldi példákból szívtunk magunkba, hogy ilyet szokás. Emellett három teaserünk volt, trailerből is több vágatot készítettünk házon belül, nem is annyira piaci megfontolásból, inkább rajongásból, mivel mi ezekkel a karakterekkel keltünk-feküdtünk évekig – de hasznos volt, az biztos

– idézte fel Topolánszky Tamás Yvan, a film rendezője. A Curtiz általánosságban is afféle állatorvosiló-szemléletben készült a gyártónál: úgy voltak vele, hogy mindent megpróbálnak külföldi mintára legyártani akkor is, ha itthon esetleg nem elvárás, mert szeretnének ezzel valami fajta rutint is szerezni. „Utólag az derült ki, hogy ez nagyon sokat segített, mert, miután a Netflix adott egy ajánlatot az NFI-hez, utólag még visszaszóltak, hogy megnézték az anyagokat, és azok alapján szeretnék, hogy ez Netflix Filmként kerüljön ki – ami a saját gyártású, Netflix Originals néven futó filmjeik után a leginkább promotált tartalmakat jelöli, mert a rendelkezésre álló anyagokkal könnyen tudják ezt a filmet úgy kommunikálni, ahogy a sajátjaikat” – mondta el Sümeghy Claudia.

Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu Sümeghy Claudia

Lassan őrlő malmok

A Curtiznek tehát az elérhető extra anyagok segítettek – de még extrák nélkül is irdatlan mennyiségű anyagra van szükség egy ilyen megegyezés nyélbe ütéséhez, és mellé még nem kevés türelemre és kitartásra is, a folyamat ugyanis bonyolult, soklépcsős és meglehetősen időigényes. Ott jártunk, ugye, hogy a felsorolt szereplők valamelyike felől érkezik a kezdeményezés a film eladására/megvásárlására, a film életútjának korábbi vagy későbbi szakaszában, és a felek tárgyalni kezdenek a film jogairól. Minden filmhez többféle jog tartozik:

  • a mozis bemutató joga,
  • a TVOD (transactional video-on-demand, azaz tranzakció-alapú otthoni filmnézés) jogok, amikor a tartalmakért darabárat fizet a felhasználó, gyakorlatilag kikölcsönzi azt, így működik pl. a Cinego vagy az Amazon Prime tartalmainak egy része,
  • az SVOD (subscription video-on-demand, azaz előfizetés alapú otthoni filmnézés) jogok, ami a fix havidíj ellenében korlátlanul elérhető felületekről szól, mint a Netflix, az HBO Max, a Disney+ és a többi nagypályás,
  • és végül a lineáris, azaz a klasszikus tévécsatornás vetítések jogai.

Itt most elsősorban az SVOD és TVOD jogokról van szó, de az elv ugyanaz a többinél is, sőt, ha a cégnek van mondjuk online streamingje és lineáris adói is – mint az HBO esetében – akkor többféle jogról is folyhat a tárgyalás. Ha a streamer azt mondja, hogy érdekes neki az adott cím, a következő kérdés az exkluzivitás mértéke, feltételei és időtartama, magyarán az, hogy meddig időre váltja meg a kizárólagosságot a szóban forgó címre, ameddig más hasonló felületen nem jelenhet meg a film. Ez általában egy vagy két év, és lefektetik azt is, hogy milyen kivételes esetek fordulhatnak elő, például, hogy ha a film fenn van az Netflixen, akkor lehet-e belőle azért egy közönségtalálkozós vetítést rendezni valahol nagyvásznon. Ezekre megfelelő jogi és pénzügyi garanciákat is kötnek – így például a Netflix a már említett Curtiz jogainak árát nem egy összegben fizette ki, hanem az exkluzív időszak alatt több részletben, hogy ha időközben szerződésszegés történne, akkor a hátralévő összeg kifizetését megtagadhassa. Más streamerek nem bajlódnak ezzel, hanem egy összegben fizetnek – de ez nyilván függ a vételártól is. Ha létrejön a szerződés, indul az átadási időszak, amit Pinczés-Pressing Ádám, az HBO-t is tulajdonló Warner Bros. Discovery PR menedzsere foglalt össze.

„Az eladónak biztosítania kell a film plakátját, lehetőleg angol és magyar nyelven, szinopszist szintén angolul és magyarul, jelenetfotókat, nyers trailert angol-magyar felirattal, feliratokat a filmhez, stáblista információkat – és természetesen magát a filmet, megfelelő formátumban. Ezt követi egy technikai minőség-ellenőrzés, amikor ellenőrizzük, hogy jó-e a hangsáv, jók-e a képi beállítások, és ha ez is átmegy a rendszerünkön, akkor utána elkészül egy verzió, ami alkalmas műsorszórásra a felületeinken, majd meghatározzuk, hogy mikor legyen a premier. Itt hónapokra előre kell gondolni, tehát, ha megveszünk valamit januárban, akkor jó eséllyel, mondjuk, augusztus-szeptemberben lesz bemutatva. Nagy az átfutási idő, egyrészt, mert ezek a folyamatok önmagukban is elég hosszú időt vesznek igénybe, másrészt pedig azért, mert a felületek programterve már megvan több hónapra előre, nem beszélve arról, hogy marketingokai is vannak annak, hogy mit mikor mutatunk be. Hozzám is futnak be ilyen kezdeményezések, és ki is szoktam emelni, hogy legyenek kitartóak és egy kicsit erőszakosak, de alapvetően nyitottan állunk a megkeresésekhez.”

A Warner némi marketing-támogatást is tesz a megvásárolt tartalmaik mellé – még ha a lehetőségek korlátozottak is, hiszen egy mozifilmnek a promóciós lehetőségeit jellemzően kifuttatják már a moziforgalmazás alatt. Így az HBO Maxra felkerülő magyar filmek általában kiemelést kapnak a Max felületén belül, bekerülnek a havi ajánlókba, amelyeket a sajtó kap, és a közösségi médiában is kommunikálják ezeket a filmeket, mert, mint Pinczés-Pressing Ádám fogalmaz,

nem az a cél, hogy elmondhassuk, hogy nálunk érhető el egy-egy film, hanem az is, hogy nézzék is ezeket a filmeket. És alapvetően elég jól nézik is.

Terem-e babér?

Valóban: a hazai HBO Max féléves-éves nézettségi toplistáin rendre szerepel a legjobb tízben több magyar alkotás is. A Netflix azonban a hírek szerint nem igazán elégedett a magyar filmek netflixes nézettségével, a negatívabb jövőképek szerint a platform hamarosan egyáltalán nem fog már magyar filmért fizetni.

A Netflix kipróbálta a magyar filmeket, az első időszakban megvásárolt vagy ötven-száz filmet, elsősorban Magyarországra, hogy megnézze, hogyan mennek az elmúlt húsz évben gyártott magyar filmek a magyar közönségnél, és azt látta, hogy a magyarok – ellentétben mondjuk a cseh, a lengyel, vagy bármelyik régióbeli uniós ország közönségével – bármit szívesen néznek, kivéve magyar filmet. Azért az egy komoly arcul csapás, amikor egy ilyen globális szereplő, mint a Netflix, azt mondja, hogy nem kérünk több filmet tőletek, kösz, mert nem tudjátok, hogy kinek csináljátok a filmjeiteket. És persze, más kategóriába tartoznak azok a filmek, amik, mondjuk, fesztiválokon hoznak eredményt, de ezektől eltekintve nem túl biztató a helyzet

– fogalmazott Topolánszky Tamás Yvan. Hogy valóban vége-e a magyar film és a Netflix összekapcsolódásának, azt – honi Netflix-kirendeltség híján – sem megcáfolni, sem megerősíteni nem tudta nekünk senki, de az tény, hogy hiába szorul mindig újabb és újabb tartalmakra minden streamer, a kínálat, és vele a verseny elég nagy ahhoz, hogy a Netflix akár meg is lehessen magyar filmek nélkül. Ami még önmagában nem feltétlenül tragédia, ugyanis van hol kopogtatni: a szolgáltatók száma még mindig nő. A nemrég meglepően olcsó havidíjjal indult SkyShowtime például láthatólag komolyan veszi a lokális tartalmak fontosságát, és behúzta az HBO Maxról nemrég spórolási okokból letörölt magyar tartalmakat, az RTL+ saját gyártású, nem ritkán egészen kimagasló sorozatokkal szállt be a magyar címek versenyébe, vélhetőleg a TV2 platformja sem sokáig lehet a jelenlegi lemaradásban. A nagy öreg HBO is továbbra is tárt karokkal várja az értékrendjükkel és minőségi követelményeikkel összeegyeztethető hazai alkotásokat, nem is feltétlenül csak mozikban már futott filmeket, hanem moziforgalmazásba nem került alkotásokat, amelyeknek így az HBO Maxon lehet a premierjük, több rövidfilm is futott így, de pl. A Karantén Zóna című skeccsfilm is így, az HBO Maxon mutatkozott be. Nem beszélve arról, hogy az NFI-nek, ha sújtja is pár gyerekbetegség, de van saját streaming-oldala, a Filmio, ahová az összes olyan magyar film felkerül előbb vagy utóbb, amiben volt állami pénz, és a Mozinet filmforgalmazóhoz köthető Cinego is kimondottan erős magyar filmes kínálatban, pláne ha függetlenekről van szó. Szóval, online megnézni egy magyar filmet azért közel sem lehetetlen küldetés.

Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu Topolanszky Tamás Yvan

És hogy mennyire érdemes teperni filmesként a streamingre kerülésért? A jelenlegi tudásunk szerint inkább presztízs-, mint anyagi előny remélhető attól, ha egy filmes elmondhatja magáról, hogy az ő filmje, bizony, elérhető valamely nagy streaming-csatornán – magyarán: jól mutat a CV-ben. Nyilván, a filmeket nem puszira vagy az expozíció erejéért, hanem pénzért veszik meg a streamerek, ám a magyar filmek ritkán érnek igazán sokat ezeknek a platformoknak, és még akkor is elég sokfelé oszlik a jogokért kifizetett összeg.

„Általában az a szokás, hogy a világforgalmazó körülbelül tíz százalékot levon mindjárt a legelején reklám- és promóciós kiadásokra, amibe beletartozik, hogy részt vesznek fesztiválokon, marketeken, ott promotálják a filmet. Ezen felül még nagyjából húsz és harmincöt százalék közötti összeget szoktak még jutalékként levonni. A kétféle összeg közt az a különbség, hogy a promóciós tíz százalékra mondhatja azt a producer, hogy oké, tíz százalék, de maximum tízezer euróig. A levonás után megmaradt összeg megy a producereknek – de, ha NFI-s a film, akkor a felét az NFI mint támogató kapja. Tehát, mire a producerekhez ér, az eladási árnak nagyjából a harminckét és fél százaléka marad csak meg. A Curtiz esetében az volt a speciális, hogy mivel az tévéfilm volt, nem az NFI-hez, hanem a Mecenatúrához tartozott, aminek akkor még nem volt bevétel-részesedése – most már tudtommal nekik is van. Tehát az a hatvanöt-hetven százalék, ami a forgalmazói levonások után kijött, nálunk maradt, és mivel ez egy világdeal volt és két évre kötöttük, ezért ez egy értelmezhető összeg volt.”

Nem lehetett volna belőle családi házat venni, de, mondjuk, autót lehetett volna – de mi egyiket se tettük, hanem a további projektekbe forgattuk vissza

– mondta el Sümeghy Claudia.

A pontos összegek nyilván üzleti titoknak minősülnek, és azt is minden nyilatkozónk kiemelte, hogy akkora a szórás, hogy nem lehet még csak érdemi becslést sem mondani a magyar filmekért a streamerek által kifizetett összegekre. Egyedül a nagyságrend ismert: csak Magyarországra vagy a közeli régióra érvényes streaming-jogokért néhány ezer dolláros, azaz néhány millió forintos szerződést remélhetnek az alkotók, ha nincsen benne exkluzivitás, akkor ennél is kisebbeket, akár egymillió forint alatt. Abból nem lesz senkinek arany mercije.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik