Építészeti témájú cikkekben, illetve a bonyolult szakkifejezéseket lehetőség szerint kerülni vágyó sorozatunkban, a hazai épített örökség pusztulását vagy épp megmenekülését bemutató Ismeretlen Budapestben rendszeresen bukkannak fel kevésbé közérthető kifejezések, így legfőbb ideje, hogy tisztázzuk ezeket.
Lássuk is sorban!
Város- és utcakép
A két fogalom magyarázatával egy egész építészetelméleti kötetet lehetne megtölteni, egyszerű válasz ugyanis nem létezik: legtöbbször vizuális, de nem stílusbeli hasonlóságot értünk alatta, így egy pécsi utcában vagy egy budapesti téren sem lehet elvárható minimum, hogy az új épületek kizárólag a környéken állók homlokzatát utánozzák, az azonban elvárható tőlük, hogy
Ideális esetben így nem tűnhet fel hirtelen egy negyvenszintes toronyház a belváros közepén, és nem követhetnék egymást tiritarka feliratok vagy portálok a Nagykörúton.
A város- vagy utcakép rombolásának megállítása az építési engedélyeket kiadó szervek és személyek feladata, az elfogadható döntésekhez azonban szigorúbb követelményrendszerre, illetve arra lenne szükség, hogy az építészek egy részének kezét ne a beépítési határokkal való, abszurd alaprajzokat és épülettömegeket eredményező játék vagy a leginkább a társasházaknál tetten érhető középszerűség vezesse.
Zöldfelület és zöldterület
Első hallásra talán úgy tűnhet, hogy a két szó jelentése megegyezik, pedig ennél távolabb semmi sem állhatna a valóságtól:
míg a zöldfelület kifejezést egy ház homlokzatán vagy tetején látható füves területre, cserjesorra, illetve fákra is használjuk.
Ezek egy építési telken való minimális méretét a különböző szabályzatok – így az Országos Településrendezési és Építési Követelményekről szóló kormányrendelet (OTÉK) vagy a helyi/kerületi építési szabályzat (HÉSZ, KÉSZ) – százalékosan szabják meg, arról azonban sokszor nem rendelkeznek, hogy az egyszer kialakított felületeket az átadást követő években továbbra is jó minőségben, életben kell tartani.
Beépítési arány
A befektetőket, építtetőket és építészeket érintő megkötések közül a legfontosabb, hogy az adott ingatlannak mekkora hányadán lehet építkezni: ezt a beépítési arány mondja meg, ami külön kitér a talajszint feletti, illetve az alatti épületrészekre, így szélsőséges esetben akár a teljes telek alatt mélygarázs vagy földalatti szintek húzódhatnak, az utcán sétálók azonban csak egy páremeletes társasházat látnak.
Épület-, homlokzat-, illetve párkánymagasság
Az elsőre bonyolultnak tűnő képletek, illetve szabályok alapján kiszámolható, különböző tervezési trükkökkel – így a földszintnél kisebb alapterületű emeletekkel – okosan variálható épület- és homlokzatmagasság mellett az építésznek figyelnie kell a párkány helyére is, ami magastető esetén a homlokzati falsík és a tető találkozásánál lévő pont maximális magasságát szabja meg, lapostetőnél pedig a legfelső zárófödém felső síkját veszik figyelembe.
Szintterületi mutató
Az összes építményszint (erkélyek, lichthofok, oldalt nyitott emeleti folyosók, illetve tornácok nélküli) bruttó alapterületét a telek méretével osztva kapott adat is fontos, hiszen ennek is egy előre meghatározott érték alatt kell maradnia. A maximumot helyi rendeletek külön szabályozhatják, így vannak Magyarországon olyan helyek, ahol a házhoz ragasztott tárolók vagy a földalatti parkolóhelyek területét nem kell figyelembe venni, alapvetően azonban ezek is számítanak.
