A főváros tele van csodás épületekkel, terekkel, szobrokkal és történetekkel, amiket korábban Ismeretlen Budapest-sorozatunkban is bemutattunk, nem esett még azonban szó a reformkorban hirtelen terjeszkedő Pest szlovák kisebbségének ma is álló evangélikus templomáról, aminek munkái épp százhetven évvel ezelőtt, 1863-ban fejeződtek be.
A több ezer fős közösség anyagi gondjai miatt hét éven át épülő, a hívek előtt azonban csak 1867-ben megnyíló, a Rákóczi út 57/A. alatt található templomot A Pál utcai fiúkból is jól ismert Füvészkert Pálmaházát is jegyző építész, a kivitelezőként is aktív Diescher József (1811-1874) jegyezte, akinek keze alatt egy számos részletében gótikus, illetve a román templomokat idéző csinos épület született, mellette paplakkal és iskolával.
A Mikszáth Kálmán (1847-1910) és Mauks Ilona (1855-1926) szülői tiltás ellenére történt első házasságkötését (1873) is látott épület munkái annyira túlfeszítették az egyházközség kereteit, hogy a főleg portré- és falfestőként jegyzett Than Mór (1828-1899) tehetségéről mesélő oltárképpel díszített templom mellett rövidesen egy bazársor jelent meg, ennek bevételei azonban nem bizonyultak elegendőnek, így az evangélikusok egy, a templomot az utcától teljesen elrejtő bérházat építtettek a méretes telekre.
A Schweiger Gyula (1846-1930) tervei nyomán 1893-1894-ben valósággá vált álom végül balul sült el, az újabb anyagi nehézségek miatt a szlovákok ugyanis kimondottan hátrányos szerződést kötöttek a kivitelezővel, Deutsch Károllyal: ennek értelmében
aki cserébe vállalta, hogy az összeg egy részét minden évben kifizeti az egyházközségnek, karbantartja a templomot és a rövid ideig a tízéves Petőfi Sándor által is látogatott iskolát, valamint ingyenes lakhatást ad a lelkésznek.
A hosszú idő lejártakor Budapest százötven éves fennállásának legsötétebb éveit élte át: előbb a német megszállás, majd a nyilas rémuralom, végül pedig Budapest ostroma, illetve a kommunista hatalomátvétel következett.
A háborús sebeiből lassan talpra állított épület udvarában 1950 szeptemberében nyitott újra a templom, aminek gazdái ekkor már hosszútávú hasznot remélhettek a lakások kiadásából, másfél évvel később azonban ide is megérkezett az államosítás szele, a gyülekezet pedig mindössze minimális számú albetétet tarthatott meg.
Az egyházközség létszáma a második világháború, a kitelepítések, a lakosságcsere, illetve az asszimiláció miatt ekkorra már a töredékére csökkent – írja a Józsefváros Újság –, a templom fenntartása pedig a Kádár-kor hajnalára igen nehézkessé vált, így 1965-ben a kormány egymillió forintért megvásárolta. A mindössze maroknyi szlovák envangélikus pedig a néhány lépésnyire lévő kápolnába költöztette az istentiszteletek színhelyét.
Diescher egyik legfontosabb munkáját 1966-tól a Vízügyi Tudományos Kutató Intézet könyvtárként és előadótérként hasznosította, néhány évvel később azonban a Kohó- és Gépipari Minisztérium vette át a stafétát, ami 1972-ben nagy átalakításokba kezdett: lebontották a karzatot, a belső teret két födémmel három szintre osztották, az előcsarnok szélfogóvá és portává alakult, a földszinten pedig egy, az utcai főbejárathoz nyaktagként csatlakozó ruhatár, öltöző és büfé született.
A pincébe ezzel párhuzamosan a fűtési rendszer központját, illetve a szellőzőberendezés gépházát költöztették, a helyzet rövidesen azonban átalakult, hiszen végül a Tudományos Tájékoztató Intézet vette használatba az ingatlant. Az intézmény úgy döntött, saját bemutatótermét, illetve sokszorosító üzemét teszi a templomba, így
A rendszerváltást követő privatizáció után kaszinóként, raktárként, ruhaturkálóként, játszóházként, táncstúdióként, harcművészeti központként, illeve konditeremként is működő egykori templom kapui néhány évvel ezelőtt látszólag végérvényesen bezártak, a Schmidt Máriához kötődő BIF Zrt. (aminek 2000-ben még jogelődje vásárolta meg az ingatlant) hosszútávú célja pedig nem volt ismert.
A kétezres évek derekán védettséggel is megtámogatott, belső díszeit rég elveszített – oltárképe ma Dunaegyházán, 1869-ben készített harangja Szügyön, keresztelőmedencéje, illetve orgonája egy darabja pedig a néhány lépésnyire lévő kápolnában található – épület sorsa iránt az elmúlt évtizedekben az Országos Szlovák Önkormányzat is aggódott, így az ingatlanpiacon való 2017-es feltűnése után országos jelentőségű műemlékké nyilváníttatta, majd a szlovák és magyar kormányt is megkeresték, reménykedve a minden fél számára pozitív megoldásban.
A helyzet ezután még évekig nem javult, hiszen az egykori templomról 2019-ben egy oromdísz zuhant a mélybe –írja a Józsefváros Újság, ezt követően pedig kiderült: a gyorsan pusztuló homlokzat, illetve tetőszerkezet a társasház közös osztatlan tulajdona, annak pedig nincs 30 millió forintja az életveszély-elhárítási terv, illetve a kellő javítások elvégzésére.
Az Örökségvédelmi Hivatal által kért szakvélemények bruttó ötmillió forintos költségét végül a kerület akkori polgármestere, Sára Botond saját polgármesteri keretéből állta, rövidesen pedig megindultak a magyar és szlovák állam közti tárgyalások, aminek eredményeként a magyar kormány 2020 augusztusában 765,429 millió forintos támogatást nyújtott az Országos Szlovák Önkormányzatnak (OSZÖ) a minél gyorsabb megvásárlásra, illetve egy felújítási terv elkészítésére.
Ez végül alig három hónap alatt meg is történt, hiszen a hétszázmilliós vételár kifizetése után az OSZÖ 2020. december 2-án már birtokba vehette az ingatlant, a következő év februárjában pedig újabb segítséget kaptak:
A munkák szekerét a magyar fél 2021 októberében egy kormányrendelettel (566/2021.) még határozottabban lökte tovább, hiszen nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé, illetve kiemelten közérdekű beruházássá nyilvánította a projektet, amiben az OSZÖ kulturális központot alakít ki az épületben, otthont adva
Az Országos Szlovák Önkormányzat mindezek fényében 2021 szeptemberében átvállalta az egykori templom veszélyelhárítási kötelezettségét, a felmérés során azonban kiderült, hogy a helyzet rosszabb a vártnál, hiszen a tetőszerkezet javíthatatlan állapotba került, így teljes tetőcserére van szükség.
Rövidesen kiírták az erre vonatkozó közbeszerzési eljárásokat, a munkák egy részét pedig mostanra el is végezték – derül ki az OSZÖ március 20-án kelt, a Luther-ház lakástulajdonosainak eljuttatott leveléből, ami szerint mostanra már több mint 100 milliót költöttek a munkákra.
2022 áprilisa és júliusa közt végül a veszélyesnek nyilvánított fák kivágásra, a hulladék elszállítására, illetve a laza kőelemek eltávolítását jelentő veszélytelenítésre (ezek restaurálható része később visszakerül majd a helyére) került sor, az ősszel pedig egy korábban nem várt munkafázist vállaltak magukra: szeptemberben a kormányhivatal kötelezte ugyanis a társasházat, hogy az utcai homlokzatokat is veszélytelenítse, a Szlovák Önkormányzat pedig úgy döntött, besegít, így a házzal megegyezve elvállalták a főbejárat feletti toronyrész vizsgálatát, az omladozó laza futópárkányok, illetve a táskásodott részek eltávolítását, valamint az új vakolat tapadását segítő gúzolást.
Az elmúlt három hónapban mindezeken felül kezdetét vette az ötven éves modern nyaktag elbontása is, ami várhatóan április végére készül el – olvasható a helyszínen kihelyezett tájékoztató táblán.
A munkák következő lépését az új tető tervezése és engedélyeztetése, majd a kivitelezéshez szükséges közbeszerzés kiírása jelenti majd, így annak munkálatai ideális esetben az ősszel indulhatnak el. Azt nem tudni, hogy a kulturális központ legalább egy része mikor nyithatja majd meg a kapuit, a hatósági építési rendszer ugyanis az elmúlt évekből az ingatlannal kapcsolatos engedélykéréseket sem tart nyilván.
Kérdéseinkkel az Országos Szlovák Önkormányzatot is megkerestük, választ azonban cikkünk megjelenéséig nem kaptunk.
