A Brenner Tiborként született Berky Harry (1928–1944) nevét a legtöbben már rég elfelejtették, pedig az ötévesen már a legendás Lakner Artúr-féle Lakner Bácsi Gyermekszínházának tagjaként színpadra álló fiú a mellette ott feltűnő Ruttkai Évához és Ferrari Violettához hasonlóan a magyar színjátszás fontos alakja, sőt akár világhírű is lehetett volna – ha nem tör ki a második világháború.
A nyolcévesen Simor Erzsi, Básti Lajos és Csortos Gyula mellett, a Tomi, a megfagyott gyermek (1936) mindig igazat mondó címszereplőjeként filmes karrierjét is elindító fiú 1939-ben az Álomsárkány főszerepét kapta, a Magyar Rádióban pedig a Légy jó mindhalálig Nyilas Misijeként mutatta meg, hogy a rádiójátékok világa sem áll tőle messze.
A színházi és napilapok határtalan rajongása által kísért fiúban mindenki a leendő világsztárt látta – például a hollywoodi filmgyártás egyik atyja, a Paramount Picturest alapító magyar filmes, Adolf Zukor (1873–1976) is, aki az Álomsárkány amerikai premierjének szervezésén, illetve az akkor már rég Berky Harryként ismert fiú világhírének megalapozásán dolgozott.
A közeli zsinagóga életében fontos szerepet vállaló polgári családban felnövő gyereknek – apja a szobafestőként és mázolóként induló, az 1912-es párizsi világkiállításon festményeiért számos kitüntetést begyűjtő Brenner Miksa volt – minden lehetősége megvolt tehát arra, hogy a negyvenes évek egyik legnagyobb sztárja legyen, ha nincs a második világháború, illetve a zsidótörvények.
Így azonban a fiú 1944-ig jórészt csak az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) Művészakciójának színielőadásain léphetett színpadra. A Kodály Zoltánt és a kormányzó Horthy Miklóst – utóbbi egy Szép Ernő-prológ után személyesen gratulált neki – is rajongói közt tudó Harry pályájának a német megszállás vetett véget: 1944 nyarán családjával együtt csillagos házba kellett költözniük, ahonnan apjával együtt rövidesen az óbudai téglagyárba vitték őket.
November közepén azt is el kellett hagyniuk: apja Dachauba, a fiú pedig a hírhedt harkai táborba került, ahol bélhurutot kapott. A betegekkel együtt Felixdorfba szállították, de talán már a tehervagonban megtett utat sem élte túl.
Édesanyja a háború után – számos holokauszt-túlélővel együtt – a lapokban közzétett hirdetésekkel igyekezett információhoz jutni róla és apjáról, rövidesen azonban ráébredt: sosem fognak hazatérni.
A férjét és egyik fiát is elveszítő anya közel harminc évvel élte túl a szörnyűségeket: 1975 januárjában, hetvenhét éves korában hunyt el, azt nem élhette meg, hogy a kis híján nemzetközi filmcsillaggá vált fiának (az 1945-ben a Kozma utcai zsidó temetőben elhelyezett jelképes sírt leszámítva) a város bármelyik pontján kézzelfogható emléket állítsanak.
Erre a 2004-ben került sor – a Fővárosi Önkormányzat, illetve a Budapesti Zsidó Hitközség ekkor helyezett el közös emléktáblát a Harry születésének évében elkészült családi otthon, a Nagy Lajos király útja 144. kapuján.
A Brenner Sándor tervei szerint épült, földszintjén utcára néző üzlethelyiséget, illetve szoba-konyhás gondnoklakást, emeletén pedig tágas polgári otthont rejtő épület szobáit a család 1935-ig használta, akkor azonban el kellett adniuk, hiszen az apa cége a nagy gazdasági világválság miatt az előző évben csődbe jutott, az adósságokat pedig csak így tudták kifizetni. Az egykori Hajtsár út mentén álló épület az elmúlt évtizedekben lakóház volt, aljában pedig 2021-ig egy kocsma működött.
A homlokzatán espresso feliratú, gőzölgő kávét és italt mutató neont, illetve a PIHENŐ feliratot viselő, parknak is beillő kertet rejtő ház kultúrtörténeti múltja, de akár homlokzata miatt is megérdemelte volna a védelmet, a kerületi önkormányzat azonban Thököly úti szomszédaival (178/A. és 178/B.) együtt 2019. október 1-jén inkább túladott rajta.
Új gazdája a Trendo-Invest Kft. lett, ami mögött Füzesi Attila István, egy mostanában kevésszer emlegetett magyar milliárdos áll. Az első nagy üzletét ösztöndíjjal Moszkvában tanuló egyetemistaként összehozó férfi nevéhez fűződik a Szovjetunió széthullása után megjelent első ingyenes reklámújság, az Extra-M, ami hirtelen az országba beáramló külföldi és hazai cégek kedvenc reklámfelülete lett. A kezdetben félmilliós példányszámban, havi kétszer nyolc oldalon megjelenő lap öt évvel később már heti háromszor 128 oldalon hozott 3,2 milliós példányszámot. Füzesi ekkor érezte úgy, hogy ideje továbblépni, így 1996-ban létrehozta az orosz fővárosba az Osztrák–Magyar Monarchia miliőjét csempésző, rövidesen egész hálózattá váló Café Esterházyt.
Végül a kétezres évek derekán költözött vissza Magyarországra, ahol ingatlanfejlesztőként, illetve egy export- és importkapcsolatokat segítő tanácsadó cég fejeként közt próbálta ki magát – olvasható a Forbes 2016-os interjújában. A már akkor is tervezett lakópark, illetve társasház-projekt – a III. kerületi Csillaghegy Residence, illetve a kelenföldi Trendo11 – csak nagy nehezen akar révbe érni: előbbinek 2018, utóbbinak pedig 2021 nyara óta készen kellene lennie, a koronavírus-járvány, illetve egyéb körülmények azonban hátráltatták a munkákat.
Talán ugyanezen okok vezettek ahhoz, hogy Berky egykori otthona, illetve szomszédai a megvásárlás után még két éven át állhattak, 2021 végére azonban nyom nélkül eltűntek, hogy a helyüket új otthonok vehessék át. Ehhez előbb a három telket egyesítették, így egyértelművé vált: egy nagy társasház tervei készülnek.
Ez az önkormányzathoz településképi véleményezésre – ez az építési folyamatok egyetlen, a kerületek jogköreként megmaradt lényeges része – 2021 szeptemberében beküldött dokumentumban (.pdf) is jól látható: a KÉPTÉR Építésziroda munkatársa, Bagi Zoltán által szignózott tervek szerint egy ötemeletes,
modern megjelenésű, de a kialakult környezetbe illeszkedő,
közel hatezer négyzetméter alapterületű épületet akarnak emelni.
A kialakult környezetbe való illeszkedésre való törekvés nem valósul majd meg maradéktalanul: az ötvenöt lakásnak, illetve három üzlethelyiségnek is helyet szorító utód Thököly úti szomszédai ugyan hasonló magasságúak, másik oldalán azonban alacsonyabb lakóházak állnak, a kereszteződés többi oldalán pedig a nyerstégla burkolatú villamosremíz, a Bosnyák téri templom, illetve háromemeletes, modernista, illetve historizáló bérházak állnak.
A parkolást a földszinten, illetve az egyetlen pinceszinten megoldani akaró, az utca vonalától részben visszahúzott homlokzatú projektben – amihez a telekbelsőben közös, illetve a földszinti nappali plusz háromszobás otthonhoz kapcsolódó privát kert is kapcsolódna – az önkormányzat néhány változtatást javasolt, majd zöld utat adott.
A lakóépület véglegesnek szánt tervei 2022. július 7-én jutottak el az illetékes kormányhivatalhoz, majd öt hónappal később, december 7-én kaptak jogerős engedélyt.
A végleges terveken jól látszik, hogy az építtető kihasználja a rendelkezésére álló lehetőségek többségét, hiszen a beépítés a terület 59,93, terepszint alatti része pedig annak 88,8 százalékát (a határ 60, illetve 91 százalék) foglalja majd el, legmagasabb pontján pedig mindössze 12 centiméterrel marad majd a 18,5 méteres maximum alatt.
A kerülethez leadott első tervekhez képest egyetlen visszalépés látszik: a 17,5 százaléknyi zöldterület helyett az építésziroda előbb 25,49 százaléknak adott volna teret, ez végül azonban 21,5-re csökkent – tudtuk meg a zuglói önkormányzattól, ami az emléktábla várható sorsáról is beszámolt,
Ez persze igen karcsú eredmény, hiszen a környéken álló egyemeletes házakkal ellentétben kerületi szinten is egyedi, de nem kiemelkedő építészeti értéket képviselő épületnek korábban volt helyi védettsége, ez azonban eltűnt, így a lebontásnak végül nem volt akadálya.
Az ingatlanbefektetők rohama sokszor éppen ezeket az apró házakat érinti, a helyi, valamint fővárosi védelem a nívósabb darabokra való kiterjesztése, majd megtartása így évről évre egyre fontosabbá válik. Persze nem csak ezeket az épületeket fenyegeti az eltűnés veszélye: Ismeretlen Budapest sorozatunkban korábban számos, néha műemléki védettséget is élvező bérházról, villáról, középületről vagy 1945 utáni modern óriásról számoltunk be, amik felett rossz állapotuk miatt rég ott lebeg Damoklész sokat emlegetett kardja, vagy esetleg már porrá is váltak.
A fejlesztések, illetve a múlt épített örökségének védelme közt persze nehéz megtalálni az egyensúlyt, az elmúlt években megjelenő változások azonban egyáltalán nem mutatnak jó irányba, hiszen néha maguk az önkormányzatok kérnek bontási engedélyt olyan épületekre, amik eltűnésével Budapest városképe válik szürkébbé.
