A Duna túlsó oldalára egyre gyakrabban átpillantó, eddig Pestre fókuszáló Ismeretlen Budapest sorozatunkban jellemzően a főváros mai arcát meghatározó XIX., illetve a XX. század első felében született, vagy megálmodott épületeket, tereket, vagy köztéri műalkotásokat mutattuk be.
Néhány kivételtől – így két budai modern templomtól, a horthysta politikus kedvenc kutyájának szobrától, vagy a Kádár aláírását is őrző kőmadártól – eltekintve távol maradtunk a szocializmus évtizedeiben, illetve a rendszerváltás után született alkotásoktól, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan a modern művek is az épített örökség részei.
Ma épp ezért a budai oldal egy mindössze néhány évvel ezelőtt született társasházainak egyikét mutatjuk meg, ami nem csak színével, de homlokzattagolásával és díszeivel is kilóg a sorból:
A forgalmas Bocskai úttól néhány lépésnyire, újépítésű társasházak, a Kádár-kor háromemeletes minipaneljei, valamint a két világháború közt született bérházak gyűrűjében álló Bíborház nevéhez híven bíbor színével határozottan elkülönül a környező épületektől. (Hogy ez jó-e, vagy nem, azt mindenki döntse el magában.)
A Bíborház néven megszületett projekt a Munkacsoport.net három építésze, Bulcsu Tamás, Fortvingler Éva és Móser Balázs 2007 nyarán született tervei alapján két évvel később készült el, benne huszonnégy, jórészt 54, illetve 80 négyzetméteres alapterületű lakással. A napfényes lakások erkélyei eltérő homlokzati síkokon születtek meg, közös jellemzőjük azonban, hogy mind ugyanannyira lógnak ki az épületből.
A koncepciótervek készítése során az építészek több színkombinációt is kipróbáltak, így a sötét, vagy világos burkolóanyaggal fedett falakból vörös keretet kapott loggiák lógtak volna ki, ennek azonban végül – az építésziroda honlapján leírtak alapján nem épp az ő egyetértésük mellett – az inverze született meg: a ház nevével ellentétben vörösek a falak, melyeket fehér erkélyek törnek meg.
Távolról sem ez adja azonban az épület különlegességét, hiszen a Bíborházat szokatlan módon kisebb-nagyobb szobrok is díszítik:
A Köztérkép vonatkozó lapján az alkotó nevére is fény derült: a Kisképzőben festővé, Milánóban pedig szobrásszá vált Hafner Mónika (1968-) szerteágazó portfóliójában többek filmes és színházi díszletek, valamint épületrestaurátori munkák is szerepelnek, leginkább mégis a portrét tartja a kedvenc műfajának, akár szoborról, domborműről, vagy romagyerekeket ábrázoló festményekről van szó:
Az alkotó munkái a SaatchiArt-on is felbukkannak – így például az izgalmas Mese:
