Csuja Imre volt Kadarkai Endre Szavakon túl című műsorának legutóbbi vendége, a hosszú beszélgetésben pedig nem csak felesége bértárgyalásokon nyújtott segítségéről, szikronszerepeiről, valamint a magyar színészek világszínvonaláról esett szó, de az eutanáziáról, illetve az öngyilkosságról is szó esett.
A Jászai Mari-díjas színművész az Örkény Színházban jelenleg épp Ferdinand von Schirach Isten című előadását próbálja, aminek középpontjában egy felesége elvesztése után a halálra vágyó, így háziorvosától eutanáziát kérő idős férfi áll. Az orvos vonakodik teljesíteni mindezt, így egy vitát szervez, amin jogászok, orvosszakértők, illetve a Csuja által alakított, a témáról sarkosan gondolkodó keresztény férfi arról beszélgetnek, vajon megalapozott, és teljesíthető-e az utolsó kívánság.
Csuja a témában többszörösen is érintett – mindkét fia öngyilkos lett, sőt, az eutanázia kérdéskörével is szembe kellett néznie –, de eszébe sem jutott, hogy nemet mondjon Mácsai Pál felkérésére:
[…] Nem akartam emléktáblát kitenni a mellemre, hogy milyen klassz csávó vagyok, miközben tudják, mi történt velem. […] Nem lehet nem elvállalni egy szerepet, mert van egy sorsom. Sokféle öngyilkosság van, amely legtöbbször pszichés zavarok következménye. Azért borzalmas betegség ez, mert van olyan fázisa, amikor egy szuicid hajlamú fiatal gyerek egy reggel olyan boldogságot mutat, amellyel az egész környezetét megtéveszti, a szüleit is. És mindezt tudatosan teszi, mert felismeri, mit kell csinálnia, hogy ne éljen tovább. Ez a betegség velejárója, ami borzalmas.
– mondta, majd apja és apósa életének utolsó szakaszáról beszélt:
Ha nem írjuk alá, hogy a gyomorszondát beültessék, akkor gyilkosok vagyunk, mi, a család. Ha viszont aláírjuk és beteszik, akkor meghosszabbítjuk a szenvedését. Szóval nincs jó megoldás, ezen nem lehet zöld ágra vergődni.
