A szuperhősök nagyon erősek, de előfordul, hogy a vastagbélrák náluk is erősebb. A Fekete Párduc 2 története tragédiával kezdődött, mielőtt még forgatni kezdték volna a filmet: 43 éves korában elhunyt Chadwick Boseman, az első rész főszereplője, akit éppen a Fekete Párduc avatott igazi filmsztárrá és példaképpé rengeteg fiatal néző számára.
Boseman halálát a Fekete Párduc 2 sem tagadja el, szó sincs arról, hogy egy másik színész, mintha mi sem történt volna, átvenné a helyét.
Főhőse Shuri, T’Challa húga, akinek a politikai játszmákhoz és a szuperhősakciókhoz sincs érzéke, legszívesebben futurisztikus laboratóriumában kísérletezne új gyógymódokkal meg törhetetlen páncélokkal. Nincs kedve uralkodni, de egy ideig úgy tűnik, nem is kényszerül rá: anyja, Ramonda királynő erős kézzel vezeti a mesésen gazdag afrikai országot, Wakandát.
A gazdagság forrása, ahogy ezt a Marvel-szuperhősfilmek nézőinek aligha kell magyarázni, a vibránium, egy különleges szilárdságú fém, amely a wakandaiak tudomása szerint csak náluk bányászható. Amikor kiderül, hogy az Atlanti-óceán mélyén is akad a csodafémből, diplomáciai botrány robban ki, mert a kitermeléssel próbálkozó amerikaiakat valaki meggyilkolja, a világ pedig Wakandát teszi felelőssé. Lehet, hogy Shuri hercegnő találmányaira hamarabb szükség lesz, mint gondolta volna, mert pillanatokon belül kitörhet a háború.
A Fekete Párduc 2-ben tehát egy vezetőjét vesztett nép próbál felocsúdni a gyászból, és helyt állni a globális válságban. A „szuperhős nélküli szuperhősfilm” koncepciója lehetőséget ad rá az első rész után visszatérő Ryan Coogler rendezőnek, hogy látványos, de parttalan verekedések helyett inkább diplomáciai konfliktusokkal, valamint az egyéni és a közösségi gyászfeldolgozás jeleneteivel töltse ki a nagyvonalú játékidőt. Persze a Marvel-filmek törzsközönségének sem kell aggódnia, a politikai csatározás olykor autós-motoros üldözéssel vagy hadihajók elsüllyesztésével folytatódik. Ám ezeket is különlegessé teszi, hogy kik is azok, akik akcióznak.
A hollywoodi belépőjét a kétségkívül férfias Creednek köszönhető Coogler ugyanis az új filmjében kizárólag nőkre bízza a hősszerepeket. Shuri mellett a wakandai királyi testőrség tábornokára, Okoyére és T’Challa egykori szerelmére, Nakiára hárul Wakanda megmentésének feladata, rajtuk kívül pedig a vibránium felkutatásában váratlan eredményeket elérő, amerikai tinilány jut fontos szerephez. Ellenfelük egy víz alatt rejtőző birodalom fejedelme, Namor lesz, aki ugyancsak a vibrániumra alapozta országa gazdagságát, és háború árán is megvédené annak lelőhelyeit.
Talán a politikai machinációk rövid összefoglalásából is látszik, hogy a Fekete Párduc 2-ből voltaképpen hiányoznak a gonosztevők. Nemhogy a Thanoshoz vagy Lokihoz hasonló, nagy formátumú ellenségek maradnak távol Wakandától, de az előző rész trónkövetelőjeként megismert Koncoló egyértelmű szemétségei is a múltba vesznek. A kissé vérszomjas, cserébe üdítően ironikus humorú Namornak voltaképpen ugyanúgy igaza van, mint Wakandának, vagy éppen a Marvel-filmeken kívül is ismert világhatalmaknak.
Ebből a szempontból egy korábbi, szintén jól sikerült Marvel-produkció, az Amerika Kapitány: A tél katonája tűnik az új film előzményének.
Máskülönben Coogler stábja a hasonlóan grandiózus szuperhősfilmekben is ritkán tapasztalható képi és zenei gazdagságot teremt. A sosemvolt afrikai ország, Wakanda egyszerre organikus és mechanikus formákra épülő tárgyi kultúráját éppen olyan jól esik hosszan nézegetni, mint Shuri ruhatárát – a neon-narancsszínű pulcsira húzott gyöngyház fehér hálótrikónak a párizsi divathéten lett volna a helye –, vagy a frizurákat és ékszereket. Coogler magabiztosan kormányozza a cselekményt Wakandából a tenger mélyére, majd Bostonba és a 16. századi Közép-Amerikába, az egyes helyszínekhez pedig önálló és külön-külön is rendhagyó zenei világ társul. Ezeket Ludwig Göransson zeneszerző forrasztja egységbe, és munkája helyenként a történetet formáló motívummá növekszik, Namor népe például lidérces szépségű szirénénekkel teszi ártalmatlanná a rájuk támadó katonákat.
Amíg tehát az első Fekete Párduc az afroamerikai öntudat és a legújabb fekete polgárjogi mozgalmak fősodorbeli megmutatkozása szempontjából számított kivételes szuperhősfilmnek, addig a folytatása a nyugati világon kívüli kultúrák pazar bemutatójaként is szemlélhető. Számunkra mindez megmarad egzotikumnak, mégis hitelesebbnek látszik – nem utolsó sorban a filmben megszólaló, számos nyelv miatt –, mint a legtöbb hollywoodi film törekvése, hogy távoli országokat hozzon közel nézőihez.
A szuperhősöket nem kötik országhatárok, modern Atlaszokként az egész földgolyót cipelik a vállukon. Rég bizonyította ezt film fényesebben, mint a Fekete Párduc 2.
Fekete Párduc 2 (Black Panther: Wakanda Forever), 2022, 161 perc. 24.hu: 7,5/10.
