A 43 éves korában meghalt Chadwick Boseman kicsivel több mint két évvel a halála előtt lett világszerte ismert színész: a Fekete Párduc főszerepe a legnépszerűbbek közé katapultálta, korai halála egy borítékolhatóan gazdag és további főszerepekben bővelkedő pályafutást szakított félbe. Így is szerepelt blockbuster filmekben, és eljátszott néhány fontos, fekete történelmi személyiséget is, tehát pályája távolról sem szűkíthető le a fekete szuperhős szerepére, még ha ezzel azonosítják is a legtöbben. T’Challa azaz Fekete Párduc azonban ugyanúgy összenőtt vele, mint ahogy Robert Downey Jr a Vasemberrel vagy Christopher Reeve Supermannel: egy egyébként is sikeres színészt nézők milliói kapcsolták össze egy ikonikus szereppel.
Boseman halála túlzás nélkül megdöbbentette a világot, hiszen korábban semmilyen hír nem szivárgott ki az állapotáról, pedig utólag kiderült, a színészt már 2016 végén diagnosztizálták hármas fokozatú vastagbélrákkal, és az utolsó éveit így dolgozta végig, a Marshall és a Da 5 Bloods című filmben is betegen játszott már, mégis haláláig el tudta titkolni a világ elől a betegségét. A világsajtóban megjelent nekrológok egységesen kiemelték, hogy a színész kis túlzással megváltoztatta a filmipart, és távolról sem csak a Fekete Párduc miatt. Mivel azonban Bosemant a világ legtöbb országában ez a szerep tette fel a térképre, nem mindenki van tisztában a színész által hátrahagyott életmű jelentőségével.
Bármennyire él is az a kép Hollywoodról, hogy „balos”, „liberális”, „progresszív” fellegvár volna, az amerikai filmgyártás sok szempontból nagyon is konzervatív képet mutatott még pár évvel ezelőtt is. A producerek és a nagy stúdiók híresen nem hívei a kockáztatásnak, szeretnek biztosra menni, és ennek az üzletpolitikának a része volt az is, hogy egy-két szupersztártól eltekintve nem adtak főszerepet nagy költségvetésű filmekben fekete színésznek. Ha úgy vesszük, ilyen szempontból nem sok változott a hatvanas évekhez képest, csak akkor Sidney Poitier volt ez a fekete színész, a 21. század elején pedig Will Smith és Denzel Washington, esetleg Jamie Foxx. Ebbe a közegbe érkezett meg a már nem is annyira fiatal Chadwick Boseman 2013-ban, amikor megkapta az első főszerepét, és még innen is évek kellettek ahhoz, hogy tömegek ismerjék meg a nevét.
Boseman ekkor már 36 éves volt, és egészen addig nem is gondolkodott komolyabb filmes karrierben: drámaíróként aktívabb volt sokáig, mint színészként, és inkább rendezőként képzelte el magát. Elsősorban sorozatokban játszott kisebb-nagyobb szerepeket, mielőtt kiválasztották volna a 42 című film főszerepére, melyben az első profi fekete baseballsztárt, Jackie Robinsont alakította. Mivel bevált, eljátszhatta James Brownt is a róla készült életrajzi filmben, majd még egy fekete történelmi személyiséget is alakított: a Legfelsőbb Bíróság első fekete bíróját, a polgári jogi aktivista Thurgood Marshallt. Három teljesen különböző figura: egy céltudatos sportoló, egy karizmatikus popsztár és egy intellektuális nagyság, és méltatói szerint az tette alkalmassá a Fekete Párduc főszerepére Bosemant, hogy egyesítette magában ezeket a tulajdonságokat.
Fontos megjegyezni, hogy a Fekete Párduc korántsem Boseman egyszemélyes show-ja volt, hiszen feltűnt benne az új fekete színésznemzedék legjava, így Michael B. Jordan, Daniel Kaluuya és Sterling K. Brown is (nem beszélve Lupita Nyong’óról és Letitia Wrightról), ő mégis magáévá tette T’Challa karakterét annyira, hogy a méltatói szerint a legjobb alakítást nyújtotta a filmben.
Azt is a javára írják, hogy pontosan tisztában volt a Fekete Párduc jelentőségével, és tudta, hogy ez nemcsak egy Marvel-blockbuster a sok közül, hanem példátlanul nagy büdzsével vitt a mainstreambe egy „afrocentrikus mitológiára” épülő filmet. A Guardian cikke idézi Brian Kirk rendezőt, aki Boseman következő főszerepét, a 21 híd című filmet rendezte: „A Fekete Párduc változtatta meg azt, hogy csak a legnagyobb fekete sztárokkal a főszerepben lehet eladni egy filmet. Megengedte nekem is, hogy a bőrszínre való tekintet nélkül szerződtessek színészeket a filmembe.” Az Inverse cikke pedig megjegyzi, Boseman ragaszkodott hozzá, hogy a Fekete Párducban afrikai akcentussal beszéljen, aminek a kedvéért megtanult xhoszául (a második legelterjedtebb dél-afrikai nyelv), ugyanis a mű szellemiségétől idegennek érezte volna, ha T’Challa amerikai akcentussal, tehát a rabszolgák leszármazottjaként beszél, miközben a filmbeli Wakandát sosem gyarmatosították a fehérek.
Többen is kiemelték, hogy Boseman halálhírében az az igazán tragikus, hogy ki tudja, mi minden fért volna még a pályájába, akár színészként, akár rendezőként, hiszen egy ilyen rövid karrierben is egyaránt jól tudott életre kelteni történelmi személyiségeket és képregényhősöket. Ezért sokan a legnagyobb fekete szuperhősként emlékeznek majd rá, mások viszont a fekete polgárjogi mozgalom egyik állomásaként hivatkoznak a jövőben arra, hogy Boseman kapott egy nagy lehetőséget az élettől, és maximálisan élni tudott vele.
Kiemelt kép: Frazer Harrison/Getty Images
