Alan Moore-t nem véletlenül tartják az egyik legnagyobb képregény-szerzőnek, olyan legendás kötetek szerzőjeként írta be magát a popkultúra történetébe mint a Watchmen, A pokolból, a V mint vérbosszú, illetve a Különleges úriemberek szövetsége (mindegyikből készült filmadaptáció is). A kinézetében is karakteres brit írónak most, 68 évesen jelenik meg első novelláskötete Illuminations címen, amelynek kapcsán a Guardiannek fejtette ki nézeteit. Az interjúban többek között arról beszélt, hogy nem fog visszatérni a képregény műfajához.
Végeztem a képregényekkel, már öt éve nem írtam egyet sem. Mindig imádni fogom a képregényes műfajt, de a köré épült iparág – és annak csatolmányai – elviselhetetlenné vált.
– mondja Moore, aki ma már megvetéssel tekint a teljes kultúrát felzabáló szuperhőstörténetekre.
Felnőttek százezrei sorakoznak, hogy olyan karaktereket nézhessenek, amelyek 12 éves fiúk – mert mindig fiúk voltak – szórakoztatására lettek kitalálva 50 évvel ezelőtt. Sosem gondoltam igazán úgy, hogy a szuperhőstörténetek felnőtteknek is szólnának. Szerintem ez egy félreértés, ami a 80-as években kezdődött, és a felelősség egy részét muszáj vállalnom ezért, még ha nem is szándékosan járultam hozzá.
Felidézi, hogy a régi vágású szuperhőstörténetek fonákját bemutató Watchmen megjelenését követően sorra jelentek meg az olyan szalagcímek, hogy „A képregények felnőtté váltak”, de ő egyre inkább úgy gondolja, hogy ez nem igaz. Nem a képregények nőttek föl, inkább a közönség infantilizálódott érzelmileg hozzájuk.
És az egy dolog, hogy a képregények infantilisak, de Moore szerint emiatt veszélyesek is.
Már 2011-ben arról beszéltem, hogy szerintem komoly és aggasztó jövőképet vetít előre, amikor felnőttek milliói állnak sorban az újabb Batman-filmekért. Mert ez a fajta infantilizálódás – az egyszerűbb idők és egyszerűbb valóságok iránti igény – gyakran válhat a fasizmus előfutárává.
Moore szerint nem véletlen, hogy Trump 2016-os megválasztása idején is a szuperhősfilmek uralták a mozikat és a kollektív képzeletet.
A szuperhősfilmek és a populizmus előretörése közti lehetséges összefüggésekről mi is írtunk korábban:
