Ahogy oly sok mindenről a világban, legtöbben valószínűleg a mormon egyházról és annak hittételeiről is a South Parkból szerezték ismereteiket. Ez egyszerre mutatja a popkultúra népművelő erejét meg a népművelés lehetőségének korlátait. A kultikus animációs sorozat már 2003-ban teljes epizódot szentelt a mormonoknak, de az alkotópáros – Trey Parker és Matt Stone – nem elégedett meg ennyivel, zenés-táncos színdarabbá fejlesztették tovább a paródiát, a bő tíz éve bemutatott Book of Mormon pedig minden idők egyik legsikeresebb Broadway-musicalje lett. A legnagyobb mormon felekezet – hivatalos nevén: Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza – a várakozásokkal ellentétben nem ellenségesen reagált. A felháborodás helyett inkább vicces kampánnyal próbálta maga javára fordítani a hírverést, azt üzenve a Book of Mormon közönségének, hogy az előadás egy estére szórakozást nyújthat, de az igazi Mormon könyve, szentírásként, az egész életüket megváltoztatja.
A színdarabot már láttad, most olvasd el a könyvet!
– térítettek humorosan a színházi magazinokban feladott hirdetéseikben.
Az FX idei krimisorozatához, a nálunk a Disney Pluson nézhető Under the Banner of Heavenhöz már nem tudtak ilyen jó képet vágni, ami bizonyos szempontból érthető is: ez ugyanis nem szatirikus poénokkal élcelődik a mormonok naivitásán, hanem a vallási fanatizmus legsötétebb bugyraiba nyújt betekintést, amit a mormon egyházon keresztül szemléltet. A történet egy brutális kettős gyilkossággal indul: 1984 júliusában holtan találják otthonában a fiatal anyát, Brenda Wright Laffertyt és 15 hónapos kislányát, Salt Lake City egyik békés kertvárosában. A kiérkező rendőrök a ház körül megtalálják a férjet is, vértől csatakos ruhában, akit be is visznek kézenfekvő gyanúsítottként. Ám hamarosan feltárul előttük, hogy nem „szimpla” családon belüli erőszakkal van dolguk, a szálak messzebbre vezetnek: a tágabb családhoz, sőt, egészen az hit elfeledni vágyott alapjaihoz.
A bűnügyi izgalmakat és szektás miszticizmust keverő sorozat sokszor a True Detective baljós hangulatát idézi, csak a helyszín ezúttal nem a déli mocsárvidék, hanem Utah, a mormonok sivatagokkal szabadalt állama. További eltérés, hogy a True Detective-vel ellentétben az itt bemutatott bűnügy a valóságban is megtörtént. Az esetről még 2003-ban írt nonfiction bestsellert az Út a vadonba című könyvet is jegyző Jon Krakauer. Az Under the Banner of Heaven: A Story of Violent Faith nagy vitákat generált a megjelenését követően, és tartós hatását mutatja, hogy ez a mű szolgált a mostani – majdnem azonos című – sorozat alapjául is.
Az alkotók persze éltek a fikciós szabadságjogokkal, és számos ponton elszakadtak a valós eseményektől, a véres bűnügyet felderítő nyomozópárost például kapásból ők írták bele a történetbe. Dramaturgiai szempontból ez meghálálta magát, ugyanis a hithű mormon detektív, a halk szavú Jeb Pyre (Andrew Garfield), és a bűn fővárosából, Las Vegasból frissen áthelyezett társa, a pajut indián törzshöz tartozó Bill Taba felügyelő (Gil Birmingham), kiválóan egészítik ki egymást. A sokat látott rendőr realizmusa – avagy cinizmusa – kerül szembe a megkérdőjelezhetetlen hittételekkel a nyomozás során, de hiába választja el egy világ egymástól a két figurát, a közös cél először párbeszédet, majd szép lassan bizalmat, sőt, barátságot szül közöttük.
Kettejük ambivalens viszonyát nagyon érzékenyen ábrázolja a sorozat, ahogy a vallási fundamentalizmusba süllyedő Lafferty család belső feszültségeit is, viszont egy ponton sutba dobja a pszichológiai finomságokat a didaktikus szóváltásokért cserébe. Érződik, hogy itt nemcsak egy bűnügyi rejtély feltárása a tét, hanem az egész egyház, illetve általában a hit sötét oldalának leleplezése. Ám épp ez a nagy megmondani akarás jelenti a legnagyobb esztétikai veszélyt a sorozatra, hiszen a nyomasztóan realista krimi olykor elkezd átbillenni egyszerű tanmesébe, ahol a hiteles figurák általános emberi magatartásminták illusztrációjává laposodnak.
Ha tényleg azt hiszed, hogy az Istened egyenlő a szeretettel, akkor tényleg nem tudod, ki vagy, fivérem. Ez a hit, a mi hitünk, veszélyes férfiakat nemz
– vágja a gyászoló férj, Allen Lafferty Pyre nyomozó fejéhez, és a dialógusokban túl gyakran hangzanak el ehhez hasonló tételmondatok.
Persze a tanmeseszerűség interjúkban is kimondott célja volt a sorozatot író Dustin Lance Blacknek, aki számára személyes küldetés volt, hogy filmre vigye Krakauer könyvét. Legismertebb munkája a melegjogi aktivistáról, Harvey Milkről szóló életrajzi film, amelynek forgatókönyvéért 2009-ben Oscar-díjat kapott. A vállaltan meleg Black maga is egy texasi mormon családban nőtt fel, ahol számos negatív élményt szerzett az isteni kinyilatkoztatással bebetonozott, egyenlőtlen nemi szerepekkel kapcsolatban, később pedig el is hagyta az egyházat. Az Under the Banner of Heaven elolvasása revelatív élmény volt számára, és egy teljes évtizeden át küszködött azért, hogy megfelelően tudja vászonra vagy képernyőre adaptálni. Először egy egészestés mozifilmben gondolkodott, de menet közben hétrészes minisorozattá alakult át a projekt, így Blacknek bőven volt alkalma elidőzni a részleteken.
Ez az elidőzés helyenként előnyére vált a sorozatnak, más pontokon azonban kifejezetten rosszat tett neki. Például akkor, amikor hosszú, zavaros és többnyire felesleges flashbackekben idézi fel a mormon egyház alapítását, valamint 19. századi üldöztetéseit és erőszakos pillanatait. Ezek a kosztümös újrajátszások teljesen kilógnak a 1980-as évekbeli cselekményből, és leginkább egy Hallmark-tévéfilmre vagy egy bombasztikus History Channel-doksi történelmi illusztrációira emlékeztetnek. A központi tanulság ezek nélkül is tökéletesen átjön: a feltétlen hit követelményében benne rejlik a veszély, hogy az épp hatalmi pozícióban lévők saját gyarló vágyaikhoz és előítéleteikhez igazítják a kinyilatkoztatást.
Jól szemlélteti ezt a „utahi Kennedykként” aposztrofált Lafferty fivérek radikalizálódása is, akik a saját egyházukat is hitehagyással vádolják, amiért behódolt a világi kormányzatnak az adófizetési kötelezettséggel és a többnejűség betiltásával. A flaschbackekkel itt is akadnak problémák, de az jót tesz a sorozatnak, hogy a családi dráma egyre nagyobb teret nyer. Elég hamar elérkezünk oda, hogy már nem is a gyilkos kiléte a kérdés, hanem a mögötte rejlő, hátborzongató motivációk. A színészek pedig elviszik a hátukon a gyengébb részeket is, a rangidős Lafferty-fiút alakító Sam Worthingtontól kifejezetten jó volt újra ilyen komplex alakítást látni, de az öccseit játszó Wyatt Russell, Billy Howle és Rory Culkin is kiváló, akárcsak a feleségeiket megformáló színésznők, akik közül talán a Normális emberekből ismert Daisy Edgar-Jonest érdemes kiemelni.
A sorozat igazi erejét viszont egyértelműen Andrew Garfield és Gil Birmingham összjátéka adja, akik a fent említett Pyre-Taba detektívpárost keltik életre. Birmingham játszott már hasonlóan karizmatikus zsarut Jeff Bridges oldalán A préri uraiban (Hell or High Water), amit ráadásul ugyanaz a David MacKenzie rendezett, aki az Under the Banner of Heaven első két epizódját is. Garfield pedig az utóbbi években mintha a spirituális vívódásra szakosodott volna, Scorsese Némaságában egy jezsuita misszionárius, Mel Gibson A fegyvertelen katonájában egy vallásos szanitéc, a Tammy Fay szemeiben pedig egy bukott teleevangélista bőrébe bújt. Ebbe a sorba szépen illeszkedik a hitében megingó mormon nyomozó alakja, aki annak ellenére is követi a nyomokat, hogy ezzel családja, gyülekezete és Istene haragját is kockáztatja.
Garfield kétségtelenül itt kapja a legnagyobb teret a kibontakozásra, és él is a lehetőséggel, teljesen megérdemelte az Emmy-jelölést az érzékeny és árnyalt alakításért. A mormon közösséget persze ez nem hatotta meg, a kritikailag sikeres sorozat szerintük felelőtlenül démonizál egy teljes vallási kisebbséget, azt sugallva, hogyha akár kicsit is megkaparjuk az idilli felszínt, egyből ömleni kezdenek a bántalmazások és az erőszakos bűncselekmények. Többek szerint ezzel ugyanolyan ártalmas sztereotípiákat erősítenek meg a köztudatban, mint az olyanok, hogy a németek nácik, a japánok fanatikusak, az arabok pedig terroristák. Nézőként persze nem ezek a reprezentációs kérdések a legérdekesebbek, inkább az, hogy saját jogán működik-e a sorozat, vagy sem. A válasz felemás: az Under the Banner of Heaven távolról sem hibátlan, de a mindent elárasztó true crime divathullám tucatmezőnyéből jócskán kiemelkedik.
Under the Banner of Heaven, 7 epizód, 2022, 24.hu értékelés: 7/10
