Amikor Buzz Lightyear a Toy Story 2 nyitójelenetében lakatlannak tűnő bolygóra érkezett, már sejtettük, hogy hamarosan bajba kerül. „Értelmes életnek a nyomát sem látom” – mondta a hajónaplónak, egy másodperccel később viszont ezernyi robot szegezte rá lézersugarát. Kisvártatva magával Zurg császárral nézett szembe, akiről ekkor derült ki, hogy az űrjárőr ősellensége, Buzz saját Darth Vadere a messzi-messzire nagyon hasonlító galaxisban.
A Toy Story 2 nyitójelenete csak öt percig tartott, utána szerencsére visszatértünk a kisfiú, Andy játékszobájába, és kiderült, amit Buzz saját filmjének hittünk, csak egy videójáték részlete volt Rex, a kétbalkezes játékdinoszaurusz irányításában. Azóta eltelt 23 év, Andy felnőtt és kiköltözött a szobájából. Bele sem merünk gondolni, hol lehet most – talán valami jól fizető, multis középvezetői állásban. Játékait a Toy Story 3-ban elajándékozta, a negyedik részben pedig Woody és Buzz útjai is különváltak egy olyan filmben, amelyről azt hittük, semmi szükségünk rá, de végül végigpityeregtük.
A Toy Story-sorozattal több mint negyed százada berobbant Pixar stúdió most jónak látta az időt, hogy elmesélje Buzz saját eredettörténetét, hosszabb változatát az évtizedekkel ezelőtt felvillantott űrmesének.
Nem feltétlenül az ötlettel van baj, bár jobban szeretjük, ha az animációs stúdió nem folytatást készít, hanem új történetbe kezd. Az utóbbi években ráadásul megint nagyon jó formában voltak: a Coco, a Luca, a Pirula panda ragyogó filmek, a Lelki ismeretek pedig még ezeknél is jobban sikerült. Ám éppen a Toy Story folytatásai mutatták meg, hogy a Pixar képes filmről filmre elmélyíteni, gazdagítani ugyanazt a világot.
Legalábbis az az önhitt, de kedves piperkőc, akinek megismertük. Az új Buzz nem játékbábu, hanem filmhős, vagyis sokkal kevésbé szórakoztató. Megváltozott a hangja is: mivel fiatalabb, már nem Tim Allen szinkronizálja, hanem Chris Evans, a magyar változatban pedig Varga Gábor váltotta az utolérhetetlen Dörner Györgyöt. Ugyanaz, de mégis más, és a különbségek rámutatnak, hogy Buzz egyedül nem elég egy jó filmhez. „Vár rád egy hű barát” – énekelték a Toy Storyban, és a hű barátok nélkül Buzz nemcsak magányos, de sokkal kevésbé érdekes is.
Persze a Lightyearben is kap társakat maga mellé: előbb egy másik, belevaló űrvadászt a Csillagkommandóból, Alishát, majd az ő unokáját. Azért ismeri meg mindkettejüket, mert Buzz hiperűrugrásra készül, hogy hazajuttassa egy űrhajó lakatlan bolygón rekedt utasait, küldetése azonban rendre meghiúsul. Mikor visszatér a bolygóra, ott mindig négy év telt el, miközben ő csak perceket öregedett. Emiatt a hideglelős sci-fi alaphelyzet miatt a Lightyear története egy egész évszázadot ölel át, ami messze a legjobb ötlete Angus MacLane filmjének.
A korábban a Szenilla nyomában társrendezőjeként dolgozó MacLane a hírek szerint a tudományos-fantasztikus műfaj iránti rajongása miatt szerette volna elkészíteni Buzz eredettörténetét. Rajongása azonban többnyire kimerül klasszikus, de túlontúl sokszor emlegetett űrfilmek – 2001: Űrodüsszeia, Csillagok háborúja, Alien – fantáziátlan megidézésében, miközben sem a főhős, sem új barátai figuráját nem mélyíti el alaposan. A Toy Story velejét a csodásan megírt karakterek adták, a gyarló és szorongó, de nagyon összetartó játékok. A Lightyearben nyomukat sem találni. Nélkülük nem marad egyéb egy sablonokból építkező, alacsony tétekkel dolgozó, a játékidő előrehaladtával pedig egyre unalmasabb űrkalandnál.
Nekik mások az elvárásaik, és biztos nem bosszantják majd őket a közhelyes Star Wars-utalások. Annak viszont talán ők is kevésbé örülhetnek, hogy a Lightyear jelentős részben egy alulvilágított, ingerszegény űrhajón játszódik. Buzz felfedezhetné a galaxis megannyi színét és lakóját, ehhez képest az egy helyszínre fókuszáló történet írói melléfogásnak tűnik.
A Toy Story 2 bemutatása után a Disney egyébként nem maradt adós Buzz háttértörténetével: egy évadot megért, tévés rajzfilmsorozatot készítettek az űrjárőr kalandjairól. A Lightyear biztos több nézőhöz jut el, mint amaz, de a Toy Story közönségében ez sem hagy majd mély nyomokat. A Pixar nagyon ritkán hibázik, úgyhogy reméljük, most zsinórban nyolc-tíz filmjük megint nagyon jó lesz.
Lightyear (2022), 105 perc. 24.hu értékelés: 5/10.
