Kultúra ismeretlen budapest

Luxuslakóházzá változhat az egykori Ankert épülete

Az Andrássy úttól mindössze néhány lépésnyire álló, rossz állapotú épületben hetvenöt új lakás születhet.

2020-ban több népszerű, kulturális térként, illetve piac- és rendezvényhelyszínként is működő szórakozóhely zárt be a fővárosban – köztük a Városligetre néző (nemsokára a Kopaszi-gátnál újjászülető) Dürer Kert, illetve a Paulay Ede utcai Ankert, sőt, az előbbi tereinek egy része mostanra részben el is tűnt a városból.

Az Ankert egykori otthonának ennél valamivel nagyobb szerencséje volt, a februári záráskor azonban nem úgy tűnt, mintha dicső jövő várna rá, hiszen az éppen újjászülető egykori Állami Balettintézet (Drechsler-palota, Lechner Ödön és Pártos Gyula, 1883–1886), illetve az Új Színház (Parisiana Mulató, Lajta Béla, 1907–1909) tőszomszédságában álló kétudvaros egykori lakóépület hiába élvez 1952 óta műemléki védelmet, értékeit rég elveszítette.

Harminc évig épült

A házat a város reformkori arcát meghatározó – a Nemzeti Múzeumot is jegyző – Pollack Mihály (1772–1855) tervei szerint, az első magyar bútorgyárosként emlegetett Vogel Sebestyén megrendelésére 1833-ben kezdték építeni, de a ház tulajdonosa négy évvel később bekövetkezett halálakor még mindig nem volt készen.

A félkész, mindössze utcai homlokzattal, illetve pinceszinttel rendelkező ház a következő két évtizedben raktárként működött, 1860–1862 között, a Pollack több munkáját is átgyúró Wieser Ferenc (1812–1869) tervei szerint végül elnyerte végső, két lépcsőházas arcát.

Homlokzata legutóbbi felújítására például 1967-ben került sor, a kapun belépve azonban még rosszabb volt a helyzet, hiszen a 2004-ben elindítani kívánt felújítási munkák helyett előbb a korhadó tetőszerkezet, illetve az ablakkeretek tűntek el, majd a statikai szempontból nélkülözhető falaknak, illetve a vakolatrétegeknek veszett nyoma, végül pedig számos, százötven évet túlélt részletet bontottak ki a házból: 2019 tavaszán bizonyíthatóan eltűnt például az egyik hátsó lépcsőház lépcsősora, és hogy mekkorák a veszteségek, arra csak egy teljes épületbejárás adna választ.

Farkas Tamás Barnabás Az épület egyik lebegő lépcsősora három évvel ezelőtt – mostanra legalább egy ilyennek veszett nyoma

A számos ponton súlyosan sérült épület esete talán reménytelennek tűnik, a többé-kevésbé épen megmaradt főhomlokzat mögötti, az esőtől és hótól mindössze hullámpalával védett csupasz falak biztosan álltak, sőt, a különböző korú felmérések, illetve eredeti tervek is rendelkezésre állnak, így egy méretes befektetéssel újra életet lehetett volna csempészni az eredeti állapotába visszaállított épületbe.

Felmerül persze a kérdés, hogy

van-e bármi értelme a műemléki védettségnek, ha a létfontosságú állagmegóvásokat a tulajdonjogot gyakorlók – legyen az akár egy önkormányzat, egy offshore cég vagy egy magánbefektető – nem tudták vagy kényszerítő erő hiányában nem akarták végrehajtani, hozzájárulva ahhoz, hogy az épület életveszélyes állapotának megszüntetése érdekében történő lassú visszabontások ne legyenek megúszhatók?

A házban 2001-ben – a telekszomszéd Király utca 36.-tal közös projektben – egy Élő Múzeumot alakítottak volna ki, ami a földszinti tereket, illetve a pincét korhű műhelyekkel töltötte volna meg, kihalt vagy kihalófélben lévő szakmákat bemutatva.

A tímár, a szűcs, az úriszabó, a csizmadia, a gombkészítő, illetve más kézművesek munkájában elfáradt látogatók, illetve turistáknak a pihenésért sem kellett volna messzire mennie, hiszen a szintén az épületbe préselt kávéház és kocsma felett a különböző korok stílusát tükröző lakások bármelyikét kibérelhették volna.

Az ötletet elég gyorsan elvetették, a házat időközben megvásárló Triholding vezetője, a Gozsdu-udvar felújítását, illetve számos társasház építését levezénylő, de a Király utca 40. horrorsztorijáért is felelős Ehud Amir azonban nem adta fel, és úgy döntött, hogy szállodává változtatja az épületet.

A Promega Építési Tanácsadó Iroda három tervezője, Balogh Ildikó, Gortva Péter, illetve Kolbe Tibor által szignózott rajzok végül nem jutottak el a megvalósulásig. Talán a gazdasági világválság állta útját

a száznegyven szobás, négy- vagy ötcsillagos, wellness-részleget konferenciatermeket, illetve üzleteket

is magában foglaló hotel építésének, egy dolog azonban biztossá vált: a TriHolding a kivárás mellett döntött.

A 2010 közepén már kész kiviteli tervek előbb 2012-ben, majd 2014-ben próbáltak meg elindulni a megvalósulás felé, a terv a következő évben azonban gyökeresen megváltozott: egy 2015-ös építési engedélykérés szerint a Triholding már hetvenöt lakásos társasházról álmodott, aminek tervei 2016 májusában eljutottak a jogerős építési engedélyig.

A kitűzött határidők eközben folyamatosan csak csúsztak, aminek a 2012 júniusában beköltözött Ankert nyilvánvalóan örült, hiszen a vártnál jóval tovább – közel nyolc évig – maradhatott, 2020 elején azonban távoznia kellett.

A témában akkor megjelent cikkünkben kiemeltük, hogy az épület utcai szárnyába jócskán belecsúszik a szomszédos Új Színház ruhatára, büféje, illetve a dolgozók és a művészek által használt területeinek egy része, ezeknek a tereknek a kiváltása pedig minden bizonnyal nem lesz egyszerű – feltéve, ha a cég a korábban már jogerős építési engedélyt kapott tervet szeretné valóra váltani.

A homlokzat teljes helyreállításával járó munkálatok azóta sem kezdődtek meg, a tulajdonos-befektető oldalán hónapokkal cikkünk megjelenése után felbukkant, korábban nem látható látványtervek azonban arra engednek következtetni, hogy továbbra is társasházzá szeretné változtatni a kibelezett házat.

Farkas Tamás Barnabás Kilátás az Andrássy út felé 2018-ban – a helyzet mostanra sem javult

Jól látszik, hogy az építészek a látványtervek terén szabadon engedték a fantáziájukat – a madártávlati képeken a háttérben felhőkarcolók látszanak, pedig Budapest egyelőre még nem szomszédos Manhattannel –, de legalább egyértelműbbé vált, hogy a projekt megvalósulása esetén luxusapartmanokkal kívánja majd gazdagítani a környéket, hiszen a képeken semmilyen tipikus szállodaelem (szabadtéri bútor, kávézó) nem látszik.

A rajzokkal kapcsolatban számos részlet nem ismert, az azonban egészen biztos, hogy a projektnek jelenleg nincs jogerős építési engedélye, hiszen az Építésügyi Hatósági Engedélyezési Eljárásokat Támogató Elektronikus Dokumentációs Rendszerben (ÉTDR) látható legfrissebb folyamat a 2019. decemberi indulása óta még nem zárult le.

Lehetséges persze az is, hogy a látványtervek még a 2016-ban zöld utat kapó apartmanházhoz kötődnek – hiszen annak részleteiről korábban semmit sem publikáltak –, a lényegen ez azonban nem változtat, hiszen jól látszik, hogy a befektető

leegyszerűsített homlokzattal, az utcai épületrész tetőtér-beépítésével, zöld belső udvarral, illetve az utcáról nem látható épületrészekre kerülő modern bővítéssel számol.

Utóbbinak nincs túl sok értelme, hiszen további lakóterületeket nem ad, formai megoldásai pedig nem 2021 vagy akár 2016 modernjét tükrözik, hanem a kétezres évek első felének egyediségre valló, kiemelkedő végeredményt azonban nem jelentő igyekezetét.

Triholding

Felmerült kérdéseinket a Triholdingnak is feltettük, a cég azonban cikkünk megjelenéséig nem válaszolt ezekre. Esetleges későbbi válaszaikkal az anyagot természetesen frissítjük majd.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik