A brit főváros a rómaiak általi alapítása óta eltelt közel kétezer évben mindent látott, amit egy város láthatott, utcáin pedig – a koronavírus-járvány beköszöntéig – az épületekre, a történelmi helyszínekre, illetve mindenféle érdekességre nyitott turisták tömegei hömpölyögtek.
Vannak azonban a városnak, illetve az agglomerációjával együtt Nagy-Londonként emlegetett régiónak olyan pontjai is, amit csak kevesen látnak: ilyen a város szívétől tizenhat kilométerre fekvő Kingston upon Thames is.
A település neve akár beszélő is lehetne (king + stone = király + kő), ez a gondolat azonban csak azon, a név valódi eredetét nem ismerő látogatók fejében születhet meg, akik látták Kingston igazi látványosságát, a számos király koronázásának tanújává vált kőtömböt.
Ezerkétszáz évvel ezelőtt a városka helyén két ősi királyság, Wessex, és Mercia határa húzódott, egészen addig, míg míg 925-ben az angolszászok uralkodójává vált Æthelstan (= nemesi kő) 927-ben nem hozta létre az egyesült Angol Királyságot.
– legalábbis a XII. század derekáig folyamatosan frissített példányokkal létező Angolszász Krónika szerint.
A könyv egy másik, hasonló esetről is beszámol, így biztosra vehető, hogy
Az évszázadokkal később keletkezett források még több királlyal hozzák összefüggésbe a követ: Idősebb Edwarddal (902), I. Edmunddal (939), Eadreddel (946), Eadwiggel (956), Békés Edgarral (960 körül), illetve Mártír Edwarddal (975), ezeket azonban semmi sem támasztja alá.
A források jó része abban is egyetért, hogy a kő akkor nem a szabad ég alatt, hanem egy 1730-ban összedőlt templomban állt, aminek romjai közül ezt követően emelték ki a követ, 1850-ben pedig a mai helyét is elfoglalta.
