Pestre akartam kerülni a színház és/vagy a kabaré közelébe. Mivel a Színművészetire nem vettek fel, erre ez volt az utolsó esély. Jövőre már olyan szénaszagú, pirospozsgás, vidéki gyerekeket fognak csak felvenni, amilyen voltam. Lehet, hogy jelentkezem
– mondta viccesen Bödőcs Tibor az Élet és Irodalomnak adott interjúban, amelyben az SZFE-ügy csak ilyen szurkálódó kiszólásokban kerül elő, főleg írói és olvasói szokásairól, és úgy általában, az irodalomhoz fűződő viszonyáról esik szó. A beszélgetés során Bödőcs felidézi első film- és olvasmányélményeit, az egyetemi éveket, és azt is, hogy egykori tanára, Spiró György tréfásan felrótta neki, amiért őt nem vette be a paródiakötetébe:
Spiróból is jót lehetne írni. Nagyon jó az önostorozásban, a korábbi művei gyalázásában, vagyis abban a spirómetál nevű, zúzós és kemény műfajban, amelynek az a lényege, hogy a világnak vége, pontosabban mindig is vége volt. Az SZFE körüli tragikomédia Az Ikszek paródiájáért kiált!
Szóba kerül Nádas Péter is, aki a 24.hu-nak fejtette ki három éve, hogy hiába igyekezett, sajnos nem tudott nevetni Bödőcs irodalmi paródiáin. Az ÉS kérdésére, hogy mit szól az írói reakcióhoz, Bödőcs a monumántális Nádas-memoár, a Világló részletek enigmatikus zárómondatával felelt:
»Nagyon sajnálom.«
– majd hozzátette, hogy bezzeg, ahogy a paródiája mutatja, ő tud röhögni Nádas dolgain.
Az interjúban felmerült, hogy mit hoz vajon a jövő, mire Bödőcs elmondta, hogy nincs tervgazdálkodás, és ugyan nagyon élvezi az írást, de azt is bele kell kalkulálni, hogy ez a nyugalmat igénylő tevékenység nem fér össze a turnézással. „Az írói karanténból, amit régebben elefántcsonttoronynak hívtak, szerintem ki kell majd menni a világba. Volt olyan író, aki a vírus első évadában, a karantén idején azt nyilatkozta, hogy nem változott meg az élete, hiszen évtizedek óta így él. Számomra ez nem járható út, részt kell vennem az életben. Közben erős hajlamom van az elvonulásra is, de ez három kicsi gyerek mellett jelenleg nem aktuális.”
És hogy vajon Bödőcs magát is olyan megértőnek, elfogadónak és megbocsátónak tartja, mint ami a szövegeiből lejön?
Hat sör után a kocsmában én nem agresszív leszek, hanem megértőre iszom magamat az emberiség iránt, ahogyan az egy jó baloldalihoz vagy egy jó keresztényhez illik, mert a kettő valahol ugyanaz, ha nem értem félre.
