Hallottak már Joe Exoticról? Nem, ő nem egy ’80-as évekbeli pornószínész, bár így a név hallatán és első ránézésre épp lehetne: szisztematikusan hidrogénezett Bundesliga-frizura hozzáillő bajuszszerkezettel, a világ legízléstelenebb öltözékei hawaii ingtől rojtos cowboydzsekiig, legalább egy nagymacska, szemceruza. De nem, ő nem a felnőttfilmek világában utazik, hanem egy késő ötvenes állatkert-tulajdonos és tigristenyésztő, aki jelenleg épp huszonkét évnyi börtönbüntetését tölti, amiért – állítólag – bérgyilkost küldött ősellenségére, egy nagymacskák mentésére specializálódott állatvédőre. És egyébként az egyik legelképesztőbb karakter az amerikai történelemben. Róla – és még néhány hasonszőrű figuráról – mesél a Tiger King, a Netflix legújabb közönségkedvenc dokusorozata, mely nem csupán egy újabb true crime doku, hanem, mondhatni, az összes egyben. Itt ugyanis van minden, amiről ez a műfaj beszélni szokott, messze nem csak egzotikus állatok, még felsorolni is nehéz. Akad poligámia hetero- és homoszexualitásban egyaránt, tárgyiasítás, személyi kultusz és szektajelleg, kizsákmányolás (emberé, állaté) és rabszolgamunka, piszkos üzletek, médiahadjáratok, véres balesetek és halálesetek, gyújtogatás, csalás és szélhámosság, nyom nélkül eltűnt milliomos, akit állítólag nagymacskák faltak fel, családon belüli erőszak, elvarázsolt hippik és állatbolondok, és az amerikai redneckség olyan mély bugyrai, amelyek létezéséről sem tudtunk. No, de lássuk a főbb figurákat.
Ha valaki egyszer rákap a magamutogatás ízére, az igen nehezen tud aztán leszokni, ha egyáltalán. Joseph Schreibvogel pedig született exhibicionista showman, amit most megpróbálhatnánk visszavezetni gyerekkori traumákra – mert akadt épp –, de ez a sztori pszichologizálás nélkül is épp elég sűrű. Schreibvogel, akit a világ a jóval egyszerűbben megjegyezhető és kimondható Joe Exotic művésznéven ismer, egyszerűen csak imád szerepelni, hogy vásári bűvészmutatványokkal, vagy a saját szervezésű online műsorában, szirupos – és playback – countrydalainak kínos videoklipjeiben, esetleg ízig-vérig trash realityben, vagy éppen magánállatkertje közönsége előtt, mindegy. Az utánozhatatlan külsejével eleve épp elég figyelemfelkeltő Joe Exotic behúzott még néhány dolgot, amivel felkeltheti a világ érdeklődését: már akkor is vállalta homoszexualitását, amikor ezt még kevesen tették, mi több, egyszerre több férjet is tartott, emellett igazi redneckhez méltóan saját kertjében is van nála lőfegyver, amivel szeret időnként elképzelt állatvédőket, esetleg létező állatvédők bábuit szétlőni. És mindemellett nagymacskákat tart ugyanezen kertben, pontosabban a házához tartozó tekintélyes méretű birtokon. A cicák között van minden, mi szem-szájnak ingere, oroszlántól fehér tigrisig, mi több, az állatok szaporodása nemcsak váratlan öröm, de jól felfogott és tevékenyen elősegített üzleti érdek is, hisz a tigriskölykök simogatásáért, közös fotókért a közönség képtelen összegeket is hajlandó kifizetni, nem beszélve más magánállatkertekről, amelyek komoly összegekért vásárolják a kölyköket.
Exoticnak nem csak virágzó üzletet jelentenek a macskák: tényleg imádja is, túlméretezett játszópajtásainak tartja azokat, ráadásul az egészet elhunyt testvére emlékére, neki dedikálva hozta létre. Ebbe a nagy idillbe csak egyvalami rondít bele: az állatvédelem, éspedig elsősorban egy Carole Baskin nevű nő személyében. Ő a történet másik főhőse.
Carole Baskin archetípusa a hippikorszakban megragadt virággyermeknek és a tipikus macskás hölgynek egyaránt, csak éppen ő mindkettőt erősen kimaxolja. Mint megtudjuk, már kisgyerekként is odavolt a macskákért, vonzalma felnőve pedig csak tovább fokozódott, odáig, hogy amikor megismerjük, épp az egyik legvéresebb szájú állatjogvédő és a Big Cat Rescue nevű nagymacska-menhely vezető tulajdonosa. A finom ellentmondást, hogy a nagymacskák védelmére felesküdött Baskin menhelyén épp úgy rácsok mögött élnek a cicusok, mint ellenlábasai magánállatkertjeiben, az a mondás volna hivatott feloldani, hogy ők csak egy helyet adnak ezeknek az állatoknak, ahol boldogan tölthetik életük utolsó éveit. Ám Baskin nem csak emiatt ellentmondásos személyiség. Amellett, hogy gyakorlatilag szabadnap nélküli, fizetetlen munkaerővel – szinte vallásosan elkötelezett önkéntesek egész seregével – tartja fenn az intézményt, és szinte háborús eszközökkel harcol Amerika összes nagymacskatartója ellen – akik egyébként döbbenetesen sokan vannak –, a történet előrehaladtával a párás tekintetű cicavédangyal portréja egyre sötétebbé torzul. Baskin múltjában egy rejtélyesen eltűnt multimilliomos férj bújik meg, no meg olyan mértékű anyagi károkkal járó hadviselés Exotic ellen, amit nehéz nem úgy látni, mint amikor teljes nehéztüzérséget küldenek egyetlen közkatona ellen.
Mellettük feltűnnek még további magánállatkert-tulajdonosok és egzotikus állattartók, van köztük Exotichoz hasonló egyszerű kisember, akinek történetesen ez a kattanása – és fő bevételi forrása –, és a Sebhelyesarcúra emlékeztető egykori drogdíler multimilliomos is, akinek kisebbfajta hadsereggel védett exkluzív birtokára csak komoly protekció által juthatott be a kamera. A legbizarrabb szereplő közöttük Bhagavan Antle, aki magát csak dokinak hívatja, mint kiderül, azért, mert ő a misztikus tudományok doktora – jelentsen ez bármit –, de ha már itt tartunk, a Bhagavan eleve felvett és beszélő név, mellyel önnön isten-jellegét hangsúlyozza. Antle kísértetiesen emlékeztet Bikramra, a szexuális zaklatási ügyeiről elhíresült jógaoktatóra, egyrészt mert mániákusan indiai hangzású nevekre kereszteltette át parkja dolgozóit, másrészt mert a Bikraméhoz hasonló manipulációkkal érte el, hogy egyfajta háremként vegyék körbe kedvenc női, akiket egyben aranytojást tojó tyúkként a vendégek bevonzására is tartott, ha kellett, mellnagyobbítás árán. Antle, aki elég sok szállal be van huzalozva Hollywoodba is, simán közli a rendezővel, hogyan vegyék fel a jeleneteit, és úgy általában átható arroganciával tölti meg a róla szóló képeket, miközben nagyjából úgy prezentálja magát mint megvilágosodott guru, akinek az állatokkal valami földöntúli jellegű kapcsolata van. Hogy mindeközben parkjában a kiöregedett állatok sorsa ismeretlen, az már részletkérdés.
A történet tehát már kiindulópontján is felvonultat egy sor fergeteges karaktert, hozzájuk még érkeznek újabb, hasonlóan ambivalens figurák, és a legszebb az egészben, hogy Eric Goode és Rebecca Chaiklin rendezők nem akadnak fenn a hősök képtelen furcsaságán, hanem azt egyszerű adalékként kezelik, és végig fókuszban tartják a célt, jelesül, hogy kihámozzák a valódi történteket és esetleg némi értelmet is ebből a káoszból. Nincs könnyű dolguk, legfőképp azt tudják elérni, hogy ahány nézőpontot csak elő tudnak ásni, annyit elő is ásnak, és az első látásra egyértelműnek tűnő dolgokat is megmutatják azért több irányból. Hogy a két nagymacskamániás között a harc hogyan fejlődött végül odáig, hogy Exotic jelenleg huszonkét éves börtönbüntetését tölti – amelynek elengedését azóta már kérelmezte az elnöknél, egy komolyabb kártérítés mellett –, éspedig nem másért, mint a Baskin elleni bérgyilkosság kiterveléséért, azt a Tiger King hét epizódjából kell megpróbálnunk kihámozni. És, ha a közösségi média jó szűrő, akkor épp ezt kísérli megtenni a fél fejlett világ: az angol nyelvű sajtó a sorozat premierje óta Joe Exotictól hangos, akinek bűnös vagy ártatlan volta az internet egyik kedvenc témája lett – maga Cardi B például egyenesen a szabadon bocsátásáért kampányol. Exotichoz mindeközben ömlenek a börtönbe a rajongói levelek, ő pedig – a rendező Goode nyilatkozata alapján – teljes extázisban van: végre, oly sok év után híres lett. Hogy egy világjárvány tartaloméhségének csillapítójaként, az igazán részletkérdés.
A Tiger King hét epizóddal a Netflixen nézhető, akár magyar felirattal is.
Kiemelt kép: Netflix
