Kultúra filmkritika

A Marvel Kapitány a Marvel-filmek állatorvosi macskája

Tud-e újat nyújtani a film, ami már a 21. a Marvel mozi univerzumában, ráadásul a tizedik szuperhős eredettörténet a szériában? Tud-e újat nyújtani egy női főhős, aki sokkal kevésbé ismert férfi kollégáinál? Tud-e újat nyújtani, ha egy hónap múlva érkezik a széria, és valószínűleg talán minden idők legjobban várt folytatása, a Végtelen háború: Végjáték? Marvel Kapitány, spoilermentes kritika.
Korábban a témában:

A Marvel legújabb filmjének megítélését elsősorban a fenti kínzó kérdések homályosítják el, pedig elvileg ez az a stúdió, ami egyszerűen nem tud hibázni. Vagy ha tud, akkor különösebben nem árt meg neki, a Fekete Párduc három Oscar-díja legalábbis erről tanúskodik. A Marvel Kapitány minden szempontból tipikus szuperhős-film – a Marvelhez híven gyakorlatilag hiba nélkül kivitelezve –, mégis joggal vetődik fel a kérdés, hogy kielégíthető-e még bármivel a rajongó azután, hogy látta a Bosszúállók: Végtelen háborút?

Radikális gazdasági, életvezetési és gyereknevelési tippek haladóknak, Thanostól
Terápiás jelegű szuperspoileres kibeszélő podcast Thanos ámokfutásáról és a Marvel legújabb filmjéről, illetve arról, hogy mi várhat a jövőben a kedvenc hőseinkre.

A történet szerint az emlékezéssel hadilábon álló Carol Danvers, részben képességeinek okait nyomozva, részben pedig egy kitörni készülő, egész univerzumot érintő háború miatt érkezik a Földre. Válaszok helyett viszont újabb kérdésekbe, és az ekkor még mindkét szemével rendelkező Nick Furybe botlik. Két idegen faj – a kree-k és a skrullok – is követik őt, ki-ki a maga céljait beteljesítendő.

Az alaptörténet már-már bántóan egyszerű, mégsem ezen botlik el kissé a Marvel Kapitány. Az utóbbi idők Marvel-filmjeivel, ha volt is bármi baj, akkor főleg az volt, hogy a Bosszúállók harmadik felvonásának fényében voltak érdekesek, vagy érdektelenek. Önértéken ugyanis csak közepesen jól (Pókember: Hazatérés, Dr. Strange), kifejezetten rosszul (Fekete Párduc) sikerült eredettörténetek, vagy egynek jó-típusú folytatások (A galaxis őrzői Vol. 2) készültek. Kivétel ezek alól talán Taika Waititi egyedi hangulatú Thor-filmje, a Ragnarök és szuperhősők destruktív tevékenységeit elszámoltató Polgárháború. Természetesen az elismerést, de főleg a pénzre váltható merchandisingot mindegyik film remekül hozta, viszont ezzel párhuzamosan bekövetkezni látszik, amit pár éve még egyáltalán nem gondoltam volna: a Marvel-filmek kezdenek unalmassá válni. Rajongóként mondom ezt, és úgy, hogy minimum két-három alkalommal láttam mindegyik filmet.

A Marvel Kapitány viszont sajnos egyértelműen bizonyítja, hogy mostanra már nem elég a jó forgatókönyv – pipa -, se a remek színészgárda – pipa -, se a lenyűgöző látvány és hangulat – pipa és pipa – de már a szív, a humor és az ügyes forgatókönyvi fordulatok sem. Háromszoros pipa.

A film ugyanis első ránézésre egy profin összerakott, vicces és látványos eredettörténet, amiben érdekes csavarok, társadalmi üzenet és a világ legaranyosabb cicás jelenetei vannak. De csak egy jó iparosmunka. Most, hogy jön a minden stáblista utáni jelenet, teaser és trailer által felvetett kérdésre a válasz (hogy mi is lesz a bolygóval Thanos pusztítása után a Végjátékban), az egyszeri rajongónak pláne hiányérzete van, ha a Marvel Kapitányt nézi.

Pedig Brie Larson amennyire csak árnyéka volt önmagának a King-Kong: Koponyaszigetben, annyira jól hozza a cserfes, de nemes szívű hőst, akinek első a küldetés, és csak második a saját múltjának felfedezése. Samuel L. Jackson kezdő SHIELD-ügynökként teljesen új oldalát mutatja meg a karakternek, ami nyolc film után igazi bravúrnak számít, még akkor is, ha ezekben csak rövid ideig, vagy mellékszereplőként bukkant fel. Ben Mendelsohn könyörtelen skrull-vezérként simán belépett A Marvel Rétegelt És Érdekes Szupergonoszainak Pantheonjába, mi több, a film legemlékezetesebb jeleneteinek egy része is hozzá kapcsolódik. Jude Law-nak pedig baromira jól áll a csillagharcos kezeslábas, na meg az atyáskodó figura, amit hoz.

A forgatókönyv profin megírt, és ügyesen építkezik tele előre-hátra utalgatásokkal, mind a filmekre, mind a képregényekre, ahogy azt már megszokhattuk. A félhomályban megejtett, fontos asztali beszélgetések és az űrcsaták is remek tempóban váltogatják egymást, a humor és a komoly gondolatok sem nyomják agyon a scriptet. Mindezek mellett még arra is marad idő, hogy egy nagyon aktuális társadalmi ügyben is irányt mutasson a stúdió, ami egy meglepő, és remekül felépített fordulatból ered. Ehhez a fordulathoz kapcsolódik egyébként az egyik legváratlanabb beszélgetős jelenet, amiből tényleg meglepően sok van a filmben. A flashback-rendszer okozhat majd némi meglepetést, de egészen biztosan követhetőbb lesz, mint a True Detective legutóbbi évadában látott.

Furcsa, hogy ez egyáltalán vizsgálati szempont lehet, de annak ellenére, hogy sokan mennyire féltek a film vállalt feminizmusától, nincs mitől. Egyszerűen azért mert a szereplőit – még ha különböző neműek és fajúak is az illetők – egyenrangúként kezeli. Még csak fel sem merül soha, hogy Carol Danvers nőként alkalmas-e bármire, mi több, a film bizonyos pontjain még a bizonyítási vágyát is csillapítják, mondván nem az a fontos mekkora erő rejlik benne, hanem, hogy megőrzi-e hidegvérét bizonyos helyzetekben.

Marvel Kapitány tehát nem a férfiak ellen hordón állva ágáló, véres kardos feminista propagandafilm, sőt, semmi nincs benne, ami sértené a teremtés egyre érzékenyebb koronájának hiúságát. 

Mi több, az egyetlen dolog, amivel maga Marvel Kapitány is kérkedik a film egy pontján csak annyi, hogy ember. És pont emiatt oltári suttyóság lepontozni egy filmet, csak mert annak főszereplője – kétségtelenül – vitatható kijelentéseket tett a fehér férfiakra.

Minden összepréselt mell között ott van a női egyenjogúság
A szuperhősnőkről azt mind tudjuk, hogy nagy a mellük, kerek a fenekük és keskeny a csípőjük, de a valóság ennél sokkal összetettebb, mint gondolnánk.

A látványos csihi-puhin kívül sajnos a Marvel Kapitány nem olyan gazdag vizualitás tekintetében, mint akár a Végtelen háború, vagy a Fekete Párduc. Pedig itt is adva van egy izgalmas bolygó és high-tech űrhajó-fedélzetek, amiket viszont nem nagyon használtak ki az alkotók. A várttal ellentétben sokkal felszínesebb a kilencvenes évek életérzés is, azt is legfeljebb az a néhány track szerzi meg, amely elég ötlettelenül adagolva, különösebb dramaturgia nélkül hangzik el a filmben. Marvel Kapitány izzása és lángolása, és egyáltalán bármilyen akciózása viszont ötletes, és szépen koreografált.

A film minden elemében működik, itt-ott hosszabb a kelleténél ugyan, de összességében olyan, amilyennek lennie kell: szórakoztató! Minden adva lenne tehát egy jó filmhez, de mégis mi lehet a baj?Talán az, hogy a fentiek nagyjából bármelyik Marvel-filmre igazak az elmúlt pár évből, mintha a stúdió pillanatnyilag nem tudná, hogy merre az arra. Ez a film is ügyesen játszik ugyan a műfajokkal, és egyből be is fognak ugrani a Bourne-filmek, meg a nyolcvanas évek buddy cop filmjei, mégsem érezni benne semmilyen olyan elemet, amitől más lenne, mint bármelyik szuperhős-film.

Pedig az időkavarás ötlete, a női főhős, de a társadalmi témák beemelése mind alkalmas lett volna arra, hogy a Marvel Kapitány ne csak a Végtelen háború stáblista utáni jelenetét magyarázó, vagy Végjátékot felvezető film legyen.

Marvel Kapitány, amerikai sci-fi, 2019, 124 perc, 10/7

Ajánlott videó mutasd mind

„Nem tudtam a gyermekemet emberi lénynek tekinteni”

A boszniai háborúban több tízezer nőt, lánygyermeket erőszakoltak meg többségben szerb katonák. Az erőszakból fogant gyerekek száma 2-4 ezer közé tehető. A mára már felnőtt gyermekek és szüleik azért harcolnak, hogy ismerjék el őket háborús áldozatként.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.