A TNT Fekete Dáliáról szóló sorozata, az Én vagyok az éjszaka (I Am the Night) elsőre tökéletesen beleillik a sorozatgyilkosos produkciók sorába, azzal a különbséggel, hogy itt legalább fel se merül az a gyanú, hogy a gonoszért kezdjünk rajongani, mint a You-nál vagy Ted Bundynál. Az Én vagyok az éjszaka az 1947-ben brutálisan meggyilkolt Elizabeth Short ügyét járja körül egy családi dráma keretében, megtörtént eseményekre alapozva. Short gyilkosát sosem ítélték el, ilyen elégtételt ne is várjunk a sorozattól, viszont összerakhatjuk Amerika legnagyobb megoldatlan bűnügyének kirakósait.
A sajtóban egy idő után csak Fekete Dáliaként emlegetett Short meggyilkolása nem olyan, mint Ted Bundy esete, nem most dolgozta fel először Hollwood a 22 évesen meghalt lány esetét. Feltűnt például az Amerikai Horror Storyban és 2006-ban egy erősen közepes produkcióban Scarlett Johansson és Josh Hartnett főszereplésével. Most a Wonder Woman rendezője, Patty Jenkins és Chris Pine élesztették újra a gyilkosságot, a gyanúsítottként kezelt, de 1999-ben meghalt George Hodel unokájának szemén keresztül (a One Day She’ll Darken: The Mysterious Beginnings of Fauna Hodel alapján forgattak) láthatjuk egyszerre a ’60-as évek Los Angelesét és Fekete Dália hagyatékát. A februári tévés felhozatal legjobb sorozata jött össze.
A nyomorból Hollywoodba
Elizabeth Short Bostonban született, négy testvére volt. Apja a gazdasági válság idején hagyta ott a családját, Kaliforniába költözött, ahova később a lánya is követte. Short színésznő szeretett volna lenni, ki akart törni a szegénységből, de ez nem ment olyan egyszerűen. Apjával nem értették meg egymást, és a fiatal lány sokszor került bajba: egyszer kiskorúként alkoholfogyasztásért tartóztatták le, ami csak azért fontos, mert ekkor ujjlenyomatot vettek tőle, és ez alapján azonosították be órák alatt a holttestét. Short szeretett bulizni, férfiakkal ismerkedett, San Diegóban és Los Angelesben is megfordult. Legutoljára pedig, az a Robert „Red” Manley kereskedő látta, akinek volt egy terhes felesége, de sok időt töltött a 22 éves Elizabeth Shorttal. Manley mindig is ragaszkodott ahhoz, hogy bár vonzódott Shorthoz, sosem feküdtek le, és a gyilkosság előtti este is csak együtt buliztak, majd külön ágyban aludtak.
Január 9-én szintén Manley vitte el abba a Los Angeles-i hotelbe, ahol a lány elvileg a testvérével találkozott, majd napokra eltűnt, végül Betty Bersinger a parkban sétálva a 3 éves lányával pillantotta meg Shortot. Először azt hitték, hogy egy próbababa fekszik a bokorban, Bersinger egyből felsikoltott, amikor közelebb lépve felfogta, hogy egy félbevágott holttesttel szemeznek. Egyből a hívta a rendőrséget, és rövid időn beazonosították az áldozatot. Elizabeth Short felsőtestét elválasztották az alsótól, kivéreztették, a belső szerveit eltávolították, az arcán pedig fültől fülig vágták a száját. Azt egyből megállapították a hatóságok, hogy a testet a gyilkosság után vitték a parkba, és a tettes komoly sebészeti háttérrel rendelkezik.
George Hodel szeme se állt jól
A rendőrség soha nem látott erőket mozgatott meg, 1948 decemberéig összesen 192 férfire gyanakodtak, köztük a neves orvosra, George Hodelre is. Hodel kifejezetten világi életet élt, hatalmas bulikat (a sorozat alapján orgiákat) tartott a művészbarátaival, többek között a nőből csellót faragó Man Ray fotóssal/művésszel és a rendező John Hustonnal. Az orvos imádta a szürrealizmust, főleg a sötétebb fajtából, műgyűjtő volt, egy központi figura, akihez tökéletesen illett Frank Lloyd Wright Los Angeles-i erődítménye.
George Hodelnek összesen kilenc gyereke volt három különböző nőtől, de az utókor számára leginkább Tamar és Steve Hodel igazán fontos. Tamar Hodel volt az, aki 1949-ben tinédzserként vádolta meg apját a bíróság előtt szexuális erőszakkal. A lány ügye kapcsán figyelt fel ismét a rendőrség Hodelre és arra, hogy talán köze volt Fekete Dalia halálhoz. Sosem vádolták meg hivatalosan a gyilkossággal pedig többen tudni vélték, hogy a tengernyi szerető mellett Hodel Elizabeth Shorttal is viszonyt folytatott 1946-ban, Kínából való hazatérése után. A férfi végül 1950-ben a Fülöp-szigetekre költözött: akár sejthette is, hogy a rendőrség első számú kiszemeltje volt ekkoriban.
A kétezres évek közepén kiderült, hogy igenis figyelték George Hodelt, sőt, a Los Angeles-i rendőrség le is hallgatta a házát, ahol a következő mondatok hangzottak el.
Feltételezem, én öltem meg a Fekete Dáliát, de nem tudják már bizonyítani. Nem beszélhetnek a titkárnőmmel sem, mert meghalt. Azt hitték, hogy valami gyanús. Mindegy, talán már rájöttek. Talán én öltem meg a titkárnőmet.
Hodel alkalmazottja még 1945-ben adagolta túl magát, állítólag viszont nem drogos volt, csak tudott a férfi pénzügyi trükközéseiről, hogy hogyan számlázta túl a betegeit. 1950 körül lehet, hogy el se kerülhette volna a szembesítést, ha nem hagyja el az Egyesült Államokat, és nem kezd új életet új családdal a Fülöp-szigeteken. George Hodel élete további részét Ázsiában töltötte, de 1999-ben, 91 évesen San Franciscóban halt meg.
A Fekete Dália – aki a becenevét A Kék Dália című film után kaphatta – évtizedekkel később sem hagyja nyugodni a sajtót és Hodel családját: a saját gyerekei és unokája kutatták fel a lehetséges bizonyítékokat. Steve Hodel exrendőr ráadásul a nyugdíjas éveit apja ügyének szentelte, és könyveiben szerinte kétséget kizáróan sikerült alátámasztania George Hodel bűnösségét. Sőt, továbbment, és a férfit több rejtélyes gyilkosság mögött sejti.
Az eltitkolt unoka
Az Én vagyok az éjszaka szerencséje, hogy nem a konkrét gyilkosságra fókuszál, hanem egy fikciós keretbe zárja Fauna Hodel, Tamar Hodel örökbe adott lányának szálát. Fauna Hodel (India Eisley) sokáig azt hitte, hogy félvér, apja fekete. Aztán kiderült, hogy Hodel-leszármazott, és teljesen kívülállóként kerül közelebb a családja sötét titkaihoz. A pluszt Chris Pine karaktere – a Faunához hasonlóan valószerűtlen nevű –, Jay Singletary adja. Pine biztosan hozza a kiégett riportert, akit amúgy a Fekete Dália-ügy tett tönkre és drogossá. A történet szerint Singletary már majdnem elfelejti a ’60-as években a gyilkosságot, amikor felbukkan a tinédzser korú Fauna Hodel egy új lökést adva a teljes igazságnak.
A minisorozatot a TNT gyártotta, és gyakorlatilag moziminőségről van szó, mind a színészeket, mind a rendezőt, mind a szettet tekintve, és az is biztató, hogy hat rész után egy kerek egész képet kapunk Hodelékről és Singletary karrierjéről. Persze nagy része fikció, de ami Hodelt illeti, ott Patty Jenkinsék (ő két részt rendezett és producerként segítette a sorozatot) tényleg próbáltak a puszta tényekre szorítkozni. Már az első részekben felbukkan a mauzóleumra vagy maja templomra emlékeztető ház, amit Frank Lloyd Wright legidősebb fia, Lloyd Wright tervezett John Sowdennek a ’20-as évek közepén.
Az épület minden részlete a biztonságot és titkokat sugároz, és a stábnak sikerült is az eredeti helyszínen forgatnia. George Hodel 1940 és 1945 között élt a híres házban, amit bár felújítottak, azért megmaradt a régi hangulata (itt be is lehet nézni). Az Én vagyok az éjszakából eddig négy rész ment le az HBO GO-n, és a címén kívül egyre jobb minden perccel. Fauna Hodel szerepében India Eisley kellően védtelen, és Pine is többé-kevésbé hihetően nyomorult. Ami viszont igazán érdekessé teszi a sorozatot az a háttér: a társadalomkép a ’60-as évekből, a környezet, a berendezések, régi Los Angeles-i villák és autók. A végére pedig talán összeáll a kép, hogy milyen romlott volt ez a Hodel.
