Ugrani már: soha
Megállok pihegve, üzetve,
Ugrani nem fogok tüzekbe,
Ugrani már: soha már.
Megállok s úgy állok, úgy állok,
Miként a három szent királyok,
Kik Krisztustól jöttenek.
Pokoltokból semmit se hoztam.
S amim csak volt: szét-elosztoztam.
S nem kell nekem semmi sem.
Állok egy kifosztott lélekkel,
Drága, megrabolt emlékekkel,
De siváran, savanyún.
Adjatok egy jobbik világot
S akkor talán másképpen látok,
De adjatok, de hamar.
És különben mindennek vége
Megállni: sorsom tisztessége
S ugrani már – soha már.
A sorozat további részeit itt lehet megnézni.
Van, akit összevernek, van, akit lehugyoznak, van, akire pitbullt eresztenek
Hajléktalanok árusítják Röhrig Géza új verseskötetét. Ha van kétezer forintja, gyerünk, az utcán élőket támogatja vele!
Röhrig Géza: Piros cérnát kötnék az emberek lábujjára
Gilvánfán, az ország legszegényebb településeinek egyikén néztük meg őt, falubeliekkel beszélgetett hitről, életről, filmről, politikáról, az intézetben töltött évekről, meg a lábujjra kötött piros cérnáról. Aztán interjú készült az Oscar-díjas Saul fia főszereplőjével.
