Kultúra ady100

Ady Endre: Az ős Kaján – elmondja Csuja Imre

24.hu
24.hu

2018. 12. 22. 10:30

Az ős Kaján

Bibor-palástban jött Keletről 
A rímek ősi hajnalán. 
Jött boros kedvvel, paripásan, 
Zeneszerszámmal, dalosan 
És mellém ült le ős Kaján.

Duhaj legény, fülembe nótáz, 
Iszunk, iszunk s én hallgatom. 
Piros hajnalok hosszú sorban 
Suhannak el és részegen 
Kopognak be az ablakon.

Szent Kelet vesztett boldogsága, 
Ez a gyalázatos jelen 
És a kicifrált köd-jövendő 
Táncol egy boros asztalon 
S ős Kaján birkózik velem.

Én rossz zsakettben bóbiskálok, 
Az ős Kaján vállán bibor. 
Feszület, két gyertya, komorság. 
Nagy torna ez, bús, végtelen 
S az asztalon ömlik a bor.

Ó-Babilon ideje óta 
Az ős Kaján harcol velem. 
Ott járhatott egy céda ősöm 
S nekem azóta cimborám, 
Apám, császárom, istenem.

Korhely Apolló, gúnyos arcú, 
Palástja csusszan, lova vár, 
De áll a bál és zúg a torna. 
Bujdosik, egyre bujdosik 
Véres asztalon a pohár.

„Nagyságos úr, kegyes pajtásom, 
Bocsáss már, nehéz a fejem. 
Sok volt, sok volt immár a jóból, 
Sok volt a bűn, az éj, a vágy, 
Apám, sok volt a szerelem.”

Nyögve kinálom törött lantom, 
Törött szivem, de ő kacag. 
Robogva jár, kel, fut az Élet 
Énekes, véres és boros, 
Szent korcsma-ablakunk alatt.

„Uram, kelj mással viadalra, 
Nekem az öröm nem öröm, 
Fejfájás a mámor s a hírnév. 
Cudar álmokban elkopott 
A büszke oroszlán-köröm.”

„Uram, az én rögöm magyar rög, 
Meddő, kisajtolt. Mit akar 
A te nagy mámor-biztatásod? 
Mit ér bor- és vér-áldomás? 
Mit ér az ember, ha magyar?

„Uram, én szegény, kósza szolga, 
Elhasznált, nagy bolond vagyok. 
Miért igyak most már rogyásig? 
Pénzem nincs, hitem elinalt, 
Erőm elfogyott, meghalok.”

„Uram, van egy anyám: szent asszony. 
Van egy Lédám: áldott legyen. 
Van egy pár álom-villanásom, 
Egy-két hivem. S lelkem alatt 
Egy nagy mocsár: a förtelem.”

„Volna talán egy-két nótám is, 
Egy-két buja, új, nagy dalom, 
De, íme, el akarok esni 
Asztal alatt, mámor alatt 
Ezen az ős viadalon.”

„Uram, bocsásd el bús szolgádat, 
Nincs semmi már, csak: a Bizony, 
Az ős Bizony, a biztos romlás. 
Ne igézz, ne bánts, ne itass. 
Uram, én többet nem iszom.”

„Van csömöröm, nagy irtózásom 
S egy beteg, fonnyadt derekam. 
Utolszor meghajlok előtted, 
Földhöz vágom a poharam. 
Uram, én megadom magam.”

S már látom, mint kap paripára, 
Vállamra üt, nagyot nevet 
S viszik tovább a táltosával 
Pogány dalok, víg hajnalok, 
Boszorkányos, forró szelek.

Száll Keletről tovább Nyugatra, 
Új, pogány tornákra szalad 
S én feszülettel, tört pohárral, 
Hült testtel, dermedt-vidoran 
Elnyúlok az asztal alatt.

A sorozat további részeit erre találja.

vissza a címlapra

Kommentek

Málaga, 2019. január 22.
Mentőalakulatok tagjai dolgoznak munkagépekkel 2019. január 22-én a dél-spanyolországi Málaga közelében, ahol egy kétéves spanyol kisfiú, Julen Rosello egy illegálisan fúrt, jelzés nélküli, legalább 110 méter mély kútba zuhant egy hegyvidéki farmon január 13-án. A mérnökök egy másfél méter átmérőjű, 60 méter mély lyukat fúrnak a kemény talajba párhuzamosan a kúttal, ezután pedig vízszintesen próbálnak átfúrni a kútba, hogy kimentsék a gyermeket.
MTI/EPA/EFE/Daniel Perez
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.