Kultúra

Van, akit összevernek, van, akit lehugyoznak, van, akire pitbullt eresztenek

Hajléktalanok árusítják Röhrig Géza új verseskötetét. Ha van kétezer forintja, gyerünk, az utcán élőket támogatja vele!

A napokban kerül utcára az Oscar-díjas Saul fia főszereplője, Röhrig Géza költő új verseskötete, az ötven hajléktalan portréját tartalmazó angyalvakond.

A kötet extrája, hogy október közepétől másfél hónapon át kizárólag a Fedél Nélkül terjesztői árusítják, méghozzá a boltinál kedvezőbb áron, 2290 helyett 1990 forintért, s a bevételen ők és a lap osztnak.

A könyv ajánlása így szól: Azoknak, akik vigyáznak rájuk.

Röhrig Géza a ma a Szombat című folyóirat honlapján megjelent interjújában azt mondja, ezzel a terjesztési móddal jól jár a hajléktalan, jól jár a Fedél Nélkül, s „jól jár a kötet is, hisz olyanokhoz is eljuthat, akik nem föltétlen néznek be, vagy ha be is néznek egy könyvesboltba, korántsem biztos, hogy a magyar költészet polcait böngészik”.

A New Yorkban élő Röhrig amúgy Biblia-oktatóként dolgozik, mi is interjúztuk őt pár hónapja, ajánljuk újraolvasni.

Röhrig Géza: Piros cérnát kötnék az emberek lábujjára
Gilvánfán, az ország legszegényebb településeinek egyikén néztük meg őt, falubeliekkel beszélgetett hitről, életről, filmről, politikáról, az intézetben töltött évekről, meg a lábujjra kötött piros cérnáról. Aztán interjú készült az Oscar-díjas Saul fia főszereplőjével.

De most alább néhány gondolat a Szombatnak adott interjúból.

A hajléktalansorsról:

A hajléktalanságnál nemigen van megalázóbb, veszélyesebb életforma. Van, akit összevernek, van, akit lehugyoznak, van, akire pitbullt eresztenek. A minap épp fölgyújtottak valakit. S ami a legszomorúbb, hogy a saját köreiken belül is rengeteg a lopás, az erőszak.

A szigoródó „hajléktalantörvényről”:

Az helyes persze, ha az állam biztosítja városai nyugalmát és tisztaságát. Ha eltereli a hajléktalanokat bizonyos területekről. Adott esetben szükségessé válhat a rendészeti fellépés is. Erkölcsi alapja azonban csak akkor lenne bárminemű szigorításnak, ha az Alaptörvény kérdéses cikkelyének első két pontját is módosítanák egyidejűleg, tehát ha a kormány a szigorítást olyan pozitív, konkrét vállalások Alaptörvénybe iktatásával ellensúlyozná, melyek az eddigieknél érzékelhetően több törődést, férőhelyet, melegedőt és orvosi ellátást biztosítanának a rászorulóknak. Erről azonban nincs szó. A múlt héten elfogadott 300 milliós tartalékalap üdvözlendő, ám egyszeri lépés, ami a jövőre nézve semmiféle garanciát nem nyújt… Mostantól egy agyalágyult bíró büntetett előéletűvé teheti őket csak azért, mert rendőri felszólításra sem keltek föl egy padról a Népligetben. Én nem vagyok érzelgős, még csak baloldali sem, ám ezt akárhonnan is nézem, agyrém. Nettó kegyetlenség.

Egy illúzióról:

Fölháborodás ez inkább, bár már kezdek letenni arról a mind gyermetegebbnek bizonyuló utópiámról, hogy az emberiség egyszer majd valóban képes lesz felszámolni a nyomort, amely a tudományos-technológiai fejlődésnek ezen a pontján már lassan önmagában véve is perverzió. A dolgok jelen állása szerint nagyon is úgy fest, hogy a hajléktalanság kiküszöbölhetetlen velejárója a kapreálnak, hogy Balassa Péter szép szavával éljek.

A bűntudatról:

Rühellem magam, amint naponta hetvenhétszer jó előre elfordítom a tekintetem, vagy ha a szemkontaktus már létrejött, ahogy ugyanazzal a bárgyú, bocsánatkérő mosollyal sasszézom el mellettük, míg ők felhúzott térdekkel a falnak dőlve ülnek, vagy épp magzatpózban fekszenek egy hullámpapíron.

És két rövid vers a félszáz műből:

                         juci

 

zoltán ugye? zoltán

kaphatok egy percet?

barta judit vagyok

bocs hogy letegezlek

 

tudom csal a látszat

de talán te más vagy

hűs tiszta a szemed

hadd lépjek le veled

 

légy a párom zoltán

nézd azt a seggfejet

egyedül itt egy lány

éjszaka nem lehet

 

a szemét nézd azt ott ni

meg fog erőszakolni

az előbb már fogdosott

ne hagyd nem hagyhatod

 

jól jársz velem zoltán

nem kell lejmolnod rám

csak siessünk merthogy

csukják már a metrót

 

 

        gazsi

 

’anyu anyu’

’mi a baj ági’

’a homokozóban

alszik egy bácsi’

 

ráncai neccéből

villan egy szempár

’hívjatok rendőrt’

int nekik gáspár

 

mire fölébred

reggeli várja

ő lett ági

első barátja

Kiemelt kép: Neményi Márton

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Golden retriever and British cat
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.