Kultúra

A Konyhafőnök a miénk, így szeretjük, de van nála sokkal jobb

Az RTL Klubon futó Konyhafőnök VIP-et éppen az első adás és a rendhagyó szabályok után dicsértük. A kreatívok minden megtesznek, hogy meglegyen az újdonság élménye a sokadik évad után is, a közönség pedig aktívan követi a napi adásokat, az X-Faktor után egyből ott menetelnek Fördős Zéék a heti listákon. A magyar piacon túlnézve viszont a Konyhafőnök már korántsem akkora dobás, a tévén kívül labdába se rúgna. A hazai lehetőségekhez képest álomszerű Final Table a Netflixen egy egészen új dimenziót nyitott meg a gasztrós realityk sorában. Nem tökéletes ez sem, de olyan nagyszabású, ami után Kabát Péteréket is nehezebb visszanézni.

Nem volt egyszerű eljutni a mostani felhozatalhoz, göröngyös út vezetett a Konyhafőnökig vagy a brit Sütimester magyar verziójához, az Ide Süss!-ig. Még a TV Paprika is próbálkozott, de szerencsére egy idő után a kereskedelmi tévék rájöttek, hogy külföldön már évek óta tarol Gordon Ramsay mű bunkósága, és nekünk is jól jönne valami hasonló. A nagy áttörés tényleg a Konyhafőnök volt, amivel kapcsolatban már sokszor leírtuk, hogy az átvett formátum mellett a zsűri összeválogatása hozta a sikert. Fördős Zé az első évadtól az RTL Klub új kabalája, és Sárközi Ákosék is Rácz Jenővel kéz a kézben jól működnek. Még mindig érdekes, hogy a celebek legalább annyira izgulnak egy normális kinézetű tányérért, mint azok a civilek, akik évek óta vágynak valami food truckra, esetleg komolyabb gasztrós lehetőségre. Szuper, hogy kinyílik a világ a kanapéról, soha nem látott alapanyagok és technikák érhetnek el milliókhoz.

Egyszerűen a Konyhafőnök is hozzátett valamit ahhoz, hogy Széll Tamáson kívül más is eszünkbe jusson a Bocuse d’Orról. Közelebb kerültünk a fine dininghoz, hogy nem csak a csipeszről és a sznobságról szól ez a közeg. 

Konyhafőnök VIP, Kabát Péter és Király Péter. Fotó: RTL Klub

Ez az egész magyarázat csak azért fontos, hogy emberi skálán tudjuk lemérni a hazai viszonyokat, és ne csak a Netflixét használjuk. Egy akkora cégről van szó feneketlen zsebbel, hogy kár és fölösleges ilyet a magyar tévében elvárni. De ettől még a Netflix elérhető Magyarországon, és ötletekben sincs náluk hiány, úgyhogy nyugodtan összeereszthetjük az RTL Klubot a Final Table-lel, hogy lássuk, mik vannak még Sárközi Ákos textúráin túl. Mondjuk egy akkora stúdió, ami az RTL Klubnak és a TV2-nek együttvéve is egy álom marad.

A november közepén megjelent műsor a nemzetek konyháját emeli magasra, kilenc részen át más és más országba utazunk, majd egy végső döntőn derül ki a nyertes pár. Összesen tizenkét csapat verseng, de nem amatőrök, nem hobbiszakácsok vagy tanulók: képzett és sikeres séfek főzik le egymást, sokszor Michelin-csillagos szakácsok hullanak, mint a legyek. Minden adásban egy-egy országé a főszerep, ahonnan rendszerint egy ételkritikus és két híresség érkezik, hogy szétszedje a fogásokat. Egy meghatározott nemzeti étel az első feladat, aztán a három, erősen idézőjeles legrosszabb mehet egy második körre, hogy egy helyi alapanyagot tüntessenek ki a tányérjukon. Itt már igazi sztárséfek kóstolnak.

Galéria
Fotó: Adam Rose/Netflix

A Netflix a legkevésbé sem sajnálta az időt és a pénzt a realityre, minden részben több bejátszón keresztül ismerhetjük meg a séfeket, hogy milyen szellemiséget képviselnek az éttermükben, és miért kezdtek el annak idején főzni. Igazából kedvet kapunk a Chef’s Table-höz is egyből, ahol évadról évadra rengeteg szakácstörténetet nézünk meg úgy, hogy bárki megszeresse a fine diningot vagy elfelejtse a Netpincért. Most ezt a profizmust keverték össze egy komoly vetélkedő elemeivel, ahol még nyeremény sincs. A tuti gázsi mellett látszik mindenkin, hogy bizonyítani akar, és ennyi elég.

A hibák közé tartozik, hogy lehetnének kreatívabbak a feladatok, a kötelező nemzeti ételek túlságosan korlátozzák a séfeket, és rá vannak utalva a civilekre, akik néha egy lépést sem hajlandóak a megszokott ízektől tenni. Mindig a második kihívás izgalmasabb, amikor egy legendás szakács dönt a többi séf sorsáról. Valamennyire az is érthető, hogy Redditen a drámát hiányolják, vagy a műsorvezetőből, amúgy gasztroújságíró Andrew Knowltonból az energiát, és az szintén igaz, hogy túlszkriptelt. De néha éppen elég, hogy olyasmit kövessünk egy órán át, amitől leesik az állunk, és úgy is marad. Csak pár infó a versenyzőkről:

  • Monique Fiso Manhattanban főzött, mielőtt visszatért volna Új-Zélandra, hogy pop up sátoréttermeket nyisson a maori konyha tiszteletére
  • Amninder Sandhut a legjobb női indiai séfnek választották, és az országot utazta 15 évig körbe, hogy elkészítse az étterme menüjét
  • Shane Osborn hongkongi étterme egy csillagot már szerzett
  • Darren MacLean az egyik legjobb kanadai éttermet viszi Calgaryban japán konyhával
  • Charles Michel és Rodrigo Pacheco is Paul Bocuse francia iskoláját végezte el, egyikük tudományos alapokra helyezi a főzést, a másikuk a fenntartható ételeket népszerűsíti
Fotó: Adam Rose/Netflix
  • a legfiatalabb páros egyik tagja, Ash Heeger 26 évesen nyitotta első éttermét (az első konyhát egy időre bezárta, hogy redesignolja a helyet, ahova a honlap szerint mindenki hozhat otthonról egy üveg bort, amit haza is vihet, ha nem fogy el) a kollégájával, a félig japán, félig német Alex Haupttal a híresen meghökkentő Heston Blumenthalnál találkoztak
  • Shin Takagi kanasawai étterme már két csillagnál tart
  • Graham Campbell Dundee-ból 25 évesen szerzett Michelin-csillagot, vagyis az étterem, de ő vezette a konyhát

A Netflixen nem ez az első gasztrós reality, de eddig a Final Table a legnagyvonalúbb, más műfajban ugyan, de ott a helye a Chef’s Table mellett. Az étel áll a középpontban, nem a dráma, nem a körítés. Ezt viszont csak egy streaming szolgáltató teheti meg, a kertévék kénytelenek túlfokozni a feszültséget. A kérdés csak annyi, hogy akkor mi szól a Konyhafőnök mellett – a szinkron hiányán kívül? Az, hogy naponta megy, van tétje a következő adásnak, és mi sem véletlenül írjuk meg néha, hogy ki az aktuális kieső. A nézőket hetekig, akár hónapokig foglalkoztatja a műsor, lázban tartja a többséget, hogy ki égette oda már megint a hagymát, és kinek a kajáját dobta ki látványosan és lassan Rácz Jenő. Műbalhék és a szakaszosság a kulcs, míg a Netflixnél letudjuk egy-két nap alatt a show-t, nem hagyunk egy kockát sem a csokiból, felfaljuk az egészet, amit később persze megbánunk. Mindennek ellenére a Final Table-öké lehet a jövő, a közönséget az elképesztő mennyiségű tartalom elkényezteti, és egyre nagyobb szabadságot követelünk, hogy miből, mikor és mennyit akarunk, a Netflix pedig mindenkinek készít valamit.

Kiemelt kép: Adam Rose/Netflix

Ajánlott videó

Olvasói sztorik