Kultúra

A faillatú vidék akkor is beránt, ha nem akarod

A Hello Wood 2010 óta szervez táborokat, ahol összegyűlhetnek a fiatal építészek, hogy létrehozzanak valamit. Nemcsak terveket raknak össze, hanem egy-egy fainstallációt építenek évről évre a csapatok. A Hello Wood több egy tábornál: egy nemzetközileg elismert kezdeményezés, ami a fejlődés mellett nem veszítette el a kezdeti koncepciót. Most egy könyvet adtak ki Csóromföldéről, amiben a résztvevők beszélnek arról, miért olyan csodálatos is ez a vidék és ez a tábor.

2017 nyarán megsültünk a kánikulában. Szárazság volt, és a naptej az egyik legértékesebb tulajdonná vált a táborban. Nagyon nehéz lett a déli napsütésben fizikai munkát végezni – én napi tizenöt ivószünettel és egy hosszúra nyújtott árnyékos sziesztával próbáltam túlélni a napot. De sürgetett a határidő! El kellett készülnie a Kolostornak és a Katedrálisnak, hogy az esti csellókoncertet ott lehessen tartani a tábortűz mellett. Nem volt kiút, együtt kellett megoldani a feladatot, úgyhogy a csapat minden tagja beleadott anyait-apait – valószínűleg mindenki a testtömegével megegyező mennyiségű vizet izzadt ki. De aki ott volt este, az tudja, hogy valami különleges dolog történt a Kolostor és a Katedrális láthatatlan falai között, ahol a cselló mély hangja keveredett a tűzből felszálló parázs pattogásával; varázslatos történetek elevenedtek meg a szemünk előtt.

A Hello Woodról mindenkinek más jut eszébe: lehet ez a Deák téri pop up park a színes padokkal, Csóromfölde szalmabálái, a Művészetek völgye, a Szigeten a Colosseum színpada, a borsodi falu tigrises totemállata vagy a 2014-es Adományfa, ami tavaly az ország több pontján magasodott, majd került a rászorulókhoz. Az építészeti kezdeményezés többek között Pozsár Péter ötlete alapján bontakozott ki, 2010-től egy egészen új formába öntötték Kapolcs fölött, Csóromföldén az egyetemisták oktatását. Már nyolcadik éve költöznek pár hétre a Káli-medencébe a fiatalok, hogy fából ideiglenes installációkat készítsenek. Most pedig a Design hét keretében nyílt ki a Hello Wood kapuja az átvett Zichy kastélyban. A közösség egy könyvben és a hozzá tartozó kiállításban foglalta össze az eddigi táborok élményeit. Egy egész napot követhetünk végig az építészekkel, a konyhán dolgozókkal, az önkéntesekkel és a buli főszereplőivel, hogy kicsit mi is Csóromra vágyjunk. Vagy nagyon.

Pozsár Péter Fotó: Bielik István / 24.hu

A Művészetek Völgye egészen más Csóromföldéről vagy a szomszédos Csórompusztáról, annyira beszippant a világa, hogy az embernek még Kapolcsig sincs kedve lemászni. Jó a völgy felett, a szántóföldek szélén, ahol mindened megvan az örök boldogsághoz. Nagy szavak illenek Csóromhoz, ahogy a Hello Woodhoz is. Felsorolhatjuk, hogy miket csináltak eddig, de az új könyvük meglehetősen valóságosan adják vissza, hogy a közösség az egész csoport lényege. „Az a legfontosabb tapasztalatunk, hogy ez a fajta építészeti munka, ez a fajta fizikai aktivitás nagyon hiányzik az építészeti oktatásból. Elképesztően durva közösségformáló ereje van. A közös munka rengeteg mindenre megtanít, sok mindent megtanulsz saját magadról, hogy mennyire vagy kitartó, hogy mennyi erőd van, hogy szerepelsz egy közösségben. Hogy szeretsz-e vezető lenni vagy inkább a csapat részeként végzed a feladatod” – mondta Pozsár Péter a megnyitón, és hozzátette, hogy a hallgatók itt megtapasztalhatják, milyen valamit végigcsinálni. Az egyetemen sokszor csak tervekkel találkoznak, itt viszont az elejétől összeraknak egy installációt, állnia kell, bármi történjék.

Az egykori majorság szomszédságában minden évben újra életre kel egy (fűrész)faillatú, efemer világ. Néha hihetetlen ebben a tájban reggelente meglátni a bábeli zűrzavart.

2010-től Csóromföldén gyűlnek össze a magyar és külföldi egyetemekről azok a diákok, akik egymástól és a workshopok vezetőitől tanulnának. „Itt valósul meg a Hello Wood nemzetközisége”– foglalta össze a Children of the Wood szerkesztője, Mihály Kamilla. Kapolcs fölött rengeteg ország rengeteg egyeteméről érkeznek építészeti hallgatók, és 2015-től le is cövekelt a területen a Hello Wood, és létrehozták a csóromi Project Village-et. A környéket az 1770-es évektől lakták, de a majorság nem illett a szocialista gazdálkodásba, és kőért cserébe széthordták a helyiek, nem maradt semmi. Mikor Pozsár Péterék először idejöttek csak az alapok jelezték, hogy hol állt egy-egy csűr. Évről évre fejlődtek, majd pár év múlva megvettek egy kéthektáros területet, és a terveik szerint úgy alakítják ki az infrastruktúrát és húznak fel további épületeket, hogy ne csak a nyáron tarthassanak workshopokat, hanem ősztől tavaszig. Később pedig egész évben jöhetnek külföldi egyetemekről egy-egy foglalkozásra.

Fotó: Bielik István / 24.hu

A szervezet, illetve hivatalos nevén a különleges oktatási övezet egyre csak nő. A workshopok mellett ott a stúdió Huszár András vezetésével, ahol profi munka során állítanak össze olyan projekteket, mint a szigetes Colosseum vagy a Deák téri park a festett padokkal. Külön működnek, az oktatási részleg a táborokkal pedig az óbudai Zichy kastélyban rendezkedett be. Hosszú előkészítés után költöztek, mivel az önkormányzat a helyreállításért cserébe használatot biztosított műemlék épületetben. Itt van egy műhely, egy állandó rendezvény- és kiállítótér, és a még el nem készült iroda. A folyamatos fejlődés ellenére azonban nagyon fontos, hogy megmaradjanak a gyökerek: „a Hello Wood egyik legnagyobb kihívása, hogy úgy egyensúlyozzon, hogy ne nője túl magát, ne veszítse el azt a spontaneitását, ami az egészet élteti. Közben mégis tudjon újabb lépcsőfokokat lépni, ne csak mindig ugyanazt ismételje” – nyilatkozta Mihály Kamilla

Mindegy, miért menne Csóromföldéig az ember, Csórumpusztán már le kell rakni az autót. Innen választhat, hogy keréknyomban vagy a kukoricáson keresztül halad tovább gyalog. Ez az út a kapu. A föld és az ég között ezen a bélleten keresztül léphetünk be a helyre, ami a meghódításra váró táj romantikáját és a nagyszülői udvarba való hazatérés lehetőségét egyszerre kínálja. Sokat kell fel-le sétálni ezen az úton, hogy megérkezzünk, hogy kicsit részévé váljunk a törzsnek, ami új hazát keres.

A most vasárnapig látogatható kiállításon a táborokig megyünk vissza. Az alkotások fotói Csóromot és a csak magyar egyetemekre szakosodott Tokaj-hegyalját mutatják be, ahol az építészeti mustrát is tartják. Pozsár Péter elmondta, hogy a nemzetközi tábort nyugodtan megtölthetnénk csak ötven külföldi ország egyetem külföldi diákjaival, Thaiföldtől Skandináviáig, a Harvardtól a Columbián át a barcelónai vagy a svájci egyetemig, mégis fontos, hogy megmaradjon a hazai vonal és az improvizatív jelleg, ahogy azt a könyv is sugallja. Hajnaltól hajnalig bármi történhet és megépülhet.

Galéria
Fotó: Bielik István / 24.hu

A képre kattintva galéria nyílik!

A cikk kiemelt idézetei a Children of the Wood könyvből vannak, a Hello Woodos csapat szavai.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik