A XX. század óriási változásokat hozott a mindennapokban, és persze a harctereken is: az elektromosság, az egyre nagyobb kapacitású számítógépek és persze az óriási távolságokat is pillanatok alatt leküzdeni képes közlekedési eszközök megjelenése teljesen megváltoztatta az emberek életét. Autók, motorok és repülőgépek tömegei öntötték el a világot, lovakra pedig egyre kevésbé volt szükség.
Mindez persze nem azt jelentette, hogy egy pillanat alatt mindenki megfeledkezett róluk – jól bizonyítja ezt a legelvetemültebb jövőálmokat, a legújabb kutatási eredményeket és a házibarkács zsenijeinek legjobb munkáit egyaránt bemutató Popular Science nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1933 áprilisában megjelent számának részlete, mely egy olasz feltaláló robotlováról számol be:
A finoman szólva is manipuláltnak tűnő fotó mellett mindössze egyetlen apró bekezdés írja le az acélcsövek egész sorából felépülő lovat, ami az utasa elé helyezett benzinmotor segítségével utánozza az ötezer éven át nélkülözhetetlen állatok mozgását.
A géplovak megteremtésének álma a következő évtizedekben sem tűnt el – a szintén a tengerentúlon szerkesztett Mechanix Illustrated közel harminc évvel később, 1962 áprilisában számolt be a kor jövőt megálmodni vágyó grafikusainak egyike, Frank Tinsley (1899-1965) munkájáról, a hadseregek számára kifejlesztett robotlóról, ami Hannibál Alpokon átkelő elefántjaihoz hasonlóan félelmet nem ismerve bármit átjuttatott volna a legnehezebb terepeken is.
A grafikus álma egyáltalán nem volt alaptalan, hiszen az űrversenyben vesztésre álló amerikaiak – az első mesterséges égitestet és az első embert is a szovjetek juttatták az űrbe – az évtized végére embert kívántak küldeni a Holdra, ennek a projektnek pedig nélkülözhetetlen része volt a Holdon közlekedni képes, napenergiával működő jármű építése. Tervek egész sora született a hadsereg laboratóriumaiban, illetve a tengerentúli egyetemeken, ezek tekintélyes része pedig egyértelműen lábakkal ellátott eszközt képzelt el a feladatra. Végül persze nem ezek az álmok győztek, így tucatnyi négykerekű, illetve egy kétkerekű zsákutca után végül megszülethettek a holdautók, melyek tervezési és kivitelezési munkáit az 1956-os forradalom után az Egyesült Államokba menekült magyar mérnök, Pavlics Ferenc vezette.
A cikk megjelenése óta több mint ötven év telt el – ennyinek kellett eltelnie ahhoz, tényleg megszülethessen az első, a harmincas, illetve ötvenes és hatvanas évek álmait valóra váltó, terhet cipelni képes gép: az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának kutatórészlege, a DARPA által életre hívott, száznyolcvan kilogrammot hordozni képes LS3, ami a Föld bármelyik pontján bevethető lett volna.
A lóméretű gépnek azonban voltak kisebb-nagyobb hibái: a bonyolultabb terepeken nem állt biztosan a lábán, az esések után azonban az esetek jó részében önállóan képes volt felállni. Jóval nagyobb hiba volt ennél a működési hangereje, ami lehetetlenné tette a harctéri körülmények közt való alkalmazását.
A 2010-2015 közt futott projektre a Védelmi Minisztérium 42 milió dollárt (mai árfolyamon 11,7 milliárd forintot) tapsolt el, majd az egész úgy eltűnt a süllyesztőben, mintha sosem létezett volna.
Ami nem sikerült az Egyesült Államoknak, az sikerült egy kínai gazdának: tizenkét év alatt szemétből épített magának egy lovat, majd a szekere elé fogta.
