Kultúra

Autó helyett akár robogót is küldhetett volna a NASA a Holdra

Vincze Miklós
Vincze Miklós

újságíró. 2018. 04. 21. 20:00

Féltek, hogy a holdautó mégsem lesz kész időben, így elkezdtek kidolgozni egy B-tervet. Szerencsére nem volt rá szükség.
Korábban a témában:

Az 1969-1972 közt tizenkét űrhajóst Holdra juttató amerikai Apollo-program derekán, az Apollo-14 sikeres útja után merült fel az igény arra, hogy a hajtóművek erejének növelésével még több és nagyobb eszközt juttassanak a Holdra, hogy az űrhajósok a leszállási hely minél tágabb környezetét járhassák be, illetve még több helyszíni vizsgálatot végezhessenek.

Így még egészen biztosan nem látta a Holdraszállásokat
Az utóbbi napokban a NASA az Apollo-küldetések során készített összes fotót feltöltötte az internetre, mi pedig most animációkat készítettünk belőlük.

Ennek kulcsfontosságú része volt a mindenki által ismert holdautó, melynek tervezésére a NASA egy jókora csapatot hozott össze, vezetőjévé pedig az 1956-ban az Egyesült Államokba menekült, a bolygók felszínén közlekedni képes autókon már évek óta dolgozó Pavlics Ferencet nevezte ki.

Ilyenek is lehettek volna az amerikai holdautók
A végleges változatot már mindannyian milliószor láthattuk, de hogy nézhettek ki a prototípusok? A gyanúnk beigazolódott: épp olyanok, mintha egy hatvanas évekbeli sci-fiből léptek volna elő. És persze, hogy magyar tervezte!

A GM Santa Barbara-i kutatóintézetében dolgozó magyar mérnök műszak igazgatóként és tervezőként vitte sikerre a projektet: munkája nyomán az Apollo-15, Apollo-16 és az Apollo-17 legénysége a védőöltözet rugalmatlansága által okozott, csigalassúsággal kivitelezett hasraesések közt négykerekűekkel járhatta be a Hold szürke felszínét.

De mi lett volna, ha a holdautó-projekt mégsem jár sikerrel? Mit használtak volna az űrhajósok a nagyobb távolságok megtételére? – merülhet fel a kérdés.

A NASA-nak természetesen erre is volt B-terve:

hát egy holdrobogót!

Az 1971 nyarán lezajlott Apollo-15 küldetésre szánt elektromos minirobogó prototípusát már a Holdraszállás évében, 1969-ben csiszolták, hogy a négykerekű járművel való csúnya befürdés esetén mégis legyen mit használni.

Ezek a legfurcsább dolgok, amiket a Holdon hagytunk
A hat küldetés során nemcsak néhány járművet, cipőlenyomatokat és az amerikai zászlót hagyták az űrhajósok a Holdon, hanem sokszor olyan furcsa tárgyakat is, mint egy családi fotó.

A prototípusokról igen kevés adat áll rendelkezésre, sőt, a legtöbb, űrkutatással foglalkozó archívumban egyáltalán nem találhatunk róla anyagokat, sőt, a témáról beható cikket közlő Jalopnik szerint az űrkutatási relikviákat őrző, a NASA legfontosabb kiállítóterének számító National Air & Space Museum Apollo-szakértőjének halvány fogalma sem volt arról, hogy hasonló gép valaha akár csak egy pillanatra is létezett volna.

Az persze egészen biztos, hogy a gép sosem jutott túl a tesztelés első fázisain, bár járt a Vomit Cometként emlegetett, a földinél jóval csekélyebb gravitációt, vagy épp annak hiányát néhány másodpercre szimulálni képes repülőgépek egyikében:

 

A projekt gyökerei egyébként meglepően szürreálisak: az amerikaiak egyszerűen csak vettek egy akkor újnak számító, aprócska Honda CT90-est, majd a nyergébe ültettek egy űrhajóst, és kiküldték kicsit száguldani a holdbéli talajviszonyokat szimuláló hangárba:

A sárga kismotor kalandjai a Holdon, csehszlovák filmszatíra, 83 perc, 1970

 

A japán típussal szerzett teszteredmények elemzése után végül rövidesen előálltak egy saját fejlesztésű, elektromos erőforrással rendelkező, mindössze 0,625 lóerős minimotorral, ami talán ugyanazt akkumulátort kaphatta, mint a későbbi holdautó.

 

A fura részletek sorra ezzel azonban még korántsem ért véget, ugyanis a NASA a RevZilla szerint egy fillérekből megvalósítható méhviaszos hűtési megoldást kívánt bevetni, a Holdon ugyanis az atmoszféra majdnem teljes hiánya miatt a motor által termelt hőt a környezet nem tudja elnyelni, így valamiféle hűtésre van szüksége. A terv a következő volt:

az űrhajós addig utazhatott volna megállás nélkül, míg a motor burkolata felé pillantva észre nem veszi, hogy olvad a viasz. Néhány perces, az újbóli megszilárdulásig tartó kényszerpihenő után folytathatta volna az útját.

A levegő nélkül működő, titánspirállal merevített holdautó-abroncsok helyett a NASA ebben az esetben a földi járműveken jól megszokott gumitömlőket használtak volna, melyek az űrruhákkal ellentétben nem viselték volna el túl sokáig a 270 fokos napi hőingást.

Az első amerikai űrruhatervet látva előbb gondolnánk egy gyenge sci-fire, mint a holdraszállásra
A tervet látva a NASA felkötötte a nadrágot, az évtized végére pedig megvalósult Kennedy elnök álma: embert küldtek a Holdra.

Szerencse, hogy ezt a konstrukciós hibát az űrhajósoknak nem egy hirtelen durrdefekt során, élesben kellett megtapasztalniuk, és tizenhét hónapos megfeszített munka után végül Pavlicsék holdautója indulhatott útnak a Hold felé.

A Jalopnik nyomán
vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Eltolták Szent István ünnepét

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.