Kultúra

Autó helyett akár robogót is küldhetett volna a NASA a Holdra

Vincze Miklós
Vincze Miklós

újságíró. 2018. 04. 21. 20:00

Féltek, hogy a holdautó mégsem lesz kész időben, így elkezdtek kidolgozni egy B-tervet. Szerencsére nem volt rá szükség.
Korábban a témában:

Az 1969-1972 közt tizenkét űrhajóst Holdra juttató amerikai Apollo-program derekán, az Apollo-14 sikeres útja után merült fel az igény arra, hogy a hajtóművek erejének növelésével még több és nagyobb eszközt juttassanak a Holdra, hogy az űrhajósok a leszállási hely minél tágabb környezetét járhassák be, illetve még több helyszíni vizsgálatot végezhessenek.

Így még egészen biztosan nem látta a Holdraszállásokat
Az utóbbi napokban a NASA az Apollo-küldetések során készített összes fotót feltöltötte az internetre, mi pedig most animációkat készítettünk belőlük.

Ennek kulcsfontosságú része volt a mindenki által ismert holdautó, melynek tervezésére a NASA egy jókora csapatot hozott össze, vezetőjévé pedig az 1956-ban az Egyesült Államokba menekült, a bolygók felszínén közlekedni képes autókon már évek óta dolgozó Pavlics Ferencet nevezte ki.

Ilyenek is lehettek volna az amerikai holdautók
A végleges változatot már mindannyian milliószor láthattuk, de hogy nézhettek ki a prototípusok? A gyanúnk beigazolódott: épp olyanok, mintha egy hatvanas évekbeli sci-fiből léptek volna elő. És persze, hogy magyar tervezte!

A GM Santa Barbara-i kutatóintézetében dolgozó magyar mérnök műszak igazgatóként és tervezőként vitte sikerre a projektet: munkája nyomán az Apollo-15, Apollo-16 és az Apollo-17 legénysége a védőöltözet rugalmatlansága által okozott, csigalassúsággal kivitelezett hasraesések közt négykerekűekkel járhatta be a Hold szürke felszínét.

De mi lett volna, ha a holdautó-projekt mégsem jár sikerrel? Mit használtak volna az űrhajósok a nagyobb távolságok megtételére? – merülhet fel a kérdés.

A NASA-nak természetesen erre is volt B-terve:

hát egy holdrobogót!

Az 1971 nyarán lezajlott Apollo-15 küldetésre szánt elektromos minirobogó prototípusát már a Holdraszállás évében, 1969-ben csiszolták, hogy a négykerekű járművel való csúnya befürdés esetén mégis legyen mit használni.

Ezek a legfurcsább dolgok, amiket a Holdon hagytunk
A hat küldetés során nemcsak néhány járművet, cipőlenyomatokat és az amerikai zászlót hagyták az űrhajósok a Holdon, hanem sokszor olyan furcsa tárgyakat is, mint egy családi fotó.

A prototípusokról igen kevés adat áll rendelkezésre, sőt, a legtöbb, űrkutatással foglalkozó archívumban egyáltalán nem találhatunk róla anyagokat, sőt, a témáról beható cikket közlő Jalopnik szerint az űrkutatási relikviákat őrző, a NASA legfontosabb kiállítóterének számító National Air & Space Museum Apollo-szakértőjének halvány fogalma sem volt arról, hogy hasonló gép valaha akár csak egy pillanatra is létezett volna.

Az persze egészen biztos, hogy a gép sosem jutott túl a tesztelés első fázisain, bár járt a Vomit Cometként emlegetett, a földinél jóval csekélyebb gravitációt, vagy épp annak hiányát néhány másodpercre szimulálni képes repülőgépek egyikében:

 

A projekt gyökerei egyébként meglepően szürreálisak: az amerikaiak egyszerűen csak vettek egy akkor újnak számító, aprócska Honda CT90-est, majd a nyergébe ültettek egy űrhajóst, és kiküldték kicsit száguldani a holdbéli talajviszonyokat szimuláló hangárba:

A sárga kismotor kalandjai a Holdon, csehszlovák filmszatíra, 83 perc, 1970

 

A japán típussal szerzett teszteredmények elemzése után végül rövidesen előálltak egy saját fejlesztésű, elektromos erőforrással rendelkező, mindössze 0,625 lóerős minimotorral, ami talán ugyanazt akkumulátort kaphatta, mint a későbbi holdautó.

 

A fura részletek sorra ezzel azonban még korántsem ért véget, ugyanis a NASA a RevZilla szerint egy fillérekből megvalósítható méhviaszos hűtési megoldást kívánt bevetni, a Holdon ugyanis az atmoszféra majdnem teljes hiánya miatt a motor által termelt hőt a környezet nem tudja elnyelni, így valamiféle hűtésre van szüksége. A terv a következő volt:

az űrhajós addig utazhatott volna megállás nélkül, míg a motor burkolata felé pillantva észre nem veszi, hogy olvad a viasz. Néhány perces, az újbóli megszilárdulásig tartó kényszerpihenő után folytathatta volna az útját.

A levegő nélkül működő, titánspirállal merevített holdautó-abroncsok helyett a NASA ebben az esetben a földi járműveken jól megszokott gumitömlőket használtak volna, melyek az űrruhákkal ellentétben nem viselték volna el túl sokáig a 270 fokos napi hőingást.

Az első amerikai űrruhatervet látva előbb gondolnánk egy gyenge sci-fire, mint a holdraszállásra
A tervet látva a NASA felkötötte a nadrágot, az évtized végére pedig megvalósult Kennedy elnök álma: embert küldtek a Holdra.

Szerencse, hogy ezt a konstrukciós hibát az űrhajósoknak nem egy hirtelen durrdefekt során, élesben kellett megtapasztalniuk, és tizenhét hónapos megfeszített munka után végül Pavlicsék holdautója indulhatott útnak a Hold felé.

A Jalopnik nyomán
vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Life vests are pictured at the Aquarius rescue vessel, chartered by French NGO SOS-Mediterranee and Doctors Without Borders (MSF) as it sails to the SAR (Search and Rescue) area on June 22, 2018 in open sea between Algeria and Tunisia. (Photo by PAU BARRENA / AFP)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.