Ha már a Kolorádón is megnéztük, hogy mit érdemes két fröccs között enni, a nagyobb testvérénél, a Bánkitó fesztiválnál szintén tettünk egy kajakört. Ezen a téren nem nagyon lehet Bánkra licitálni, gasztróból kiütéssel veri a társait, és erről nem is a fesztivál tehet, illetve nem csak azok foodtruckok, amiket ők húztak magukkal Nógrád megyéig. A hely titka, hogy Bánk eleve egy üdülőhely, ahol máskor Neoton Família és Kárpátia szól a Tószínpadon, a környék pedig tele van büfékkel, pizzériákkal. Az egész fesztivál a pesti street food és a klasszikus balatoni strandhangulat keveréke, ami ezerszer jobb a szokásos felhozatalnál, árban és kínálatban is. Van is mit ajánlani reggelire, ebédre és vacsorára.
A becsületkasszás reggeli lenyomja a rántottát
A Tószínpadnál és a tábor területén is vannak kávés kocsik, és a mindig megbízható Bowling pizzériában is kapható rántotta 690-ért, vagy valami plusszal 790 forintért, virsli 550-ért. Vagy választhatjuk a falu kisboltját a rizikós árujával együtt. Sose lehet tudni, hogy fél óra várakozás után mit találunk a polcokon, lesz-e májkrém vagy maximum egy Dörmi kismackót zsákmányolhatunk. Amikor a fesztivál főszervezőjével, Schönberger Ádámmal interjúztunk, azt mondta, hogy létezik egy másik bolt kicsit feljebb. Még nem találkoztunk vele, de lehet, hogy érdemes egy kört tenni a tömeg láttán a pizzéria mellett.
Ami viszont igazán passzol a Bánkitó szellemiségéhez, az nem a három tojásos rántotta, nem is a virsli, hanem a közösségi reggeli, minden nap 9-től délig a tábor területén, az egyik faházban. A kávé tökéletes, van tea, kalács, kenyér, piritós, májkrém, kolbász, zöldség, szóval minden, ami egy tökéletes másnaphoz kell. Nincs fix ár, senki nem tartja a fejedhez a perselyt, és egyedül a kávés repohárért kötelező adni 300 forintot, de azért illik valamennyit dobni a becsületkasszába, az uborka meg a paprika sem magától mászott ide.
Főtt kukorica a fesztivál közepén
Érdekes, hogy a Bánkitó kajás szekciója már nem csak a belvárosi ízlést akarja megnyerni magának, idén nincs lángosburger, vagy valami újabb lehetetlenül fölösleges csoda, hanem beszivárgott a strandhangulat a színpadok közé. A strand tövében akad minden, ami a tóhoz illik a lángostól a hekkig, de már a tábor területén is találkozhatunk a retró hangulattal. A régi S10 színpad helyén egy óriási pult nőtt ki babzsákokkal és sok árnyékkal, a menü pedig a melegszendvicset, a főtt kukoricát és a palacsintát jelenti.
Ha veszünk egy random magyar büfét, akkor egy valamiben biztosak lehetünk: ha mirelit is a hamburger, legalább óriási. A büfések az évtizedek alatt szépen kitapasztalták, hogyan lehet az amúgy nem olyan magas elvárásokat megugrani, a vendégek pontosan azt kapják, amire vágynak. Senki se fogja felróni nekik, ha vizes a tejföl, vagy túl zsíros a lángos, pont ilyennek szeretjük. Az már más kérdés, ha ettől a világtól teljesen idegen vendéglátósok próbálkoznak a büfés vonallal.
Az ötlet amúgy szuper, tök fölösleges még egy Zing-másolat vagy újhullámos lakókocsi, az egyszerűséggel éppen akkorát lehet kaszálni. A tábor bejáratánál 1850 forintét (melegszendvics: 950, főtt kukorica: 450, palacsinta: 250-400 forint) lehet végigenni a padlizsános vagy sonkás melegszendvicset a kukoricával, a fahéjas és lekváros palacsintával. Ez nem kevés, főleg úgy, hogy nem olyan nagy az a szendvics, és egy ideig só sem volt a kukoricához, úgyhogy egyelőre az látszik, hogy vagy érdemes a retrót választani, ha ebédről van szó, vagy a klasszikus pizzát (tenger gyümölcsei kerülendő) a Bowlingban, a lángosozóktól még van mit tanulni. Aki mindenképp főtt ételt szeretne enni, az mehet a színházas részhez kitelepült Úri murihoz, ami nagyjából egy színházi büfé hangulatát is adja vissza, van például péksüti 280-ért vagy napi menü 1000-1200 forintért (vega/húsos). A csütörtökön ratatouille megérne egy ismétlést.
A csalamádés burger és a Zing között félúton
Már mióta hallani, hogy a hamburgernek leáldozott, kész, vége, már nem menő. De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy eljön az a pillanat, hogy az emberek megunják, a burger olyan, mint a pizza, sosem megy ki a divatból. Egyszerűen már nem lehet a műfajban akkorát villantani, elmúltak azok az idők, amikor sorra nőttek ki a földből az új hamburgerezők. Nehéz lenne csak egy jó hússal felhívni bárkinek a figyelmet, a fesztiválokról viszont sosem fognak eltűnni, ki is törne a forradalom ellenkező esetben. Egy, a Bánkitó méretű rendezvényen három haburgeres kocsit mindig találni. Most az egyik a Tószínpadnál a Las Vegan’s (A Dob utca 40-ben is meg lehet őket kóstolni): a Kolorádón már kipróbáltuk őket, és aki figyel a mindenmentes, egészséges alapanyagokra, az imádni is fogja a helyet. Aki viszont a klasszikus marhahúst szokta meg, annak éles váltás lesz egy vegán csicseriborsós pogácsa.
A kettő – a tocsogós amerikai és a vegán – között ott van a vállaltan nemburger, a Cheche (Budapesten a Teréz körút és a Podmaniczky sarkán találni őket), ahol darált helyett egész hús kerül a nem édes, hanem rozslisztes buciba. Amolyan felturbózott magyaros retróburgerként lehet definiálni a Chechét. A kígyóuborka közepesen vastag, már csak a csalamádé hiányozna a balatoni verzióhoz, de akkor jön a helyére thai változat a gyömbéres káposzta salátával és az édes csili és a pácolt csirke. A honlapon szereplő árakat kissé megemelték, egy fitness szendvics 1390, egy thai 1590, egy marha steakes pedig 1790 forint. De aki meg biztosra akar menni, az úgyis a Zingnél fog sorba állni. Már nem az a régi újdonság és különlegesség, mint az elején, egyre nagyobb franchise lett a cégből, és felültek a hetedik kerületi bulinegyed hullámaira, de ettől függetlenül legalább tudod, hogy mire számíthatsz. Ezzel nehéz versenyezni. 3600 forintból ketten bőven meg lehet vacsorázni két burgerrel és egy nagy krumplis kosárral bónusz szósszal.
Egy-két jó a tanács a most érkezőknek
Pulcsi, pulcsi, pulcsi. Bánk egy trükkös és kiszámíthatatlan hely saját mikroklímával. Nappal lehet, hogy dögmeleg van, de estére felvehetjük az összes ruhát, akkor is vacog a fogunk. Szóval úgy fogjuk fel, hogy nappal nyár van, este kegyetlen ősz. A sár folyamatosan szárad fel, de azért – főleg este – nagyon nem ajánlott papucsot húzni, mert még zárt cipőben is esélyes egy segges.
A másik, hogy már nincs készpénzes fizetés a fesztiválon. Bár tegnap a Mastercard rövid időre feladta, újra helyre állt a rend, és lehet fizetni paypasszal vagy Hellopay kártyával, amire készpénzt is felrakhatunk, alapból 10 százalék a borravaló (jótékony célra megy, de a csúszkát nullára is le lehet húzni) Az árak nem olyan vészesek, a sör 700 és 950 forint között van, de ami ennél is fontosabb, hogy lassan, de biztosan igazságot szolgáltatnak a borosoknak, és már nem mérik vodkaszóda áron a vicét. Egy sportfröccs 500 forint, egy vice pedig 750. Akinek nincs repohara, az fizethet először 300 forintot, de aztán szorítsa magához a poharát, mert nem lehet visszaváltani, és húzós lenne mindig újat venni. Ja, és még véletlenül se felejtse otthon senki a pulcsit.
