A vendégeket házigazdaként dr. Farbaky Péter, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója, egyben az Országos Közgyűjtemények Szövetségének elnöke köszöntötte.
Az előadásokból és a kerekasztal-beszélgetésből álló programot dr. Cseri Miklós, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatójának gondolatébresztő előadása vezette fel. Beszédében kiemelte, hogy a hazai múzeumi szervezet erőssége a sokszínűség, tagoltság, ugyanakkor gyengeségként is felfogható, hogy nincs kiérlelt formája a szakmai együttműködéseknek, és a hatékonyabb érdekérvényesítéshez is szükséges lenne a diverzifikált múzeumi szakma egységes fellépése. Erősítésre szorul a hazai múzeumi szakma külföldi jelenléte, reprezentációja, az itthoni terepen pedig az egymást helyzetbe hozó hálózatosodás és a közös, jól összehangolt kommunikáció. Hátránya a magyar rendszernek, hogy nem képes önállóan fenntartani egy valóban független szakmai és érdekvédelmi apparátust, ennek hiánya pedig egyfajta helyben járást, esetenként provincializmust és kishitűséget is eredményez.
Az esemény meghívott külföldi előadója Björn Stenvers, az ICOM Endowment Fund igazgatója, az Amszterdami Múzeumok Szövetségének létrehozója, valamint korábbi vezetője saját példáján keresztül világította meg, hogy milyen mértékű nyitottságot és alkalmazkodóképességet vár el a jelenkor, illetve a piaci szektor a múzeumi szférától. A lépéskényszerbe került múzeumokra és múzeumi munkatársakra nehezedő nyomás olyan kényelmetlenséggel jár, hogy ez egyedül csak átgondolt múzeumok közötti együttműködéssel, a tudás megosztásával, illetve a sikerhez vezető, helyesen pozícionált márkaépítéssel kezelhető.
„Ha nem gondolkodunk és dolgozunk együtt, akkor alulteljesítünk!” ̶ szögezte le Björn Stenvers, aki a fenti elvet nemzetközi léptékben képviseli. Sokat utazó, „múzeumi diplomataként”, különféle múzeumi projekteket generáló tanácsadóként rendszeres kapcsolatban van az erre nyitott kelet-európai, különösen az orosz múzeumi szereplőkkel. Hollandiában pedig 44 múzeumból álló, egyre sikeresebb mutatókkal rendelkező hálózattal működik együtt jól átgondolt keretek között egy igazgatótanács segítségével.
Björn Stenvers a globálisan fenntartható fejlesztési célkitűzések támogatása mellett a kurátorok és a kereskedelmi részlegek, a muzeális intézmények és az olykor nem egészen fedhetetlen forprofit cégek kreatív, a kulturális különbségekre is érzékeny, flexibilisen alakítható együttműködését, a kínálkozó lehetőségek maximális kihasználását szorgalmazza, mindezt persze a diplomatikus egyensúlyra törekvés jegyében.
A résztvevők körében élénk visszhangot és sok kérdést felvető előadást a Hatékony kapcsolatépítés – Lehetőségek a forprofit és nonprofit szféra bevonására címmel szervezett kerekasztal-beszélgetés követte, melynek résztvevői dr. Deme Péter (a Pulszky Társaság elnöke), dr. Farbaky Péter (az Országos Közgyűjtemények Szövetségének elnöke), Fogas Ottó (a Móra Ferenc Múzeum igazgatója, illetve a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének képviseletében) és Molnárné Aczél Eszter (az ICOM-Magyar Nemzeti Bizottság titkára) voltak. A négy nagy múzeumi szakmai szervezet ̶- ICOM, OKSZ, MVMSZ, Pulszky ̶ képviselőit egy asztalhoz ültető beszélgetést dr. Bereczki Ibolya, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum ágazati feladatokért felelős főigazgató-helyettese, egyben a „Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek” projekt múzeumi komponensnek szakmai vezetője moderálta.
A megszólalók több alkalommal is visszautaltak dr. Cseri Miklós és Björn Stenvers gondolataira.
Molnárné Aczél Eszter kiemelte, hogy az elhangzottakból sok minden megvan már helyben, az ICOM MNB is a nemzetközi tapasztalatcserét igyekszik előmozdítani: a nemzetközi szakirodalom magyar nyelven történő közreadásával és a külföldi szakmai konferenciákon a hazai szakemberek részvételének támogatásával, de itthon egyelőre még hiányzik egy valóban karizmatikus arc a felvázolt törekvésekhez. Dr. Farbaky Péter a Budapesti Történeti Múzeum nemzetközi szakmai kapcsolatokba való beágyazottságába adott betekintést. Fogas Ottó a barter alapú, illetve a regionális együttműködésekre, a rövidebb és hosszabb távon megtérülő kezdeményezésekre és a több lábon állás kényszerére tért ki. Dr. Deme Péter pedig a kiállításcsere programok és a határmenti partnerprogramok jelentőségét, illetve a magyarországi finanszírozás bizonytalanságát hangsúlyozta.
A Molnárné Aczél Eszter által elmondott zárszóban konklúzióként elhangzott, hogy a hazai múzeumi életben elvileg mindenki igyekszik előre lépni, de a napi kényszerek súlya alatt sokszor csak a túlélésre törekvés kerül a középpontba. Nagy szükség van a hasonló szakmai eseményekre, a gyenge pontok felmérésére és őszinte kimondására, az „egymásról, magunkról és a látogatóinkról való tudás” megszerzésére, a már meglévő tudás megosztására és természetesen az előre vivő stratégiák, együttműködések kipróbálásához szükséges bátorságra.
Szerző: Kajári Gabi
