Az aLL Design-t vezető Will Alsop színes, kifejező és játékos munkáiról volt ismert, melyek messze átlépték a modern építészetről a legtöbb ember fejében létező határokat.
Fotó: Malcolm Crowther
Alsop már gyerekkorában építész akart lenni, sőt, hatévesen már édesanyjának tervezett házat. A szigetország legrégebbi építészeket képző független intézménye, az 1847-ben alapított Architectural Association School of Architecture diákjaként huszonhárom évesen második díjat kapott a párizsi Pompidou központ pályázatára beadott terveiért – egyedül csak a végső győztes Richard Rogers – Renzo Piano páros tudta megelőzni.
Saját irodáját egykori évfolyamtársával, John Lyallel együtt nyitotta meg 1981-ben (Alsop & Lyall), ami Jan Störmer érkezése, illetve Lyall távozása után 1991-től Alsop & Störmer néven működött tovább. Első projektjei értelemszerűen a szigetországban valósultak meg, ezel közül messze kiemelkedik a Cardiffi-öbölbe tervezett, 1990-2010 közt állt látogatóközpontja:
Fotó: Andy Dolman
Életműve második szakaszában Európa külöböző országaiban alkotott: munkája nyomán született meg a hamburgi kompkikötő, valamint a Bouches-du-Rhône megye vezetésének otthont adó Marselle-i, Bálnaként is emlegetett Nagy Kékség (Le Grand Bleu, 1994):
Fotók: Love Spots Marseille
Alsop és Störmer útjai 2000-ben váltak szét, ezután az építész megalapította első, teljes mértékben saját irodáját, az Alsop Architects-et. A cég ügyei azonban nem mindig mentek túl jól, köszönhetően a valóságtól a kivtelezők szerint néha túlságosan elrugaszkodott terveinek, valamint annak, hogy Alsop nem tudta jól kezelni a terveiért kapott jókora összegeket. 2006-ban épp ezért eladta az akkor már ARCHIAL néven futó irodáját egy nagy cégcsoportnak, hogy a következő években egyedül csak az építészetre koncentrálhasson.
Peckham Library, London, 2000 / fotók: quisnovus, sarflondondunc és Fin Fahey
Sharp Centre for Design, Ontario College of Art & Design, Toronto, Kanada, 2004 / fotók: Taxiarcho28, Paula Soler-Moya és Tom Flemming
The Public, West Bromwich, 2008 / fotók: Tony Hisgett és Elliott Brown
2009-ben csatlakozott a világ legkiterjedtebb építőipari cége, az RMJM (Robert Matthew Johnson Marshall) londoni irodájához, ami rövidesen a Will Alsop at RMJM nevet vette fel. 2011-ben alapította meg utolsó cégét, az aLL Design-t.
A turizmust és rendezvényszervezést tanuló diákokat fogadó, krikettpálya szélén épült Carnegie Pavilion, Leeds, 2010 / fotó: caradoue
Munkáiban láthatjuk a modernizmus két fontos úttörője, Mies van der Rohe és Le Corbusier hatását, akiket maga Alsop is példaképeinek tartott, avantgárd épületei viszont nem csak szokatlan formáikkal, de élénk színeikkel is jól elkülönülnek a környezetüktől. Építészi munkája mellett a londoni Central Saint Martins College of Art and Designon, valamint a bécsi, londoni és a hannoveri egyetemen is töltött be akadémiai pozíciót, a University for the Creative Arts’ Canterbury School of Architecture-nak pedig építészprofesszora volt.
2000-ben a Brit Birodalom Rendje tiszti fokozatát kapta meg, valamint a Királyi Művészeti Akadémia tagja lett. 2000-ben Stirling-díjat, 2004-ben a RIBA Worldwide Award-ját, 2003-ban és 2006-ban pedig a Civic Trust Awardot zsebelte be. 2018. május 12-én, rövid betegség után, hetvenéves korában hunyt el.
