A szereplők: egy fiát egyedül nevelő prostituált, egy feltörekvő fiatal zenész fiú, egy gyermeket váró fiatal feleség. A közös bennük, hogy mind ugyanabban a társasházban élnek, Irán fővárosában. A Teheráni tabuk három, az iráni mindennapokban átlagosnak mondható sorsot mutat be, melyek úton-útfélen nem csak keresztezik, hanem befolyásolják is egymást.
Úgy, hogy mindeközben a kultúrpolitikát, a szociális életet, úgy egyáltalán a hétköznapokban mindent beszabályozó és uraló iszlám hit betartatói abszurd akadályokat görgetnek a szereplők elé. Ezek pedig sok esetben csellel, csalással, korrupcióval vagy dicstelen megfutamodással oldhatóak csak meg.
Pari, a prostituált anyuka rendületlenül küzd azért, hogy elválhasson drogfüggő, jelenleg börtönben ülő férjétől, ám az ügyében intézkedő bíró addig nem írja alá a válási papírokat, amíg a férj bele nem egyezik. Átmeneti megoldásként, amíg „gondolkodik” hogyan oldhatnák meg ezt a helyzetet, szexuális ellenszolgáltatásokért cserébe felkínálja egyik lakását, hogy a nőnek és fiának legyen hol laknia.
Sara harmadik babáját várja, mivel korábbi két gyermekével már elvetélt. Akarja is meg nem is a gyerekvállalást, mivel hiába van szerető férje, nem engedi, hogy a nő dolgozhasson, mondván azzal csak árt a babának. Sara viszont szinte megőrül otthon cserfes anyósa és diabéteszes apósa mellett és szabadságra vágyik.
Babak, a fiatal, jóképű zenész és zenetanár szeretne betörni a zenepiacra egyedi, harmónikával felturbózott elektronikus zenéjével, ám az nem felel meg az iszlám értékrendeknek a kulturális minisztérium szerint – jelentsen is ez bármit – ezért sokadik alkalommal hajtják el. Szabadidejében titkos szórakozóhelyekre jár inni és táncolni. Egy wc-ben lezavart gyors numera viszont nem várt következményekkel jár: ki kell fizetnie a lány szűzhártya-visszavarrását, mielőtt az egy héten belül feleségül megy vőlegényéhez.
Iránban ezek az átlagember problémái
A film nyitójelenetében Pari épp orálisan elégít ki egy férfit, miközben kisfia a kocsi hátsó ablakán kémleli a várost. A rádióban valaki éppen arról értekezik, hogy
…a mindenható a nő orrát is a csadorviselésre teremtette.
Eközben az autó sofőrje kiszúrja a lányát az utcán, aki egy férfival sétál kézenfogva. Az orális aktus abbamarad, hogy az apuka a nyílt utcán kérhesse számon és kurvázhassa le lányát.
A három történetszálon keresztül egy sokkal nagyobb szeletet kapunk Teherán mindennapjaiból és az eredeti iszlám vallás kifordított, elnyomó működéséről. Megjelenik a kábítószerfogyasztás problémája, a külföldi munkavállalás esélytelensége, a titkos orvosi laborok és dokumentumkészítő műhelyek frusztrációja, a szexualitás elfojtása és legváratlanabb helyekről való feltörése. Ali Soozandeh rendező nem démonizálja a hatalmat, csak egyszerűen bemutatja azt működése közben, ami sajnos így is elég rémisztő.
Beszédes, hogy Soozandeh Németországban forgatta le a filmet, Iránban alighanem erre esélye sem lett volna. Így a rotoszkópos technikának – a felvételek stúdióban, zöld háttér előtt készültek, amire utólag került rá az animáció-hatású réteg – két értelmezési lehetősége is van. Egyfelől a sűrű cselekményt elemeli a valóságtól, ugyanakkor egy másikat konstruál, ahol a történet éppúgy működik, mint az előbbiben.
Hiába tehát a színes forgatag, ami képileg jellemzi a filmet – mintha csak egy felnőtteknek szóló képregényt lapozgatnánk – valójában sötét titkokat leplez le a mindennapokról, de a technikának köszönhetően mégis könnyedebbé válik a befogadása. A Teheráni tabuk képes őszintén beszélni Irán sötét oldaláról, mégsem egy borús realista dráma lesz belőle, hanem egy dokumentum-erejű elbeszélés a hatalom és az átlagember kapcsolatáról.
Teheráni tabuk, 2018, 8/10
Borítókép: Cirko Film
