Kultúra sorozatkritika

Az egész világ egyforma: itt is Gucci, ott is Gucci

Orosz gengszterek szállták meg a BBC-t: az egzotikus helyszíneken játszódó McMafia nemcsak az év első brit sikersorozata lett, de egy szervezett bűnözésről szóló könyv alapján íródott, és a történetét valós szereplők ihlették, a nálunk is jól ismert Szemjon Mogiljevicstől azaz Szeva bácsitól Borisz Berezovszkijig.

Misha Glenny, a Guardian és a BBC egykori közép-európai tudósítója tíz évvel ezelőtt jelentette meg a McMafia: A Journey Through the Global Criminal Underworld (McMafia: Utazás a globális bűnözői alvilágban) című riportkönyvét, mely elsősorban arra koncentrált, hogyan változott meg a nemzetközi szervezett bűnözés világa a Szovjetunió felbomlása után. A könyv bemutatta, hogyan épültek be a bűnözői körök az orosz politikába, és hogyan jelentek meg az orosz bűnbandák Tel-Avivtól New Yorkig bárhol a világon, legyen szó drog- és fegyvercsempészetről, vagy éppen pénzmosásról. Ezt a könyvet alakította a BBC és az AMC közös produkcióban fikciós sorozattá, melynek az utolsó, nyolcadik részét vasárnap sugározta a brit csatorna, a főszerepben az egyik potenciális új James Bondnak tartott James Nortonnal. Rajta kívül azonban orosz vagy legalábbis egykori szovjet tagállamból származó, oroszul anyanyelvi szinten beszélő színészek játszották a főbb szerepeket, amely már az új idők jele, hiszen nem is olyan régen még angol színészek kapták volna ezeket a szerepeket is.

Ennek ugyan ellentmondhat, hogy pont Norton is egy oroszt játszik, ám Alex Godman gyerekkora óta Londonban él, a szülei britnek nevelték, és velük is csak angolul beszél. Alex apja, Dimitrij ugyanis emigrációba kényszerült, és családjával Londonban élik a dúsgazdag oligarchák életét, és próbálnak szakítani a bűnözéssel. Az elit iskolákban tanult Alex például befektetési bankárként dolgozik, jegyben jár egy jó családból való angol nővel, Rebeccával, és esze ágába sincs korpa közé vegyülni, de aztán a sors másként hozza. Erről a Michael Corleonét idéző átalakulásról szól a McMafia, mely Londonon kívül olyan változatos helyszíneken is játszódik, mint Mumbai, Prága, Tel-Aviv vagy éppen Moszkva. Emiatt elég sokan hasonlították a McMafiát a BBC két évvel ezelőtti nagy költségvetésű sorozatához, a Night Managerhez, mely olyan sztárokat vonultatott fel, mint Tom Hiddleston vagy Hugh Laurie, ám a kezdeti lelkesedés ellenére lapos és élettelen lett, hiába az egzotikus forgatási helyszínek.

Merab Ninidze Vagyim Kaljagin szerepében. Fotó Nikola Predovic/Cuba Pictures/CP – © 2017 Cuba Pictures/CPL Godman/AMC Film Holdings LLC.

A McMafia vegyes fogadtatásban részesült ugyan, de a hibái ellenére is jobb és főleg életszerűbb sorozat, mint a Night Manager volt. Utóbbiban például Hugh Laurie-nak kellett volna játszania „a világ leggonoszabb emberét”, de hiába nagyszerű színész, a karaktere annyira volt hiteles, mintha egy mesefilmből lépett volna ki. Vele szemben a McMafiában látott Merab Ninidze hideglelős alakítást nyújt a részben Szemjon Mogiljevicsről mintázott keresztapa, Vagyim Kaljagin szerepében, de a többi orosz főszereplő is szuper: így a megtört, alkoholista Dimitrijt alakító Alekszej Szerebrjakov, akinek már a feje is olyan vörös, hogy bármelyik pillanatban megütheti a guta; a feleségét játszó, méltóságteljes Marija Suksina és a Vagyim titkosszolgálati kapcsolatát, Ilja Fedorovot alakító Kirill Pirogov egyaránt a sorozat erősségei. (A Suksina alakította Okszanától származik a sorozat aranyköpése: „Az egész világ egyforma már. Itt is Gucci, ott is Gucci.”) James Nortont ellenben többen is kritizálták, amiért szerintük faarccal csinálta végig a sorozatot, mások szerint viszont pont ezért alakította jól az érzelmek nélküli, kőgazdag, felületes playboyt. (Norton egyébként sokoldalú színész, erről meggyőződhetett, aki látta mondjuk a Happy Valley erőszakos pszichopatájaként vagy a Háború és béke Andrej hercegeként.)

A leggyakrabban a lassúsága miatt bírálják a McMafiát, pedig a legelejét leszámítva elég szépen felpörög a cselekmény, sőt, van egy-két epizód, ahol mesterien adagolják a feszültséget az alkotók: a Mumbaiban játszódó rajtaütéses rész például tökéletes, akárcsak az, amikor a konfliktus Vagyimmal nyílt háborúvá fajul, és Alex családtagjai kerülnek a célkeresztbe. A legutáltabb karakter pedig egyértelműen Alex menyasszonya, Rebecca (Juliet Rylance), szegény tényleg teljesen semmilyen szereplő, ami némiképp megnehezíti, hogy együtt érezzünk Godmanékkal, de a többségnek azért mégis sikerült (és egyébként is, hány szimpatikus szereplő volt a Keresztapában?). A McMafia igazi erénye azonban az ilyen produkcióktól szokatlan cselekményhelyszínek beemelése a sztoriba, no meg a legmagasabb állami jóváhagyással működő bűnözés és korrupció bemutatása úgy, hogy az bárki számára érthető legyen. Egyedül az embercsempészet lóg ki kicsit a sztoriból: szerepel ugyanis egy Egyiptomban elrabolt, majd prostituáltnak eladott orosz nő is, ezt a szálat azonban nem bontják ki igazán, és olyan, mintha csak érdekességképpen harapnának bele ebbe a témába is.

Marija Suksina és James Norton

És hogy mennyire valósághű a McMafia? Misha Glenny szerint sikerült átültetni a könyve lényegét, az orosz nagykövetség viszont tiltakozott az oroszok „közhelyes” ábrázolása ellen. Az biztos, hogy a legtöbb szereplőt és cselekményszálat a valóság ihlette, de a dramaturgia kedvéért nyilván sokat kellett alakítani rajtuk. A kilencvenes évek Budapestjén is gyakori vendégnek számító Szeva bácsi például személyesen sosem vette ki a részét az erőszakból, szemben a szuggesztív és vérszomjas Vagyimmal. Az Oroszországból Londonba menekülő Borisz Berezovszkij hasonló orosz-zsidó oligarcha volt, mint Dimitrij Godman, sőt, mindkettő depresszióval is küzdött, bár aztán az ő történetük is eltérően alakult. A David Strathairn alakította orosz-izraeli politikus-maffiózó, Semiyon Kleiman előképe pedig a kábítószercsempészet miatt jelenleg is börtönben ülő Ze’ev Rosenstein volt. Rajtuk kívül becsatlakozik még a sztoriba egy mexikói drogkartell is, a sorozat pedig azt sugallja, a Vagyim-féle maffiamódszereknek már leáldozott, korunk csúcsbűnözői mind jó megjelenésű, öltönyös üzletemberek, akik felügyelőbizottsági ülés keretében döntenek a vetélytársak kiiktatásáról vagy éppen arról, hová szállítsanak heroint, milliók életét romba döntve.

Nekünk, magyar nézőknek egyrészt megkönnyebbülés lehet, hogy teljesen kimaradunk ebből a sorozatból, és Prágát mutatják be úgy, mint az orosz bűnözők játszóterét („isszák a söreinket, elfoglalják az utcáinkat”). Az viszont inkább itt tűnhet fel, hogy ugyan a készítők ügyesen játszanak azzal, hogy a sorozat nagy részét Horvátországban és Szerbiában vették fel: mert míg Lovran vagy Opatija elmegy Dél-Franciaországnak, addig a sorozatban (pár külső felvételt leszámítva) Moszkvát helyettesítő Belgrádból érezhetően hiányzik az orosz főváros monumentalitása, még úgyis, hogy soha nem jártam Moszkvában. De ettől még a McMafia izgalmas és egyedi thriller, ami jól mutatja be a legmagasabb szintig vezető szervezett bűnözés nemzetközi világát. Misha Glenny szerint egyébként a világgazdaság ijesztően nagy hányadát (15 százalék) kitevő szervezett bűnözés sokkal nagyobb probléma a világban, mint például a terrorizmus, csak kevésbé látványos. Hátha a McMafia után erre többen is ráébrednek majd.

McMafia, BBC-AMC, 8 rész, 2018, 7/10. A sorozat angol felirattal nézhető. 

Ajánlott videó mutasd mind

Meghalt Csukás István

Neki köszönhetjük a Süsü, a sárkányt, a Pom Pom meséit vagy a Nagy Ho-ho-ho-horgászt is.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.