A Városliget kialakulásával párhuzamosan, a XIX. század második felében hirtelen gombamód szaporodni kezdő zuglói villák és épületek közt Ismeretlen Budapest címet viselő sorozatunk korábbi epizódjaiban már ejtettünk szót – így bemutattuk a Liget szélétől mindössze néhány lépésnyire fekvő, gonosz sárkányok fogságába esett királylányok megmentéséhez ideális helyszínnek tűnő sarokvillát, Budapest egykori főépítészének eladósorba került, még jelenlegi állapotában is eleganciát sugárzó házát, sőt, a városi legendákat ihlető, férjét száz éve egy erkélyen hazaváró asszonyt is.
A környéken még a századfordulón is akadtak foghíjak, de az ezt követő években új utcák jelentek meg, a telkeket kisebb parcellákra osztották, és megjelentek a változó méretű, számos esetben egy korábbi korstílust képviselő családi otthonok, vagy épp a többszintes, bérlők egész sorának otthont adó házak. Így történt ez a mai épületünk, az Ilka utca 41/A-B. esetében is.
A telket 1914-1916 közt előbb még üresen, majd teniszpályaként árulták, de ugyanebben az évben jó eséllyel már Obersohn Miksa háza állt rajta.
Ő azonban nem élvezhette sokáig a zuglói villasor levegőjét, hiszen alig néhány hónappal később, 1917. májusában eladta azt Balázs Béla Hugónak (1873-1933), aki ekkor már rég a fővárosi felső tízezer jeles tagja volt: az egzisztenciáját az 1899-ben általa alapított Magyar Fém- és Lemezipar Részvénytársaság ügyvezető-, majd vezérigazgatói pozíciójával megszilárdított, de a Magyar Vas- és Gépgyárak Országos Egyesülete, illetve a Királyi Magyar Automobil Club igazgatósági tagjaként, valamint kormányfőtanácsosként is sokat dolgozó férfi a jótékonyság, illetve a hátrányos helyzetűek segítése terén sem maradt el:
Balázs Béla Hugó (a jobb szélen, kiemelve) Delmár Walter autóversenyző (középen, ül), valamint Balázs László motorversenyző, Röck Erzsébet, dr. Hajós Imre, 1926 oldalkocsis motorkerékpárbajnoka, Manó József, dr. Schmidt Gyula, Landauer Ede, illetve Lindner Ernő főmérnök (balról jobbra) társaságában
in: Automobil Motorsport, II. évf. 18. szám, 1927
A házat Balázsék a következő évben jó eséllyel bérbe adták, de a húszas évek hajnalán azonban egy nagyobb épületet szerettek volna építeni az évről évre egyre értékesebbé váló telekre. Ennek megtervezéséhez a kor egyik ismert, bár érdemtelenül kevés lehetőséget kapott építészét, Hikisch Rezsőt (1876-1934) kérték fel, aki olyan épületekkel gazdagította az ország épített örökségét, mint a kiskunhalasi Városháza (1908), a budapesti Astoria szálló (1913 – az épület szomszédját néhány nappal ezelőtt, a térre szőtt épületálmokat pedig több korábbi írásunkban is bemutattuk), a Bécsi úti fővárosi kislakásos bérházcsoport (1928), vagy épp a soproni Tűztorony aljába szerkesztett Hűség kapu (1928) és a székesfehérvári hősi emlékmű (1929).
A sík telekre épült, az utcától húsz méteres kertsávval elválasztott épület tervei 1922-re készültek el, a munkálatok pedig kilenc hónap alatt, ugyanazon év karácsonyára értek véget.
A XIX. század első felének nemesi kúriáira és kedves vidéki kastélyaira emlékeztető, oszlopcsarnokos bejáratot is kapott neoklasszicista épület tölgyfa parkettát és mettlachi lap burkolatokat kapott, a hallban pedig egy kedves kandalló ontotta magából a meleget.
A ház alaprajza
Az épületet Balázs több lakásra bontva – más házaihoz hasonlóan – bérbe adta, így nem is annyira meglepő, hogy egy egész sornyi, 1923-1925 közt kelt szerződésen ez szerepel Haidekker Béla (a Balázs által alapított Magyar Fémlemezipar Rt. igazgatója, jó eséllyel a kerítésgyáros család egyik tagja) lakcímeként, de az államosításokig tartó két évtizedben egy egész sornyi megbecsült pesti hölgy és úr bukkan fel a lakónévsorban, így például a legrégibb magyar nemesi családok egyikéből, a Zichy-családból származó gróf Cziráky Lászlóné, vagy a tekintélyt parancsoló nevű báró dr. ifj. Dániel Tibor.
Utóbbi név a mai fővárosiaknak jó eséllyel már semmit sem mond, de a művészbarát bridzsjátékoshoz a magyar jog- és autótörténet egyik érdekes ügye kapcsolódik, az övé volt ugyanis a klasszikus Meseautó (1934) című filmben szereplő, több mint öt méter hosszúra nyúlt Horch 780-as, aminek az eladása körül kész botrány alakult ki:
Fura történetek is tarkítják a ház történetét: A 8 Órai Újság 1933. július 25-i száma az itt élő Balázs László igazgató elleni életveszélyes fenyegetésekről számol be, így több éjszakai telefonhívásról, valamint egy, a garázsban hagyott autóján talált halálfejes céduláról:
Öt évvel később (in: Pesti Hírlap, 1938. október 9.) pedig egy, a bénulását sztrichnintartalmú gyógyszerrel kezelő állatorvos, Dr. Öhler Mihályra bukkantak rá nem messze a háztól – a cikkből az nem derült ki, hogy véletlen balesetről, vagy öngyilkossági kísérletről volt-e szó:
1933-ban Balázs Béla Hugó elhunyt, így a ház előbb özvegyére, Schuler Lujzára öröklődött. Ő három évvel később kibontott végrendeletében Palik Egonnéra hagyta azt, akitől jó eséllyel már az állam vette át az ingatlan kezelését, valamikor a negyvenes évek végén.
Az egykori húsz méteres kertsáv jó része azóta már a szomszédos bölcsődéhez tartozik, az épület pedig a játszó gyerekeket védő nád, illetve a fák miatt nehezen látható – kivéve a a timpanonra került domborművet, amit szerencsés szögből egész jól szemügyre vehetünk:
A ház 1994 óta élvez fővárosi védettséget, állapota pedig korrektnek tűnik, köszönhetően az elmúlt években végbement felújításoknak.
Reméljük, ez a jövőben is így marad, és a környék többi, védelemre érdemes épülete is hasonlóképp megújul majd.
