A Városliget kialakulásával egy időben, a XIX. század derekán gombamód szaporodni kezdő zuglói villák közé a századforduló körül pottyantak le a Thököly út, illetve az Erzsébet királyné útja első többemeletes bérházai, melyek közelében a Rákosi- és Kádár-éra is nyomott hagyott (előbb három-négy emeletes téglaépületekkel, majd paneltelepekkel), így elmondhatjuk, hogy a városrész az elmúlt másfél évszázad városfejlődésének minden egyes vonulatát máig híven őrzi.
Ha azonban valaki arra kérne minket, hogy említsünk néhány helyet, amit mindenképp érdemes lenne megnézni Zuglóban, jó eséllyel egyet sem tudnánk mondani – pedig a kerület többek közt egy romantikus várkastélynak, főépítészi villának és épp egy városi legendák övezte, kővé vált menyasszonynak is otthont nyújt – sőt, itt találhatjuk a híres New York-i Flatiron Building mintájára egyszerűen csak zuglói vasalóháznak nevezett Bosnyák utca 1/a-t is.
Ez amerikai párjával ellentétben nem háromszög alakú, noha két szárnya a Flatironhoz hasonlóan egy lekerekített élben fut össze – kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de legalább a miénk:
Az épületnek otthont adó telket a századfordulóig számos tulajdonos birtokolta, minden bizonnyal egyszerű ingatlanspekulációs okból: hiszen az ebbe az irányba terjedő városban saját villára vagy bérházra vágyó tehetős rétegnek azt jókora haszonnal adhatták tovább. Erre azonban egészen az 1910-es évek hajnaláig kellett várni, amikor az építész Benedek (szül.: Berger) Dezső vásárolta meg a jórészt még mezőgazdasági területek és bolgárkertészek földjei közt fekvő, a Thököly útra néző földdarabot, és némi gondolkodás után (az első terveket sutba vágta, a másodikon már a teljes földszintet kihasználó üzlethelyiségek, valamint lift is szerepelt) megálmodta rá a Róna utca felől négy, (143.), illetve a Bosnyák utca (1/a.) felől pedig háromemeletes bérházat, mely ugyan két külön épület, mégis egészen a kilencvenes évek végéig létezett köztük átjárási lehetőség.
A Róna utcai oldal:
A belső udvar:
A házhoz egy furcsa városi legenda kapcsolódik: az itt élők szerint
A sztoriban azonban van egy óriási hiba: a ház használatba vételi engedélyén 1914. július 28., azaz a háborút elindító, Monarchia által Szerbiának küldött hadüzenet dátuma áll, ez pedig egy csapásra lehetetlenné teszi a pénz háború utáni elfogyásának meséjét.
Az azonban egyáltalán nem zárható ki, hogy a Róna utcai épület negyedik emeletén az egykori Színház ablakai kaptak helyet, hiszen a Múzeum körút és a Rákóczi út találkozásánál lévő jókora telken (az épület történetével korábban már foglalkoztunk, ezt a cikket itt érheti el) 1913 szeptembere és decembere közt folyt az öt évvel korábban nemes egyszerűséggel csak tűz- és életveszélyesnek bélyegzett épület, illetve bérház bontása, így elvben igenis volt lehetőség a nyílászárók átmentésére.
Biztos választ további kutatások elvégzéséig természetesen nem kaphatunk a kérdésre, de a történet ezen fele helytállónak tűnik.
Az épületben működött a jobboldali, két világháború közt külöböző neveken végig kormányon lévő Nemzeti Egység Pártja (egy építészként is ismert politikusuk népviseletbe öltözött párral díszített kapujú épületét korábban már bemutattuk) XIV. kerületi párthelyisége: az 1936. március 11-i Fővárosi Hírlapból például azt is megtudhattuk, hogy 24-én, este fél 8 órakor Sőregi Dezső nyugalmazott főhadnagy Budapest gáztámadás idején címmel tartott itt előadást, fél évvel korábban pedig a neves orientalista, Baktay Ervin (1890-1963) a nagy előd, Kőrösi Csoma Sándor útjának újrabejárásán szerzett tapasztalatairól és élményeiről beszélt.
Nem ők voltak azonban a ház legérdekesebb vendégei, hiszen épp nyolcvan évvel ezelőtt, 1937-ben költözött a ház sarkára az Őrangyal Patika, melynek tulajdonosa Harsányi Károly volt. Ez a név talán semmit sem mond, de fiáé, Harsányi Jánosé (1920-2000) talán sokkal inkább.
1929-ben a gyermekhalandóság csökkentését célul kitűző, a magyar védőnői hálózat elődjének tekinthető Országos Stefánia Szövetség is ebben az épületben nyitott egy rendelőt, néhány évvel később pedig Rohonczy Vendel és neje alapította meg jó hírű tánciskoláját az egyik első emeleti lakásban.
Működésük két évtizede alatt ezreknek adták át a tánc szeretetét, az államosítások azonban őket sem kímélték: a zenével és cipők ütemes koppanásával teli szobák 1949-ben alakultak át a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár egyik fiókkönyvtárának – Zugló első könyvtárának – tereivé, az egykori otthon pedig ma is ugyanezt a célt szolgálja.
A patikát azóta átalakították, de még ma is működik, Harsányi Jánosnak pedig egy szép márványtábla állít emléket, a teljes történetet, illetve a házhoz fűződő legendát Zuglón kívül jó eséllyel csak igen kevesen ismerik. Pedig megérdemelné a figyelmet.
______________
Ismeretlen Budapest címet viselő, immár jóval századik epizódján túl járó sorozatunkban a főváros kevésbé ismert, de kivételes épületeit, illetve a várostörténet elfeledett csodáit mutatjuk be. Az epizódok térképes nézetben is elérhetők.
