A már térképes nézetben is elérhető Ismeretlen Budapest-sorozatunk mai epizódjában egy kicsit visszakúszunk a város pezsgő szívébe, és felfedezéssorozatunk eddigi fő útvonalán, a Rákóczi úton (korábban találtunk már itt magyar kártyalapot, elátkozott telket, szépségét a második világháborúban elvesztett egykori csodát, vagy épp óriásokat) állunk meg egy pillanatra.
A török idők óta fontos útvonalnak számító, a mai Múzeum körút vonalán húzódó városfalon nyitott Hatvani kapuba torkolló út a XIX. században, Kerepesche Strasseként kezdett városi formát ölteni: a XIX. század derekán kövezetet és gázlámpákat kapott, 1868-tól pedig lóvasút közlekedett rajta. Ezt 1897-ben váltotta a villamos, melynek vonalát 1973-ban, a kettes metró miatt szüntették meg. Mai képét a századforduló körüli években nyerte el, hiszen az egykor itt álló egy-két emeletes házak helyén ekkor jelentek meg az eklektikus, szecessziós, premodern, vagy épp modernista bérházak, de itt működött az első, illetve második Nemzeti Színház, 1926-ban pedig a Corvin Áruház is itt nyitotta meg kapuit a vásárlók előtt.
1906-ban ezen az úton juttatták el a Rodostón elhunyt II. Rákóczi Ferenc, édesanyja, Zrínyi Ilona, fia, Rákóczi József, valamint néhány társa, így gróf Esterházy Antal, Sibrik Miklós, gróf Bercsényi Miklós, illetve gróf Thököly Imre Keleti pályaudvarra érkezett hamvait a Belvárosba. Thököly Imrét a Deák téri evangélikus templomban, a többiek maradványait pedig a Szent István bazilikában ravatalozták fel, ugyanazon a napon pedig vissza is szállították őket a pályaudvarra, hogy Thököly a késmárki evangélikus templomban, a szabadságharc többi alakja, illetve Rákóczi Ferenc családtagjai pedig a kassai dómban lelhessenek örök nyugalomra. A hazatérés tiszteletére a budapesti vezetés az útvonal Keleti pályaudvartól a Károly körút kezdetéig tartó szakaszát
Ennek már száztizenegy éve, de Rákóczi Ferencnek továbbra sincs emléktáblája a róla elnevezett úton. Némiképp meglepő tehát, hogy szobra viszont van, mely már több, mint egy évszázada kémleli az eget a város felett, illetve figyeli az időközben kétmilliósra duzzadt Budapest változásait: a régi épületek eltűnését, a foghíjtelkek megjelenését, a sokszor nem környezetükbe illő iroda- és lakóházakkal való beépítést, illetve a múlt épített emlékeinek évről évre egyre inkább láthatatlanná válását.
A Blaha Lujza tértől csak néhány lépésnyire álló, környezeténél néhány évvel később, 1912-1913-ban ismeretlen építész tervei szerint megszületett Rákóczi út 51. pártázatán ugyanis nem egy, hanem rögtön két, a híres Mányoki Ádám-féle portré alapján készült Rákóczi-szoborral, valamint két, ugyanolyan nőalakkal is találkozhatunk, melyek az épülettel szemben ma is elég jó állapotúak:
Az egykor belső udvarsorral rendelkezett épület történetéről, illetve a szobrok megszületésének okáról sajnos semmiféle érdemleges információ nem érhető el, de a névtelen építtető ezzel igazán méltó emléket állított az 1703-1711 közt a Habsburgok igájának lerázásáért folytatott szabadságharc vezéreként ismertté vált erdélyi fejedelemnek –
