Kultúra

Megdobálnád a Pride-ot? Íme, néhány film, amitől meggondolod magad

Június 30-án kezdődött a Pride-hét, minden olyan ember fesztiválja, aki úgy érzi, hogy Magyarországon nem élheti egyenlő jogok és bánásmód szerint az életét nemi identitása vagy szexuális orientációja miatt. Íme öt film, ami megmutatja, milyen nehézségekkel találkoznak a melegek nem csak Magyarországon, hanem az egész világon.

C.R.A.Z.Y.

A C.R.A.Z.Y. Zachary Beaulieu-ról, egy átlagos francia család negyedik, legkisebb fiúgyermekéről szól. Közös lopott pillanataik, titkos nassolásaik és autózásaik miatt hamar apja kedvencévé válik, ezek a gyermekévek pedig Zac számára is legszebb emlékeit jelentik. Ám ahogy kamaszodik, egyre nehezebben találja saját szexuális identitását és konzervatív apjával egyre romló kapcsolata miatt a Pink Floyd, a Rolling Stones és David Bowie, a drogok és az alkohol világában keres nyugodalmat.

Egy szülőnek talán az egyik legnehezebb feladata az lehet, hogy megtalálja az egyensúlyt a között, amit jónak tart gyermekének és a között, amit a gyermeke szeretne,  Jean-Marc Vallée filmje ezt a nehéz küzdelmet mutatja be és ad rá különös megoldási lehetőségeket. A rendező 10 éven keresztül írta a filmet és annyira hitt benne, hogy csak a zenei jogdíjakra 600.000 kanadai dollárt költött, ami kb. 125 millió forint, úgy, hogy ennek érdekében saját fizetését is hajlandó volt lecsökkenteni.

A fiúk nem sírnak

A fiúk nem sírnak egy gyilkosság történetét mutatja be. Mikor Brandon Teena Falls Citybe érkezik a környékbeliek hamar megkedvelik, a nők bomlanak utána, a férfiak kifejezetten jó társasági embernek tartják. Brandon beleszeret Lanába, a környék legcsinosabb lányába, aki viszonozza is érzelmeit. Csakhogy Brandon eredetileg nőnek született de lelke mélyén férfinak érzi magát. Amikor pedig ez kiderül, minden megváltozik és a város szinte egy emberként fordul ellene. A film valós eseményeket dolgoz fel.

A szerelem nem nemfüggő és beláthatatlan következményei lehetnek annak, ha valamit annak ellenére gyűlölünk, hogy nem ismerjük igazán. Hillary Swank Brandon megformálásáért 2000-ben megkapta a legjobb női főszereplőnek járó díjat. A film bemutatásával egyidejűleg hasonló gyilkossági ügy történt, ami csak tovább növelte a film iránti érdeklődést.

Adéle élete

Az Adéle élete a 2010-es A kék egy meleg szín című képregény alapján készült és két tinédzser lány szerelmi történetét mutatja be. Adéle ugyan szerelmes egy fiúba, de megismerkedik a tőle pár évvel idősebb kék hajú Emmával, aki teljesen megigézi őt. Adele korábban soha nem vonzódott lányokhoz, így az, hogy a szeretet mellett szexuális vágyat érez Emma iránt, eleinte furcsa számára, de végül mégis járni kezd vele. Sajnos viszont a közöttük lévő életkorbeli, intellektuális, társadalmi és kulturális különbségek lassan megnehezítik a viszonyukat.

Az film érdekessége, hogy ha a leszbikus kapcsolatot mondjuk egy heteroszexuális viszonyra cseréljük, pontosan ugyanazokat a konfliktusokat fogjuk kapni. A film így mutat rá arra, hogy egy homoszexuális párkapcsolatban is pontosan ugyanazok a problémák üthetik el a fejüket, azaz a meleg szerelmi kapcsolatok is ugyanúgy működnek mint a “normálisak”. A film 2013-ban Cannes-ban megnyerte az Arany Pálmát, a Variety pedig úgy fogalmazott, hogy minden idők legnyíltabb szexjeleneteit tartalmazza. Julie Maroh-nak, az eredeti képregény alkotójának ez nem is tetszett, a jeleneteket a pornóhoz hasonlította, és szerinte a melegek és a heteroszexuálisok számára is nevetséges.

A nő, akit szerettem

Laurel Hester (Julianne Moore) nyomozó az egyetlen női nyomozó a rendőrségen, azaz napi szinten küzd az elfogadásért, így igen nehéz helyzetben lenne, ha kiderülne, hogy leszbikus. Megismerkedik a néhány évvel fiatalabb Stacie-vel (Ellen Page), a két nő egymásba szeret, összeköltözik és – jobb híján – bejegyzett élettársi viszonyba kezdenek. Ám Laurelnél rákot diagnosztizálnak, körülbelül egy éve van hátra. Egyetlen dolgot szeretne csak, hogy halála után a huszonhárom év rendőri szolgálatért kapható nyugdíját Stacie kapja meg, ahogy kollégái feleségei is megkapnák ugyanilyen esetben. Ez viszont az év polgárjogi vitáját eredményezi, ugyanis a város önkormányzatának vezetői mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a nyugdíj a városháza zsebében maradjon.

A nő, akit szerettem elsősorban a homoszexualitás jogi/politikai vonatkozásaival foglalkozik és egy jogvédő szervezet harcát mutatja be egy megtörtént eseményeken alapuló történeten keresztül.  A film 2005-ben játszódik, amikor még mindig téma volt, hogy ugyanannyi joga van-e egy LMBTQ embernek a házassághoz, mint a heteróknak. Érdekesség, hogy Barack Obama, a film bemutatásának évében (persze nem amiatt) legalizálta az egész USA-ban a házasságot a melegek számára is.

Viharsarok

Bár a magyar LMBTQ-filmből nincs túl sok, Császi Ádám 2014-es filmje kétségtelenül az egyik legerősebb kortárs darab. A vidék Magyarországán, ahova minden lassabban és szűrtebben jut el, a mai napig sokkal nehezebb helyzetben vannak azok, akik saját nemükhöz vonzódnak.

Szabi tehetséges focista Németországban, Bernard-dal, csapattársával mindent együtt csinálnak. Egy kevésbé sikerült mérkőzés után visszatér Magyarországra a Viharsarokba. Elkezdi rendbe hozni örökölt rozoga házát és megismerkedik Áronnal, aki egy szakképzőbe járó helyi srác. Kapcsolatuk egyre bensőségesebbé válik, ami mindkettejük számára félelmetes. A vidék gyűlölettel, kiközösítéssel reagál viszonyukra.

A fent idézett cikk egésze itt érhető el.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik