Kultúra

Egy kicsikét mind cigányok vagyunk

M. Kiss Csaba első filmje (amelynek társrendezője Rohonyi Gábor), a Brazilok nagyot vállal, fontos, érdekes és nem utolsó sorban érvényes kérdéseket helyez a történet középpontjába. Acsa kis település, a helyiek alkoholizmussal és focival ütik el az idejüket, bajnokságot is rendeznek a hat csapatnak. Ábel – a történet narrátora – bátyja, Áron frissen szabadul a börtönből, ahova azért került be mert összeverekedett az alpolgármester fiával. A kóterből szabadulva tudomást szerez a bajnokságról, ahol el is indulnának Brazilok nevű csapatukkal, amit viszont a falu vezetése nem igazán néz jó szemmel, mert a csapat tagjai cigányok.

Téged is kirekesztenek, te is kirekesztő vagy

A kirekesztettség az egyik legnyomorultabb dolog, amit átélhet az ember és egészen biztos, hogy élete során legalább egyszer át is éli. Ez pedig a legtöbb esetben egyszerűen abból adódik, hogy az illető nem olyan mint a „többiek”, a „normálisak”.  Szemüvegesek kontra szemüveg nélküliek,  kövérek-vékonyak, vörös hajúak-barna hajúak, melegek-heterók, ellenzékiek-kormánypártiak, magasak-alacsonyak, cigányok-magyarok.

A Brazilokban sokszor előkerül ez a megkülönböztetés, hogy ki cigány és ki magyar, ennek apropóján pedig rendszerint nézetletérés alakul ki, elnyomókra és elnyomottakra szakad a falu. Az elnyomók a Polgármesteri Hivatal dolgozói és tágabb értelemben véve annak környezete, a falu lakói vagy a rendőrség. Az elnyomottak pedig azok a cigány származásúak, akik rossz életkörülmények között, a sztereotípiáktól megbélyegezve próbálnak érvényesülni Acsán. Az sem segít sokat helyzetükön, hogy maguk a cigányok is megkülönböztetik önmagukat, így a nézeteltérések kétoldalúak, ám mivel a jog és hatalom a Polgármesteri Hivatal kezében van, így mindig a cigányság marad alul. A film erre néhány helyen jelenetszinten reagál is.

Jól mutatja meg, hogy mi, magyarok (tehát mindenki, aki magyar állampolgársággal rendelkezik) mennyire előítéletesen gondolkodunk arról, hogy ki cigány és ki nem.

Amikor a Brazilok csapata kap néhány magyar mezt, az ellentábor megvádolja őket, hogy ők nem is magyarok. Ugyanakkor a megosztottság ott van mind a két fél táborán belül is. A Brazilok megnyernek egy meccset, ezért a polgármester bosszúból visszatartja a segélyek kiutalását a cigányok között. A cigánytelep lakói pedig felháborodva, kiakadva követelik a Braziloktól, hogy hagyják abba a bajnokságot, nehogy további szankciók lépjenek életbe velük szemben, közben pedig a polgármesteri hivatalban is van olyan, aki ezt a lépést már túlzásnak érzi. A valóságot semmi nem festheti le jobban, mint ezek a szekvenciák, csak éppen továbbra sem kapunk választ arra, hogy ki mitől magyar vagy cigány.

Állampolgárság ide vagy oda, attól még cigányok, nem?

A cigányok nem magyarok!”

Jönnek mindjárt a kommentek, de a helyzet az, hogy a cigányok is magyarok, és nem csak azért, mert van magyar állampolgárságuk, hanem, mert részei a magyar kultúrának, ahogy bármelyik olyan nemzetiség/etnikum, amelynek van kisebbsége Magyarországon.

Persze egy nemzetiség/etnikum rendelkezik jól elkülöníthető kulturális jegyekkel, ezekből alakulhatnak ki aztán a sztereotípiák.

Tudományos körök, könyvtárnyi tanulmányok és egyetemi kurzusok próbálják megválaszolni évek óta, hogy mit is jelent magyarnak vagy cigánynak lenni. Mindkét kérdés olyan, amire ahány embert kérdezünk, annyiféle választ fogunk kapni, ez ugyanis már nemcsak jogi, nemzetiségi vagy etnikai, hanem egyfajta identitásbéli kérdés is.

Ha megkérdezzük a mellettünk ülőt, hogy milyen az identitása, biztosan nehezen fog tudni válaszolni rá. Megpróbálom megvilágítani mire is gondolok.
Én elsősorban ember vagyok, férfi és a Föld bolygón, Magyarországon élek magyar állampolgárként. A szüleim gyereke vagyok, a húgom bátyja, a felmenőim között találhatóak romák, görögök és olaszok. Heteroszexuális, ateista és humanitárius vagyok.

Nem reprezentatív felmérést végeztem az ismerőseim között, akik hozzám hasonlóan csak hosszan tudták meghatározni azt, hogy miből is áll az ő identitásuk. A válaszok közül szemezgettem néhányat:

  • Az életem biológiailag az apámtól és az anyámtól van, de lelkileg és/vagy szellemileg a Teremtőmtől.
  • 29 éves magyar nő vagyok sváb és tót felmenőkkel, a családom Tolna megyéből való, a vallásom római katolikus.
  • Budapesti, európai, feminista, agnosztikus-humanista, heteroszexuális anya vagyok, származásilag magyar, zsidó és német ősökkel, házasságom és imigyen gyerekeim révén erős angol kötődéssel.
  • Családom, barátaim, barátom, ismerősök, idegenek és a közöttünk levő kapcsolatok alapján tudom meghatározni magam.
  • Magyar vagyok. Büszke vagyok a kultúránkra és a történelmünk fényesebb pillanataira és szégyenkezem a magyar kádárista hagyományként rajtunk maradt tahóságon.
  • Arra jutottam, hogy most valamiért itt kell élnem a Föld bolygón, aztán meg majd nem. Aztán, hogy ember vagyok meg a többi, az csak a részletkérdés.
  • Kívül vannak a szimbólumok, a szőke hajam, meg a nyelv, amit használok, de az is hozzám tartozik, hogy kik a gyerekkori hőseim, de még az is, hogy kenyérrel eszem a halászlevet.

A fenti példákból láthatjuk, hogy az identitásnak számtalan értelmezése lehetséges. Arra pedig, hogy mit jelent ennek vagy annak lenni, nincs egyértelmű válasz. Ez sajnos a Brazilok egyik legnagyobb hiányossága is, mivel csak alkalmazza azokat a sztereotípiákat, amiket a vidékiekről, cigányokról, focistákról gondolunk és a maga módján jól/rosszul próbálja feloldani őket, de nem áll bele igazán ezekbe a kérdésekbe. Persze, lehet azzal érvelni, hogy azért, mert ez alapvetően vígjáték, de ha “csak” egy sima vígjáték lenne, nem lenne ilyen hangsúlyos az, hogy a film főszereplői egyébként cigányok.

A cigányok a legjobbak

A magyarországi vidék filmes és sorozatos reprezentációja minimum megosztó, mert a karakterek legtöbbször sablonosak vagy csak egyszerűen buta, suttyó tahókként vannak ábrázolva. A Brazilok ebben viszont jóval közelebb van a valósághoz és a hitelességhez, mint például az RTL-es A mi kis falunk. Közelebb van ugyan, de így sem teljesen hibátlan film.

A legkisebb szerepeket játszó epizódszereplők a legerősebbek, ami sokat mond egy olyan filmről, ami elméletileg két egymással rivalizáló fél (acsai cigányok vs. acsai Polgármesteri Hivatal) küzdelméről szól. Gryllus Dorka, Anger Zsolt, Schell Judit és Dobó Kata ugyan csak alig néhány percre tűnnek fel a vásznon, abban a pillanatban válnak hiteles, vidéki cigányasszonnyá, buszsofőrré, polgármesternévé vagy titkárnővé. Még Gáspár Laci is jól hozza Gáspár Laci szerepét, pedig ő még csak nem is színész, és a szerep is túlmutat picit azon, hogy:

Nicsak, ott a Gáspár Laci!

Karaktere nincs előtérbe tolva, mert ő a “sztár” – ettől korábban nagyon féltem -, egyfajta megtestesítője mindannak, amire az egyik cigány karakter vágyik. Az alábbi jelenet pedig jól példázza, hogy a hatalom mennyire máshogy áll hozzá a “művész úr fajtájához” és, hogy igen is van cigány bűnözés, legalábbis “rendőrtapasztalati tényekre” alapozva:

A fiatalabb generáció Nagy Dániel Viktor, Farkas Franciska, Mészáros Blanka és Dóra Béla személyében már egy kicsit problémásabbak. Ugyan mind a négy fiatal hatalmas őstehetségnek számít színpadon, viszont egyelőre Mészároson kívül egyikük sem tud igazán mit kezdeni a kamera jelenlétével, játékuk helyenként modoros és egyszerűen túlgesztikulált.

Még Farkasé is, aki a Brazilokat még az Aranyélet első évada előtt forgatta, s itt még nehezebben birkózik meg a cserfes, együgyű, de mégis érző szívű Puporka Rozi megformálásával. Szerepe ettől még érdekes problémára mutat rá: a vidéki fiatalság kitörési nehézségére, legyen bármi is az ember.

A bátyját alakító Nagy Dániel Viktor karizmatikus jelenléte mindig érdekes színfoltja lehetne egy-egy jelenetnek, és fontos is lenne, mivel passzív-agresszív módon az események egyik fő mozgatórugója. Figurája mégsem működik száz százalékosan, mert teljesen kilóg a filmben felfestett közegből. Hiába a vélt “vidékies”, “cigányos” beszédmodor, a gesztusok vagy a tény, hogy karaktere cigánynak van megírva, ha a szerepet eljátszó színésznek ezt egyszerűen nem hisszük el.

M&M Film

Bánki Gergő, Schmied Zoltán és Fekete Ernő esetében nem a színészek alkalmasságával, hanem karaktereik egyszerűségével van a fő gond. Bánki a kedélyes, jó szándékú, kicsit szerencsétlen pap szerepében, tulajdonképpen jól teljesít, egyszerűen csak nem üt át semmilyen ingerküszöböt a jelenléte.

Schmied a fiát alakító Dóra Bélával egyetemben olyan klasszikus szupergonoszokat testesítenek meg, akik közül ugyan az egyik kap némi feloldozást és mélységet, de tetteik és karaktereik íve ettől még kiszámíthatóak. Fekete viszont meglepően jól működik, de ő is a forgatókönyv áldozatává válik és a nehezen mélyíti el a vidéki polgármester karakterét, pedig lenne benne több potenciál, ahogy a Brazilok csapatát alkotó fiatalokban is. Lakatos Erik, Bergendi Barnabás, Lakatos Csaba, Pászik Krisztofer hitelesek szerepükben még akkor is, ha néha kicsit művinek a humor vagy egy jelenet kedvéért.

Jelenetek egymás hegyén-hátán, forgatókönyvet csak nyomokban tartalmaz

A legnagyobb hiány az, hogy érzékelhetően sokat kellett kivágni a történetből. Ami bent maradt és ami a forgatókönyvben még nagy eséllyel jól nézett ki, az a vászonról egyszerűen leesik. Emiatt a feszültség az, ami a legjobban hiányzik a filmből. A mérkőzések vagy a verekedések csak úgy, teljesen felépítetlenül történnek meg, lazán egymás mellé vágva.

A zene hiánya, vagy épp ügyetlen adagolása, giccsessége az egyik olyan feltűnő jelenség, amivel sokat lehetett volna menteni ezeken a filmen. Ehelyett szinte random üti fel a fejét itt-ott néhány dallam, és emiatt, leszámítva egy dalbetétet, az egész film meztelen marad. A hangos-csöndes részek hatásmechanizmusa nem igazán működik, mert aránytalan az egész filmben. Az alábbi vége főcímdal pedig az egyik legkínosabb filmlezárás. Nem a giccsessége vagy hangulata, hanem szájbarágóssága miatt.

A sok történetszál még nem lenne feltétlenül gond, vannak itt

  • rivalizáló bandák
  • Rómeó és Júlia-szál
  • nagyon izgalmasnak induló belviszály
  • rendőrnek készülő roma srác
  • cigány popsztár hatás a közeg fiataljaira
  • a polgármester és a napi politika találkozása az acsai cigányokkal

s ezek mind-mind olyan elemei a filmnek, amelyek önértéken és együttesen is működhetnének, ha nem lenne ennyire tét nélküli minden. A történet eleinte kiszámíthatónak tűnik, később pedig már nem nagyon fogunk izgulni miatta, mivel semmi nem üt olyan igazán nagyot, amit a készítők annak szántak.

Kár érte, mivel M. Kiss Csaba évek óta dédelgeti ezt a filmtervét. Beszédes azonban, hogy kapott maga mellé egy másik rendezőt, Rohonyi Gábort, hogy biztosan jól tudják elkészíteni a filmet. A potenciál nagyon is ott van ebben a filmben, hogy aranyosan, de nem aranyoskodva, viccesen, de nem ordenárén, kellő komolysággal beszéljen a cigányság és Magyarország viszonyáról. Ez sajnos csak részben és összecsapva sikerült és olyan filmet kaptunk, ami kár, hogy nem tudott többet mondani annál az igaz, de örök közhelynél, hogy:

A cigány is ember. 

Brazilok – színes, magyar vígjáték, 95 perc – 4/10

Ajánlott videó

Olvasói sztorik