American Horror Story: Roanoke
Az FX antológiasorozata, az American Horror Story volt már minden: kísértetház-horror, elmegyógyintézet-horror, hotel-horror, boszorkány-horror, szörnyszülött-horror, a hatodik évad pedig egy szubzsáner-fúzió lett. A pilotepizódra azt írtuk, hogy gyengécskére és horrortatlanra sikerült, de talán ez majd változik. Tévedtünk, ez a szellemtelenség sajnos megmaradt az évad végéig.
The Walking Dead – 6. évad + a 7. évad fele
Amit a vezető zombisorozat produkált 2016-ban, az szinte egy egyenes vonalú egyenletes mozgás a kasza felé. Ugyan a hatodik évad második fele és a szezonzáró, valamint a hetedik évad első része nem volt vészes, de ami azon kívül történt, az a nettó időpocsékolás a néző számára. Nincsenek igazán meglepő fordulatok, Negan nagyjából egy rész erejéig volt érdekes, a Királyságból semmit sem láttunk még, hogy belezúghassunk Ezékiel királyba és tigrisébe, Rick és Daryl egy csicska, megy a picsogás, a forgatókönyv csapnivaló, a színészek pedig még rosszabbak, mint eddig. Ha nem készítünk hozzá recapműsort, talán abba is hagytam volna a sorozat nézését.
Trónok harca – 6. évad
Kedveljük a Trónok harcát, hiszen a szezon minden epizódjához gyártottunk kibeszélőműsort, színeztünk Game of Thrones kifestőt, jártunk Horvátországban a forgatási helyszíneken, de a sorozat legutóbbi évada (amely ugye az első, amelyhez nincsenek támpontjai a rajongóknak hatodik könyvkötet híján), azért túlzás lenne frenetikusnak titulálni. Ez a fajta évadrövidítés jót tett volna a szezonnak, s végülis ezt a HBO is belátta (bár a döntésnek nyilván anyagi természetű okai is vannak), és az utolsó két évad összesen 13 epizódban meséli el a sztori végét. Amúgy a Redditre felkerült a hetedik évad teljes története, s az alapján nem tűnik rossznak.
Fear the Walking Dead – 2. évad
Komolyak voltak az elvárások a The Walking Dead spinoff-sorozatával szemben, amelyet a hatrészes első évad nyomokban teljesíteni is tudott, de a második szezont nézői oldalról inkább jellemezte a kiábrándultság. Pedig az alapvetés nem volt rossz: nézzük, mi történik az amerikai kontinens másik partján, és ne a 28. nap után vegyük fel a fonalat, hanem a fertőzés 0. percében, de sajnos a cselekmény és a szereplők nem elég izgalmasak, hogy lelkesedni lehessen a sorozatért.
Scream Queens – Gyilkos történet – 2. évad
A sorozatról az első évad végéig azt tudtuk, hogy antológiasorozatként tekintenek rá az alkotók, de a második szezonra kiderült, hogy egy kvázi jelzőt elébiggyeszthetünk, mert a túlélő karakterek maradtak és új horrorkörnyezetbe kerültek. A horrorkomédia viszont a második évadra annyira bárgyúvá, butává, idegesítővé változott, hogy lassan az amerikai nézők is kifaroltak, s
Wayward Pines – 2. évad
Wayward Pines városa a múlt nyáron véget ért első évadban még először egy nyugodt, idilli helynek tűnt. A Matt Dillon főszereplésével készült szériában azonban hamar kiderült, hogy senki és semmi nem az, aminek látszik, a város falai között pedig számos rejtélyes és szörnyű dolog történt. Patent kis évad volt, nem lett volna szabad folytatni, mert lezárt volt (a sorozatvégi cliffhanger ellenére). Aztán mégis érkezett a második szezon, az első generáció könyörtelen uralmával, akik felébresztették Dr. Theo Yedlint (Jason Patric), az új főszereplőt, aki pikkpakk egy lázadás kellős közepében találta magát, majd a párt legbelsőbb körében, miközben igyekezett megérteni Wayward Pines valódi lényegét, és megőrizni a veszélybe sodort emberi faj túlélését.
Man with a Plan – 1. évad
Matt LeBlanc a Jóbarátok óta szinte semmit sem csinál, csak ugyanazt a kicsit bugyuta, de szerethető karaktert próbálja utánozni, amivel híres lett. A Jóbarátok spin-offban, a Joey-ban ez végülis érthető volt, hiszen ugyanazt a szereplőt alakította, de a Web-terápia és a Sikersorozat is ugyanazokra a karakterösszetevő elemekre húzta fel a főszereplőt, s ezáltal LeBlanc-t is. Ez nem volt másképp a Man with a Plan-nel sem. Csakhogy
A sorozat folytatódik 2017-ben az évad második felével, de minek?
A holnap legendái – 1. évad
Oké, képregény-adaptációkat gyártani mostanában menő, de ez nem jelenti azt, hogy minden alkotás jó is. A zöld íjász és a The Flash mellékkaraktereiből létrejött vadhajtás azért nem állította fejére a világot, s már előzetesen is borítékolható volt, hogy egy múltban és jövőben játszódó történet vagy szegényszagú, elcsalt vagy bazári CGI-t tartalmaz majd, s ezek közül végül mind be is igazolódott, kiegészülve azzal, hogy még a forgatókönyv, a dialógusok és színészek is döcögtek. A tépelődő főhős, a “holnap legendáit” összerittyentő Rip Hunter lelki fejlődése idegesítő volt, de a rengeteg szereplőből amúgy is alig volt érdekes vagy szerethető.
Bakelit – 1. évad
A HBO nagy reményekkel, hangzatos nevekkel (Mick Jagger, Martin Scorsese) vezette fel hetvenes években játszódó, a zeneipar túlkapásaira felhúzott sorozatát, de
Percenként jött egy hetvenes évek random zenekarára reflektáló utalás vagy poén és ettől kényelmetlenül éreztem magam, sőt az sem segített, hogy a legtöbb epizód túl lett zenélve.
Pedig fasza kis sorozat lehetett volna, 1973 minden elemében olyan gyönyörűen megidéződik, mintha a Taxisofőr szettjében forgott volna (egyébként tényleg beleraktak fel nem használt snitteket a De Niro főszereplésével készült filmből), de annyira sztereotipikusra is sikeredett, hogy olyan hatást kelt, mintha Scorsesének maradt volna néhány kiló tündérpora A Wall Street farkasa forgatásáról, és rászóltak, hogy el kéne szórni. Hangulatteremtésből azonban hiába vizsgázik csillagos ötösre a széria, hiába izgalmas a legtöbb karakter (főleg a főszereplő Richie), Mick Jagger producerként hiába írt bele mindent, amire emlékszik a hetvenes évekből, és Olivia Wilde hiába vetkőzik tök pucérra, a sorozat túl van tolva és az évad végére kis fullad. Nem is lesz folytatása.
X-akták – miniszéria
1993-ban indult útjára a televíziózás történetének egyik legnagyobb hatású sorozata, amely nagyon sokáig remek színvonalon dübörgött, majd az utolsó két szezon ellaposodását követően 2002-ben befejeződött, és azóta hiába készült el a 2008-as második mozifilm, az már nem hozta az első évadok színvonalát. Eltelt hét év és és elkészült az új minisorozat, amely érezhetően nagyon oda akart rittyenteni és ezért mindent előhúzott a kalapból, ami valaha bevált a szériában, ám ezek közül leginkább csak a jó öreg főcím működött. Ahogy kritikánkban is megírtuk, semmi újat és eredetit nem kapunk a minisorozattól, legfeljebb csak egy olyasféle sokadik bőrlehúzást, amilyen az X-akták – Hinni akarok! című mozifilm volt.