Jason Bourne
Hollywoodban, ugye, amint azt már sokan sokfelé sokféleképpen leírták, nagyjából annyi a friss ötlet, mint playmate-ben a szűziesség, legalábbis ami az újonnan készülő filmek forgatókönyveit illeti. Félreértés ne essék, tehetséges íróval Amazonast lehet rekeszteni, és nem kétlem azt sem, hogy mindegyiküknek pihen a fiókjában egy-három új, originális történet szkriptje – de hát a filmgyártók és -forgalmazók is pénzből élnek, és szeretnek nagyon, nagyon sok pénzből élni, így az új sztorikkal szemben mindig előnyben részesítik a bevált formulákat, biztos, ami biztos alapon. Mi, nézők is hibásak vagyunk ebben, ez, remélem, szintén nem ért senkit meglepetésként: a számok nem hazudnak, és igen, a számok a produkciós cégeket igazolják, többen vesznek jegyet a hetvenhetedik Elrabolva-filmre, mint egy új sztorira. Ennek fényében alig meglepő, hogy Bourne ügynök története is a sokadik feldolgozást éri meg, ezúttal ismét együtt a Paul Greengrass – Matt Damon kettős, remélhetőleg az ő kettejük kémiája elfedi azt a furcsa érzést, ami a trailer kapcsán is elkapott minket, és a kritikánkban is megfogalmaztuk, jelesül, hogy
Szellemirtók
A sequel/prequel/reboot/remake-láz külön alműfajaként lehet lassan bejegyezni a retró vonalra erősítő, réges-régi klasszikusok újragondolásával érkező mozikat. A Szellemirtók 2016-os verziója emellett gondolt egyet, és hogy generáljon magának némi további figyelmet – már a remake ténye feletti lamentáláson (mint ez itt) túl -, csavart egyet a bulin, és a négy szellemvadász szerepét ezúttal négy nőre szabta, te atyaég, mik nem vannak. A web népéből persze kitört a néplélek, azaz a finom nőgyűlölet, és anyáztak néhány sort az ötlet felett, mintha nem az lenne a sokkal nagyobb baj itt, hogy valójában ezek a csajok annyira azért nem viccesek. De adjuk meg nekik az esélyt, hátha attól, hogy összeeresztették őket, plusz melléjük rakták a végre egyszer nem a felsőtestével villogó Chris Hemsworth-t, bekapcsol a szinergia, és összességében működni kezd a mozi. Ha pedig mégsem, akkor még mindig ott van a retró hangulat bája, mert ugye, amint azt tanult kollégám egyszer megfogalmazta,
Gyilkos osztag
Ez a két és feledik film a héten. Hogy miért csak fél? Több indokom is van, például, hogy csak egyetlen aprócska moziban mutatják be (a soproni Elit Mozi nézőinek kell óvatosnak lennie), de főként azért, mert mi az atyaúristen ez? Össze ne téveszd, kedves mozinéző, ez nem a DC várva várt Öngyilkos osztaga antiszuperhősökkel, messze túl dögös Margot Robbie-val, Jared Istencsászár Letóval és a többiekkel. Suicide Squad helyett Sinister Squad, avagy Öngyilkos osztag helyett Gyilkos osztag, a Sharknadót is gyártó Asylum ZS-kategóriás feldolgozása ugyanabból a sztoriból, ZS-kategóriás stábbal, ZS-kategóriás színészekkel, és ennek megfelelően ZS-kategóriás büdzsével. Mely ezúttal a ZS betű jelentését is új jelentésréteggel ruházza fel, úgy mint zsibbasztóan rettenetes. Érdemes végigszaladni a szereposztáson, aki talál olyan színészt, aki eddig nem a helyi Penny Marketben volt anyagmozgató, nyer egy Túró Rudit, ugyanez azokra is igaz, akik nem kapnak hisztérikus röhögőgörcsöt a karakternevek olvastán. Én ezt tényleg nem értem, pedig még a szingularitásokkal is megbirkóztam. Valaki fogja le az Asylumot, és nézesse velük a saját filmjeiket, de igazán. Azért ha szenvednél, mutatok trailert.
