A Netflix hazánkba csak hónapokkal ezelőtt érkezett, de máris olyan tartalmakat hozott el nekünk, mint az Orange Is The New Black, a Narcos és még sok más sorozat, amelyek általában nagyon magas színvonalon pörögnek. Az egyik legújabb sorozatuk a Duffer testvérek által rendezett Stranger Things.
Sci-fi/thriller/horror
Helyszínül egy amerikai kisváros szolgál: Hawkins, a ’80-as években járunk, főszereplőnk pedig a helyi seriff, Jim Hopper (David Harbour), aki kislánya halála után váltott a nagyvárosról. A sorozat másik központi figurája sokkal titokzatosabb helyről jön, ugyanis a 11 (Eleven) névre hallgató kislány egy titkos kutatóintézetből szökik meg, hogy a sorozat legérdekesebb karakterévé váljon. Őt találja meg egy csapat helyi fiatal, akik az elveszett barátjuk után kutatnak. Az elveszett barát, Will édesanyja (Winona Ryder) és testvére szintén a fiú keresésére indulnak.
A sorozat az ő kalandjaikat követi végig. A srácok egyre inkább befogadják, majd megszeretik Elevent, és fokozatosan tanúi lesznek, hogy milyen hihetetlen dolgokra képes az agyával. Ezek közé tartozik a tárgyak mozgatása, mások megkeresésének képessége vagy akár a gyilkosság is, illetve természetesen az életmentés sem maradhat el – az egyik fiú a Jedi lovagok erejéhez hasonlítja. Vannak azonban, akik nem örülnek neki túlságosan, hogy Eleven elhagyta a kísérleti központot, így kezdődik meg a hajtóvadászat a kislány után. A sorozatra egyébként is jellemző, hogy mindenki keres valakit.
Valami sokkal rosszabb is van azonban az erdőben, mint az emberek, egy titokzatos lény, akinek köze van az eltűnésekhez. És igen, ez a lény lesz az, ami a horror és sci-fi alapokat szolgáltatja, ugyanis nem e világból származik: egy párhuzamos univerzumban élt eddig, de most valaki hirtelen átjárót nyitott neki.
Félelem és rettegés
A legnagyobb erénye ennek a sorozatnak, hogy végig képes fenntartani azt a fajta rettegéssel vegyes érdeklődést, amit a thriller-horror rajongók kedvelnek, és ami legjobban ahhoz hasonlítható, mintha egy Stephen King könyvből készült filmet néznénk. A történet alapjában véve is nagyon izgalmas, amitől még jobb lesz, az a színészi teljesítmény. A gárdának nagyjából a fele tizenöt év alatti, ennek ellenére olyan tehetséges és hiteles gyerekeket sikerült válogatni, akik még végtelenül szerethetőek is, az azonosulás gyermeki érzéseikkel körülbelül fél perc alatt végbemegy.
Az alkotók nagyon jól fokozzák a hangulatot, viszonylag sokáig tartják homályban például a lény eredetét, képességeit, ami szintén segít abban, hogy a szőr álljon a hátunkon. Az elején csak annyit tudunk meg róla, hogy külsőre elrettentő, leginkább egy alienhez hasonlítható, ezen kívül korán rájöhetünk arra is, hogy ragadozó, és nem veti meg az emberhúst. Elevenről sem derül ki minden egyhamar, hiszen eleinte alig beszél pár szót, és a végére sem lesz belőle rapper. Egyetlen hibapontot lehet felemlegetni a sorozatnak: amikor a felnőttek megtudják, hogy Elevennek milyen szuperképességei vannak, valahogy nem hökkennek meg annyira rajta, mint amennyire az elvárható lenne.
Nézeti magát
Nagy szerencsére még elég friss a sorozat, csak egy évadja van – ami azért jó, mert csak egy nap szabadságot kell kivennie annak, aki végig akarja nézni. Ugyanis nem lehet abbahagyni. Mint a jó sorozatoknál általában, olyan izgalmas pontoknál van vége egy-egy fejezetnek, hogy az ember azonnal rávetné magát az újabbra. Ezt meg is teheti, hiszen netflixes alkotás lévén az egész évad egyszerre jött ki. Nincsenek üresjáratok, minden jelenet izgalmas és jelentőségteli, a történet szempontjából lényeges. A sorozat inkább az erősebb idegzetűeknek szól, bár próbáltak bele romantikus szálat is tenni, ez inkább az érzékenyebbeknek lehet felüdülés, én elnéztem volna nélküle, de zavarónak nem mondható.
Személyes kedvenc szereplőim a gyerekek, akiknek saját szabályaik vannak a barátságukat illetően és néha jókat is mosolyogtam rajtuk, például amikor az egyik srác megpróbálja elmagyarázni Elevennek, hogy mi is az, amikor egy fiú és egy lány nem barátságból megy el együtt a sulibálba. A kislány személyiségfejlődése szintén lebilincselő, ahogy szinte csak parancsokat teljesítő kísérleti nyúlból önálló társas lénnyé válik. A történet ezen szála mély odaadást is mutat, ahogy egyre veszélyesebb helyzetekbe kerülnek, mégis kitartanak egymás és elveszett barátjuk mellett. Szintén remek karakter az anya, és az a folyamat, ahogy egyre biztosabb lesz abban, hogy a fia még él. Ő szintén egyre mélyebbre ássa magát a másik univerzum rejtelmeibe. Winona Ryder félelmetesen hitelesen játssza el a kétségbeesett anyukát, aki foggal-körömmel küzd, és hiába próbálják bemesélni neki, hogy a gyermeke halott, soha nem adja fel.
Az utolsó, nyolcadik részben pedig olyan csavarokat kapunk a történettől, hogy azok után én biztosan az elsők között leszek, akik megnézik a második évadot. Az biztos, hogy idén ennél jobb sci-fi sorozat nem kerül a képernyőkre, nem csak én gondolom így, értékelése a legnagyobb filmes oldalon is 9,2. Akik bírják a feszültséget és szeretnek egy kicsit nyugtalankodni elalvás előtt, azoknak kötelező darab lehet.
