A Pannonia Allstars Ska Orchestra Részeg című számához készült klip nyerte a Klipszemlét. Letámadtuk a frontembert, hogy avasson be minket a részletekbe, meg akkor már nyilván minden másról is kifaggattuk. KRSA-interjú.
Már régóta szerettem volna ezt a beszélgetést, és most szerencsére jött egy aktualitás: megnyertétek a Klipszemlét. Gratulálok. Villantanál kulisszatitkokat?
A legfontosabb az volt, hogy olyasvalakivel forgassunk, akihez közel áll a zenekar és a stílus; ő Horváth Viktor, akivel már korábban is sokat dolgoztunk együtt, csak egy ideje már cikázik a világban. Egy csomó ötlet született a megvalósításra, például az egyik verzió az volt, hogy ismert, vicces, YouTube-os részeges jeleneteket valósítunk meg, úgy, hogy mi is arra a szintre hozzuk magunkat. Azt elengedtük.
Szerintem jó döntés volt.
Igen, így végül olyan lett a klip, mintha egy film trailere lenne. Vagy a This is England vagy a Blöff bármelyik jelenete. Lényegében az a szubkultúra jelenik meg benne, ami nem a kezdet kezdetén Jamaicán, hanem később, Angliában volt jellemző erre a zenére.
Vagyis a skinhead.
Igen. A skinhead és a rudeboy.
Erre majd még térjünk vissza, mármint a politikai vetületére; de a klipben ugye elsősorban a külsőségek számítottak – a stílus, a ruha, a kiegészítők.
Főként a hangulat, amit persze meghatároztak a külsőségek. De nem volt klasszikus értelemben vett styling, mivel a szereplők nagy része amúgy is így szokott kinézni, csak ketten voltunk, akik magunkhoz képest extrém öltözékben jelentünk meg a klipben: egyrészt Kemon (MC Kemon, Irie Maffia – a szerk.), aki nem szokott kalapos rudeboy-ként mászkálni, másrészt én, akit megcsináltak telepi surmónak. Bár a cipő, meg a nadrág nálam is saját volt, csak a joggingfelsőt kaptam kölcsönbe.
El kell ismerni, hogy az a susogós mackófelső és a makkos cipő nagyon rendben volt. Mi volt a koncepció?
Hoztak egy csomó italt…
Jól kezdődik.
Aztán elmentünk egy, a rendező által megfelelő hangulatúnak ítélt helyszínre.
Ami így ránézésre Kőbánya-külső.
Az a vicc, hogy ez a XI. kerületben van.
Mi volt az instrukció?
Pár órát kellett várnunk, mert a rendezőnek még ezt-azt kellett intéznie, bár szerintem csak megvárta, hogy hangulatba kerüljünk.
Ja, merthogy TÉNYLEG ittatok?
Aha, és amikor már jókedvűek voltunk, beindult a kamera. Viktor a lehető legtermészetesebb, legautentikusabb hangulatot szerette volna elkapni. Nem nagyon irányított minket, azt leszámítva, hogy akkor most erre menjünk, vagy arra. Egyszerűen kivárta és dokumentálta, hogy mi történik. Ebben nagy szerepe volt Becsey Kristóf operatőrnek is, aki egy kisbuszból, egyfajta kukkoló kultúrantropológusként rögzítette a jeleneteket. A rendező úr azt szerette volna, ha olyan dolgok történnek, amik amúgy is megesnek egy bulira tartva, vagy egy buli után reggel az utcán. Az a jelenet is csak úgy jött, amikor a lányok a végén felhúzzák a pólóikat a vonatnak. Nem volt betervezve, így éreztük magunkat, rögtönöztünk. Valószínűleg azért is jött be a zsűrinek a klip, merthogy nincs benne semmi megjátszás, őszintén mutatja be a hangulatot, a szubkultúrát.
A poén kedvéért neveztetek be, vagy valakinek megfordult a fejében, hogy akár nyerhettek is?
Több klippel is neveztünk, kettő jutott be a shortlistbe. Az egyik a No love in town volt, amit én forgattam a húgommal New Yorkban egy mobiltelefonnal. Azt gondoltam, annak lehet esélye a No budget kategóriában, már csak a felhasznált eszköz miatt is. De az végül nem került be az első ötbe.
A Részeg viszont bekerült a Styling kategóriában.
Igen, de ott sem termett nekünk babér, úgyhogy a klip szereplői, akiket meghívtunk a díjkiosztóra, szép lassan elindultak kocsmázni. Janiékra (Riger János, énekes, a klip egyik szereplője – a szerk.) rájött a pisilhetnék, úgyhogy kimentek, én is csak azért maradtam a teremben, mert már kíváncsi voltam, mit tartogat a hátra levő két kategória, és hogy ki nyeri a Legjobb klipet. Egy pillanatra eszembe jutott, hogy ebben a kategóriában nincs legjobb öt, úgyhogy akár mi is nyerhetnénk, de persze csak kósza gondolat volt. Én lepődtem meg a legjobban, amikor bemondták, hogy miénk a fődíj.
Reakciód?
Az első az volt, hogy „hú, a rohadt életbe, a Jani meg még kint van”. Kimentem és hosszú, 6-7 perces standup-szerű köszönőbeszédet rögtönöztem, hátha közben visszaér. De nem ért vissza; mert mint kiderült, kiment a lángososhoz sörért. Így késte le a nagy díjátadót.
Mivel indokolta a zsűri a Részeg elsőségét?
Nem igazán indokolták. Utána beszélgettem velük, és mondták, hogy tök egyértelmű volt, merthogy elementáris, erős klip, hiteles, nagyon egyben van, és átjön, hogy milyen ez a szubkultúra.
Szerinted a koncertjeitekre járókon, és azon a pár ezer emberen kívül, aki olvasta nálunk Neményi Marci cikkét erről a témáról, Magyarországon hányan tudnak arról, hogy a skinhead és a náci teljesen más tészta? Tisztában vannak azzal az emberek, hogy vannak kifejezetten antirasszista skinheadek, és a nácikat egyáltalán nem tartják skinheadnek?
Mi már az első interjúinkban is nyilatkoztunk erről, és a kezdetektől szerettük volna tisztába tenni ezt az emberek fejében. Amikor indult a PASO, alapvetően azt szerettük volna, hogy mindenki számára világos legyen, hogy a ska nem angol, hanem jamaicai műfaj; és ha már a zsáner gyökereinél tartottunk, azt is rendbe szerettük volna tenni, hogy az Angliában a ska és reggae zene első követőit adó skinhead szubkultúra nem volt rasszista. A fekete bevándorlókkal együtt lógó angol munkások beleszerettek a jamaicai zenékbe, közülük kerültek ki az első skinheadek. A mai napig az ilyen tradicionális skinheadek alkotják a ska és early-reggae közönség jó részét Európában. Van egy szűk, de élő S.H.A.R.P. (Skinheads Against Racial Prejudice – Skinheadek A Faji Előítélet Ellen) mozgalom.
ÁLLJ KI MAGADÉRT, FIGYELJ ODA MÁSOKRA
A klipeitekre visszatérve: a Billy Boyo-hoz készült videó szerintem még a Részegnél is klasszisokkal jobb lett.
Kösz.
Nem low budget klipnek tűnik.
Annyira nem volt drága, mint amilyen filmesnek tűnhet, de persze ez a rengeteg baráti segítségnyújtásnak is köszönhető.
A kedvencem a zseniális hiányos fogú kisgyerek, de a többiek is nagyon ügyesek, kik ők?
Mind gyerekszínészek.
A témaválasztás talán némi indoklást igényel.
Ugye ez egy western-témájú dal, a zenéje és a szövege is vadnyugati. Adta volna magát, hogy ilyen legyen a klip is; de talán túl klisés lett volna. Úgyhogy kitaláltuk, hogy ültessük át valami aktuálisabb témára, és lehetőleg jelenjen meg valamilyen szinten a társadalmi felelősségvállalás is; és miután összeültem többször is a rendezővel, Ipacs Gergővel, kialakult, hogy legyen a téma a bullying.
Lefordítom: az iskolai zaklatás. Amerikában ez már legalább tíz éve az egyik legforróbb téma, nálunk mintha kevésbé lenne előtérben, nem? Holott, gondolom, a probléma ugyanúgy napi szinten jelen van.
Igen, ezért is gondoltuk, hogy a klip, amellett, hogy legyen szép a képi világa, figyelemfelhívásként is működjön. A történet is remekül passzol a western-tematikájú dalszöveghez, így amikor megszületett az ötlet, akkor már egyértelműnek is tűnt, hogy ezt a koncepciót kell választanunk. A videó fő mondanivalója: állj ki magadért, figyelj oda másokra.
A zenekarban volt valakinek ilyen jellegű gyerekkori traumája?
Szerencsére nem, de tudjuk, hogy főleg most, az internet korában, ez nagyon súlyos probléma, és nem is csak a fizikai része, hanem a verbális zaklatás is, ami komoly lelki sérülést tud okozni.
A „figyelj oda másokra” csodálatos átkötést tesz lehetővé a következő témához: amikor egy bátor magyar férfi péppé vert egy magyar lányt, mert bevándorlónak nézte a barátját, végképp elszabadult a pokol az interneten, és ti voltatok az első olyan zenekar, amelyik felszólalt az értelmetlen gyűlölet ellen – miért éreztétek fontosnak?
Szerintem semmi radikális nem volt abban a nyilatkozatban, csak annyit akartunk jelezni, hogy „gyerekek, vegyétek már észre magatokat, ezek az emberi értékek, ezek a normális dolgok”. Nem volt benne propaganda, sem PR, csak azt éreztük, hogy most eltolódhat olyan irányba a közbeszéd, hogy már ezek az értékek se legyenek alapvetőek. És ezt semmiképp nem akartuk.
Akkor mit akartatok?
Ez egy szimpla értékvállalás a részünkről: mi így gondolkodunk erről, és tudd, hogy nem vagy egyedül, ha te is így gondolod. Lehet vitatkozni magáról a végtelenül összetett menekültkérdésről, a megoldási lehetőségről, de zenekarilag ezekbe mi nem szeretnénk mélyebben belemenni, ez nem a mi feladatunk. Magánszemélyként persze tesszük, amiről azt gondoljuk, hogy helyes, ténylegesen is segítünk, ha úgy ítéljük meg. Viszont vannak egyetemes értékek, például, hogy a gyengébbet nem bántjuk, nőket nem verünk – ha ezzel valaki nem ért egyet, arra nem is tudunk mit mondani.
Mi volt a reakció?
Meglepő volt, hogy sokan azt írták: „hú, de bátrak vagytok”, meg hogy „büszkék vagyunk rátok”, de ez azért elég fura, hiszen úgy gondoltuk, hogy ennek alapnak kellene lennie. Ha ott tart a világ, hogy bátorság kijelenteni, hogy nőt nem bántunk, a gyengébbet nem verjük meg, az elesetteket illik segíteni, akkor baj van…
Hány évet látsz még a PASO-ban? Lesz Buena Vista-korú felállásotok?
Nehéz ezt megmondani. Biztos számít, hogy milyen szintű sikerek állnak még előttünk; na, nem mintha sikerfüggőek lennénk, csak amikor egy családapa azt mérlegeli, hogy a gyerekével tölti az időt vagy játszik egy közepesen sikeres, vagy egy épp csak nem veszteséges kis klubbulit, az azért komoly döntés. Amíg ilyen lelkes a tagság, hogy pár óra alvással, meló után, másnapi meló előtt lenyomják a koncerteket, addig minden oké. Meg persze számít az az erő, amit a közönségtől kapunk, a sok pozitív visszajelzés. Remélem, sokáig kitart a lelkesedés.
