Manapság divat minden képet Photoshoppal megbűvészkedni vagy mémet készíteni belőle, de mi van, ha valaki nem ért ezekhez, ellenben kiváló ötletei vannak, fejben. Meg egy rakás Playmobil figurája. Abból születik meg a Tumblr-en Gaymobil, Facebookon Mélymobil projekt, ami az egyik legszórakoztatóbb tartalom. Szórakoztató, de úgy magyarosan, mert kicsit savanyú is, de a miénk.
Vigyázat, akad +18-os kirohanás is a szövegben.
Hogyan és miként jött az ötlet, hogy így reagálj a politikai történésekre?
Egyszer Németh Lászlónén gondolkodtam, s eszembe jutott egy nem túl jó poén. Először rövid képregénykében akartam megrajzolni, de aztán rájöttem, hogy nem tudok rajzolni, még Painttel se. Megcsináltam hát fotóképregényben. Aztán jött a többi. Eleinte senkit nem érdekelt, de aztán az első olyan poén után, amiben volt női nemi szerv, elkezdett szaladni a szekér.
Mikor kezdted?
Másfél éve. Azóta van, hogy hónapokig a Gaymobil felé se nézek, máskor meg naponta posztolok.
De miért pont Playmobil figurák?
Van egy osztrák vonal is a családban, és a pincében tartok néhány gyereket. Hogy ne unatkozzanak, amikor nem érek rá a kedvemet tölteni velük, vettem nekik Playmobil figurákat. Aztán mondjuk elvettem tőlük, mert kellenek a fotókhoz.
(Nevet, mármint én, vagy csak mosolygok – a szerk.)
A Tumblr-en nyomod főleg, ott milyen visszhangokat vált ki egy-egy képsorozat?
A magyar Tumblr tele van hálátlan, nagypofájú, de élhetetlen csírákkal, azzal a fajtával, aki otthon ül a gép előtt, és a lába olyan nagyon undorító módon beleizzad a gumipapucsba. Szerintem egy csomóan ráverik a vicceimre, de ezt nem merik bevallani, legfeljebb lájkolnak néha. Sajnos tíz év alatti gyerekek alig vannak a Tumblr-en, pedig ők még tudják, mi a tisztelet, nincsenek annyira elrontva.
Minden mozzanat megihlet vagy szelektálsz azért a magyar politikából? Ha igen, mi alapján?
Teljesen véletlenszerűen jut eszembe egy-egy poén, jellemzően munka közben. Nem szelektálok, egyedül ahhoz a szabályhoz tartom magamat, hogy a Rogán Tónit nem bántom. Van ugyanis vele egy közös titkunk. Sajnos egyébként a politikusok egyre inkább elveszik a kenyeremet, igazából az egész magyar közélet egy marha nagy Gaymobil, csak itt egyáltalán nem szerethetők a szereplők. Kivéve persze a Tónit, de erről nem szívesen beszélek.
Van emögött valami küldetés vagy csak szórakozásból, szórakoztatásból csinálod?
Nincs küldetéstudatom, alapvetően praktikus céljaim vannak: a Gaymobil ürügyén tudok ismerkedni, kapcsolatokat építeni. Szeretek emberek között lenni, új barátokat szerezni, beszélgetni, bulizgatni, chatelgetni. Ehhez a Gaymobil remek kiindulópont, hiszen eleve olyan emberek szeretik, akik nem ijednek meg a komoly dolgoktól, de azért mégiscsak lakik bennük egy nagy gyerek. Én pedig pont az ilyenek társaságát keresem.
Van kedvenc képregény-sorozatod?
Mindig a legutóbbit szeretem a legjobban, fogalmam sincs, miért. Most éppen ezt. (Katt, és kiderül, melyiket – a szerk.) Ennek az a története, hogy már az EP-választás előtti nap megcsináltam, viszont tudni lehetett, hogy a poénja csak akkor fog ülni, ha az MSZP harmadik lesz. Egész nap azon izgultam, hogy nehogy az MSZP megelőzze a Jobbikot. Aztán este, amikor a választási irodától egy haverom – akit még a Tóni mutatott be a gőzben két ciklussal ezelőtt – elkezdte küldözgetni az eredményeket, azon kezdhettem félni, hogy nehogy a szerelmes nénik behozzák harmadiknak a Ferit. Szerencsére az eredmény az lett, ami. Nem ide tartozik, de a Jávor Bence sikerének is nagyon örültem, ő nagyon szimpatikus fiatalember, szívesen találkoznék vele.
Hogy készül egy-egy bejegyzés?
Benn az urológián, ahol dolgozom, a rektoszkóp mellett egy dobozban tartom a figurákat. Ha eszembe jut egy poén, két páciens között beállítom és lefotózom őket, majd egy netes képregény-készítővel a szereplők szájába adom a szöveget. Odakinn persze hőbörögnek, hogy mióta nem került sorra senki, de hát ilyen az élet, jönnének a magánrendelésemre, ott nem csinálok ilyet.