16:25, film+, Gyilkosság az Orient Expresszen
Agatha Christie klasszikusának végét, ami elvileg a lényeg lenne (“mégis, ki a gyilkos?”), mindenki tudja már – de hát a szeretkezések vége is ugyanaz, mégis újra és újra nekilátunk… Ezt az 1974-es Sidney Lumet-film egyrészről ipari mennyiségű nagyformátumú színésszel (direkt nem írtam sztárt) vonul fel Sir Sean Connerytől Jean-Pierre Casselen át John Gielgudig, amihez persze elegendő filmidő (128 perc) is kellett, de a lényeg Hercule Poirot és az ő sherlock-i (hehe) elméje. Mert ez a lényeg, nem a gyilkos személye, az odáig vezető út. A cél az út maga – keleti filozófia az Orient Expresszen?
19:35, Duna TV, Az autóversenyző
Jean-Paul Belmondo igazából mindig ahhoz értett a legjobban, hogy ott vágjon át, ahol a legnagyobb a bozót, törjön utat vagy törvényt – legyen az Godard vagy a legkommerszebb rendező oldalán. 1968-ban épp egy ígéretes autóversenyzőből készül a legnagyobb gazemberré válni, ehhez autók, nők és bűn adatik neki megfelelő adagban. Ő pedig hozza a félmosolyát.
22:00, National Geographic, Oroszország legkeményebb börtönei
A gengszteromantika másik oldala ez a dokumentumfilm. Oroszországban a nem büntetettek élete is sokszor elég kemény, hát még a börtönviselteké – és akkor itt jöjjenek a legkeményebb helyek. Nem tudom, érdemes-e összevetni a dél-amerikai fegyintézeteket a szibériaiakkal, amit látunk az egy kemény autoritér rendszer logikája alapján kialakuló, büntető, kegyetlen társadalmi viselkedésmód eredménye, hogy ne mondjam, gyümölcse.
22:35, TV2, Kegyetlen játékok
Persze az élet nem egy mércével mér, az amerikai unatkozó milliomosivadékok legnagyobb gondja az, hogy ki kit szedjen fel fogadásból, mint Choderlos de Laclos regényében, a Veszedelmes viszonyokban. Hoppáré, vagy ez nem annak egy újabb feldolgozása? Kár, hogy John Malkovichhoz, Michele Pfeifferhez vagy Glenn Close-hoz oly nagyon hozzáragadtak a karakterek – leginkább az alakítások intenzitása révén, hogy az eredeti nyelvi minőség erejét már ne is említsem. Ehhez képest mindezt felültetni a tinihorrorok sikerhullámára 1999-ben – még ha a fiatal Reese Witherspoon, Sarah Michelle Gellar vagy Ryan Phillippe is a megoldhatatlan lecke felelőse, akkor sem nagy a siker reménye. De valamennyi azért lehet.
0:25, m2, Jelenetek egy házasságból
“Néha félénkek, gyerekesek, néha egészen felnőttek. Rengeteg butaságot összebeszélnek, néha meg valami okosat mondanak. Félénkek, vidámak, önzők, buták, kedvesek, okosak, önfeláldozók, ragaszkodók, mérgesek, szelídek, szentimentálisak, kiállhatatlanok és szeretetre méltók. Egyszerre.” Bergman jellemezte így filmjének hőseit, egy átlagos házaspárt, amely leírás nagyjából a népesség elsöprő többségére illik. Az egyik legjobb Bergman-opusz két kimagasló színészi teljesítménnyel (Liv Ullmann, Erland Josephson) – minden házasság előtt és után állónak kötelező.
