Szerelem nélkül soha [filmpremier]

Parttalan dal- és limonádéfolyam a szerelem nevében és ürügyén Deneuve-vel és Chiara Mastroiannival. Meg Milos Formannal.

Korábban a témában:

Nem véletlen, hogy Kubrick utolsó filmje a szenvedélyről-szexről (és kevésbé a szerelemről) szólt, és az utolsó mondatban Nicole Kidman szeretkezésre szólítja fel önmagát, a legkevésbé sem emelkedetten. Végül is a szerelemről való elmélkedés elég végtelennek tűnik: a szerelmesek tudják, mi az, de elméletileg nehéz elkapni a dolgot – említsük talán csak az önzetlenség kérdését. Vagy kamaszkori szerelem mennyiben nevezhető annak? Az lenne az igaz szerelem? Vagy csak egy identitáskereső, érzelmileg labilis lélek belső vihara? Nem lehet eldönteni.

Chritophe Honoré is ezzel a franciás fogással volt elfoglalva: elidőzni a szerelemnél, venni egy történetet 1961-től 2007-ig, megsózni, megborsozni jó sok dallal, és semmit nem bízni a véletlenre: egy Catherine Deneuve, egy Chiara Mastroianni, egy Milos Forman nem tévedhet. Márpedig ők játsszák ennek a furcsa történetfolyamnak az alakjait, legalábbis a vége felé. Mert az elején még csak arról van szó, hogy egy tolvaj cipőáruslányt a véletlen kurvává tesz, szigorúan mellékkereseti szinten. Így találkozik egy Párizsban tanuló cseh orvossal, akivel egymásba szeretnek, és meg sem állnak Prágáig.

Innentől kezdve a veszteség-történelmi viharok-hűtlenség-szerelem ritmusban folytatódik a történet. Amely természetesen a látszatát is kerüli annak, hogy realista lenne, kár, hogy ebbe azt is beleérti, hogy a karakterek, a színészek hitelessége és játéka sem fontos. Mert bármivel el lehet játszani, ha azt hihetően és hitelesen adják elő, elénk, gondoljunk csak egy tetszőleges Terry Gilliam- vagy Jeunet-filmre. Itt túl laza csuklóval dobálja a produkció a halált, a tragédiát, hogy aztán egy dallal minden el legyen felejtve.

Szeretni vagy szeretve lenni jobb? A film választ ad, bár nem túl meggyőzőt. Deneuve és lánya (akinek a nézése megdöbbentően idézi a fiatal Mastroiannit) nem elég jók, avagy nincsenek eléggé kényszerítve a jó játékra. Milos Forman aranyos, de esetében is a nagy név volt a legfontosabb. Hitelesség nélkül pedig a történetben sincs elég feszültség, és bejárhatjuk a világot, akkor sem fog működni ez a retróízű történetfolyam.

Persze mindezek dacára akinek van hozzá kedve, bátorsága, szabadságvágya, elgondolkodhat a film ürügyén a szerelemről. Igaz, ehhez kissé nagy árnak tűnik ez a két óra.

Kinek ajánljuk: cipő- és kabátimádóknak

Kinek nem: akik nem szeretik a könnyű válaszokat (mert nem mindig mély a sekélység)

Les bien-aimés – színes, feliratos, francia-angol-cseh romantikus dráma, 139 perc, 2011, rendező: Christophe Honoré, forgatókönyvíró: Christophe Honoré, zeneszerző: Alex Beaupain, operatőr: Rémy Chevrin, producer: Pascal Caucheteux, vágó: Chantal Hymans, szereplő: Chiara Mastroianni (Véra Passer), Catherine Deneuve (Madeleine), Milos Forman (Jaromil Passer), Ludivine Sagnier (a fiatal Madeleine), Louis Garrel (Clément), Paul Schneider (Henderson), Radivoje Bukvic (a fiatal Jaromil)


Hazai bemutató: 2012. június 28.

Forgalmazza: CineReal Kft.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.