Egykor csereértéke volt létező és hasznos dolgoknak, az életet segített élhetővé tenni feudális vagy polgári, de egyre inkább eltömegesedő társadalmakban. Valaha szimbolikus jelentése volt s fedezete, gazdagabb országokban aranyból. Amely megszabta önértékét és lehetőségeit. Ma jobbára virtuális formában létezik, s a vele kapcsolatos sajátos tolvajnyelvet beszélő beavatottak próbálják mozgását irányítani és az őket megbízó háttérintézmények (bankok, brókerházak, államok!) szempontjai szerint befolyásolni. De ez a furcsa, öntörvényű energia – a pénz – nem követ más logikát, mint a sajátját. Abban pedig nem játszik szerepet sem az ember, sem a brókerház, sem a bank. Az állam sem. Pénzemberektől (-intézményektől stb.) várni az emberi társadalmak működtetését olyan, mintha a rákos szövet hatékonyságát csodálva a burjánzó sejtektől várnánk egészségünk fenntartását.
A film egyszerre konkrét és elemelt. Van egy értékpapír-bizniszben piacvezető cég, amely kíméletlen belső kontrollal tartja fenn hatékonyságát. Most épp utcára teszik, brutális szenvtelenséggel, dolgozóik kétharmadát (ismerjük a lózungot a versenyhelyzet követelményeiről meg a fejlődés mindenekfelett szükséges voltáról). Logikus lépés: a profitot ez biztosítja.
Az egyik fölöslegesnek minősített középvezető még búcsúzóul átadja egykori beosztottjának legutolsó munkáját, egy kalkulációt, amely a cég közeli összeomlását prognosztizálja, minden kétséget kizáróan. Egyetlen éjszaka alatt hull porba nem csak a cég addigi presztízse, imázsa, hitelessége – a cég maga nem csak megmarad, de mint egy általános, később globálissá növekvő válság leomló dominósorozatának első köve, a lehető legkisebb anyagi, viszont totális erkölcsi veszteséggel fennmarad –, de maga az a piramisjátéknak bizonyuló elgondolás is, hogy a komplett gazdasági élet működtethető merőben virtuális javak árucseréjével. A valós történetet (annak publikus oldalát legalábbis) ma már mindenki ismerheti. Hallhatott a fedezetlen jelzáloghitelekről, a kockázatokat a remélt profit érdekében nagyvonalúan alulértélkelő üzletkötésekről, az összezuhanó ingatlanpiacról – vagy meg is tapasztalhatta mindezeket.
Csúcsvezetőket látunk értekezni az éjszakában, akik meghozzák a pénz logikájának egyedül megfelelő döntést, s beosztottjaik másnap délelőtt annak tudatában bonyolítják a tőzsdei kereskedést – addig a pár óráig, amíg ki nem derül minden –, hogy tudják: a vevő egyre csökkenő értékű „terméket” vásárol. Saját veszteségeik mérséklése érdekében tudatosan becsapják a piacot. Van e vezetők között relatíve becsületes és az esetleges etikai szempontokat könnyedén félretevő. Van törtető és megfélemlített. Van, aki összeomolva siratja gondtalan életét, s van, aki rezzenéstelen nyugalommal veszi tudomásul, hogy – mások (voltaképpen egy egész társadalom) tönkretétele árán – minimalizálni tudja még így is óriási veszteségeit.
A feszültség egy thrilleré: nem ölnek meg senkit – az áldozat maga a pénznek kiszolgáltatott emberi közösség, a társadalom, amely mit sem tud a pénzvilág játszmáiról, bár szolgáltatásait (naivul vagy cinikusan) elfogadja. A forma a klasszikus amerikai egyszobás filmeké: akár egy tárgyalótermi darabban, itt is a párbeszédek, a nézések, a színészi jelenlét biztosítja a dráma kibontakozását. S bár mi, nézők nem értjük egészen pontosan a röpködő pénzügyi szakkifejezések értelmét, egy idő után világossá válik, hogy nem is azok fontosak. Hanem a logika, amely e szakkifejezésekkel körülírt folyamatok mögött csöndesen kibontakozik. Egészen pontosan: kibontakozott, s előbb tehetetlenül állnak és néznek a pénzvilág felkentjei, majd saját érdekükben gond nélkül taszítják csődbe kereskedelmi partnereiket, s így közvetve: emberek millióit. Mert ez a pénz logikája. Mi meg a moziban csak nézünk, mint a moziban.
Ajánljuk: értelmes embereknek.
Nem ajánljuk: azoknak, akik az elmúlt évek fejleményeinek ellenére azt képzelik, hogy a piacgazdaság ideális önszabályozó modell, ami majd megold mindent.Margin Call – színes, feliratos amerikai filmdráma, 2011. Rendezte: J. C. Chandor. Szereplők: Kevin Spacey (Sam Rogers), Paul Bettany (Will Emerson), Jeremy Irons (John Tuld), Zachary Quinto (Peter Sullivan), Demi Moore (Sarah Robertson), Penn Badgley (Seth Bregman), Stanley Tucci (EricDale). 109 perc. Forgalmazó: Vertigo Média Kft.
Hazai bemutató: március 8.
